Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Költségvetés felett folytatott országgyülési vita

45 meg, a kikből kerülhet. Ezért vagy semmi vagy még bővebb névsort vártunk volna. Bővebb névsort azért, mert még sokan méltók az említett névsorba való felvételre; semmi névsort pedig azért, mert ilyen értelemben épen a kevesek nem voltak „méltók" a felemlitésre. Nem mereven állítva, hanem csak úgy körülbelül veszi ev. egyházunk „kilenczének" a tekintélyesebb világi elemet. De mivel a beosztás helyességét sem a világi, sem a lelkészi kar nem írhatja alá, épen azért bizonyára a lelkészi kar részéről is sokakat érint velem együtt az Idvezitő használt kérdése : hát a kilencze hol vagyon. — Erre azonban most ne reflectáljunk, ne kívánjuk, hogy afféle „nyilt levelekkel" indokolja mindegyik huzását-halasztását. Maradjunk meg a czikkiró úr által adott felosztás mellett, hámozzuk ki mindezekből a kérdést : hát a kilencze hol vagyon? Nem merném sem az indifferentismust, sem az anyagiasságot szemben világi urainkkal szóba hozni, legkevésbé azon nevek mellett, melyeket B. E, úr emleget. Épen a kilencze az egyháznak azok, a kiknek az egyház iránt nagy és hű érdeklődésökből vonhatta le czikkiró a prot. jellemre nézve azt a definíciót : hogy a hol megszűnt az érdeklődés, megszűnt a valódi prot. charakter. Méltán megvárhatja egyházunknak „kilencze", hogy első sorban is a lelkészi kar sorakozzék, az a tábor, mely folytonos actualis szolgálatban áll, erintkezvén az egyház úgy legfelső, mint legalsó zömével. Ha ez a kar nem bírja legalább azt az alapot nem annyira pénzével, mint számával és erejével megteremteni, mely a Luther-társaság megalakultságának jellegét hordja magán, a kilencze nem indulhat előre, hogy nagy zajt csapjon, a munka mégis kudarczot vallván az ország szine-java előtt magát úgyszólva blamirozza. Mert ha az egyház tekintélyes és vagyonos része alapítja meg előre a társaságot — a csekélyebb rész utólagos csatlakozása mellett nem igen nyilik a remény a felvirágzásra a szó szorosabb értelmében: de ha a gyen- . gébb rész veti meg az alapot, a kilenczének hozzájárulása minden bizony nyal a virágzást fogja magával hozni. Csaknem azt mondanám, hogy szolgálatot tett az eszmének az egyház ama kilencze eddigi várakozásával. A Luther nevéhez kapcsolt eszme méltó, hogy elővigyázattal gondoztassék és valósíttassék. Lám úgyis hallottuk azt az aggodalmat : a Szt.-István- vagy Szt.-Lászlótársaságot úgy sem közelíthetjük meg, ne űzzünk tréfát komoly dolgokkal. Már ha mindjárt semmi remény síncsen is ahhoz, a Luther-társaság nem fog egyházunk szégyenére vagy kárára lenni. A kilencze tehát mintegy látni akarja a lelkészi kar tömörülését, ő maga majd — mint czikkiró is hiszi — el fog jönni annak idején s azokkal tartani, a kikhez való, s a kiknek élén látni oly lelki öröm, oly nagy gyönyörűség. Hogy egy szóba összevonjam feleletemet a felvetett kérdésre, az én szerény nézetem az, hogy : a kilencze a váróteremben van. mely őt megilleti. Majdha azok csoportosultak, a kiktől méltán elvárhatja azt az egyház alsó és felső rétege, — akkor kérdezzük : hát a kilencze hol vagyon? Reményiem, hogy akkor rámutatva a Luther-társaságra így felelhetünk : itt vannak mind a kiket az Úr velünk együtt ujjá szült, a kiket az ő evangéliomának szellemével megtisztított és megáldott. Mint bizonyára sokan, úgy én is csak vártam a hirdetett felhívást, tovább már most nem várhatok. — Adja Isten, hogy Bognár Endre lelkésztársunk felszólalása így kényszerítsen, minél több lelkészt, hogy a külön felhívást már most tovább ne várja. Döröcskey. BSLFÖLD. Költségvetés fölött folytatott országgyűlési vita. (Vallás és közoktatás.) (Folytatás.) Neisziedler Károly: A még nálunk létező sok előítélet, százados mulasztás elenyésztetését, pótlását, fajunk átidomitását, a kulturát, közművelődést a népnevelésben keresi. Mert az értelmes munka a vagyonnak, a jobblétnek záloga, az állani egyedüli biztosítéka, súlyt fektet az szakiskolákra; kik a békét, egyetértést bolygatják, Sámsonnal vetekednek, midőn az isteni kultusz diszes oszlopait összezúzta, utoljára maga is ennek romjai alá temetkezett. A társadalom testén rágódó kóranyagot, az abból eredő érzékeny sebeket látva, kimondja, hogy azokon csak a nevelés segíthet. A mindennapi bukások, sikkasztások, öngyilkosságok titkos rugói első sorban a rossz, hiányos nevelés. Annak is a ferde nevelés az oka, hogy az emberek rendesen többet szeretnek költeni, mintsem képesek keresni, nem gondolják meg, hogy a jobblét színvonalára csak szorgalom és munka segít. Hol a nevelés épületéből kiveszik a vallás alapkövét, az okszerű takarékosságot, a becsületes törekvést, az értelmes munkát nem erénynek, de az emberi méltóságot lealacsonyító foglalkozásnak nevezik, kész az anarchisták tábora. Ugrón Akos magáévá teszi Hermán azon állítását, hogy a kötelező és nem kötelező tantárgyak közt való megkülönböztetés a legnagyobb anomáliákra vezet. Bende Imre beszédében Schlauch beszédjének apológiáját mondja el, annyi igaz, ékesen. Apponyi Albert, Ugrón határozati javaslatára czélozva, kiemeli, hogy szükségesnek tartja meghúzni az elvi határokat a kath. aixtonomiára nézve. Az elvi határok egyike egyházi, másika politikai. Miből következik egyrészről, hogyha az autonomia megvalósul, dogmai és fegyelmi sférát ne érintsen, másrészről a magyar király kegyúri joga csorbát ne szenvedjen. Irányi javaslatára megjegyzi, hogy csak elvileg pártolja, opportunitás szempontjából azonban elveti. Dégen Gusztáv a kultuszminiszter eljárását mindenben magasztalja, de egyszersmind jónak látja a protestánsoknak is bókot mondani az autonomia kezelése körül, hogy az utolsó ecclesiáig értenek hozzá. Pulszky Gusztáv Irányi javaslatát a vallásszabadságról pártolja. A szabadság hasznát abban is látja hogy kik magokat szabadoknak érzik, mások fölszabadítására is sürgetve késztik magukat. Az alapok és alapítványok jogi természetének bolygatásától fél, mert fél a „ Kulturkampf" -tói. Zichy Antal, a midőn Ugrón javaslata ellen szavaz, teszi ezt nem elvi, de opportunitás szempontjából.