Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Költségvetés felett folytatott országgyülési vita

46 Tisza Kálmán tegnap mondott s Apponyi által rosszul értelmezett szavainak magyarázatát rektifikálja, a kath. autonomia törvényhozási kezdeményezésére nézve. Irányi és Ugrón zárbeszéde után Tréfort emel szót, és míg az individuális szabadsághoz régi szeretet vonzza, addig a corporativ szabadságokról nincs egy értelemben sokakkal. * * * Az általános vita ezzel véget ért. Most még legyen szabad a halmazon körül tekintenem és egyet mást elmondanom : Szerettem volna, ha szóba jő a túlterhelés kérdése a gymnasiumokban ; az 1868. XXXVIII. népiskolai törvény fogyatkozásai; a tanfelügyelőségek executiv joggal való felruházása. De miről szó nem volt, említés se történjék. Különben sem volt tárgytalan e vita. En négy dologra irányozom utólag a tisztelt olvasó figyelmét. Es az egyik : Tréfort azon nyomós nyilatkozata „Az egész civilisatio, különösen a modern civilisatio katholikus országokban keletkezett; nem mondom, hogy az angolok, németek nem járultak hozzá, de a renaissance tökéletesen a katholikusok müve." No már erre nem vall oly bizonyossággal sem a spanyol ínquisitió, sem a párisi Bertalan éjszaka, sem a pozsonyi judicium, sem az eperjesi vértörvényszék, sem a nápolyi gályarabság, sem Ravaillac Jakab gyilkos vasa. — Az lehet, hogy az ország katholikus, de az okok nem okvetlen kell, hogy azok legyenek. A minthogy az ilyen jelenetek a civilisatiót csak visszafelé lökik, sokszor századokkal, de előbbre semmi esetre sem viszik ! A civilisatio csiráztató melegágya egyáltalán a keresztyénség. Es a mennyiben annak eredeti tisztaságához egyik avagy másik vallásfelekezet közelebb avagy távolabb esik, oly mértékben foly be minden vallás a civilisatióra. — A történeti hűség és igazság kedvéért, — a posteriori szólok, — meg kell említenem, hogy a reformatio kölcsönözte a modern civilisatiónak a legerősebb lökést. A katholicismus is, de csak annyiban, hogy végkép nem zárkózhatott el a megindult áramlat elől, bár zsilipjeit nagyon is őriztette, a helyett, hogy fölnyitotta volna. Az újabbi időben pedig minden egyes pápai bulla, syllabus egy kis gorilla-harcz, épen a modern civilisatio ellen. — Az igaz, hogy a renaissance a katholikusok műve, de „tökéletesen", csak odáig mondhatjuk, mig katexochen a festészet, szobrászat és zenére gondolunk, — azontúl nem „tökéletesen". — Hogy a művészetek e nemeiben a katholicismus excellál a protestantismus fölött, az elvitázhatlan, másrészről nagyon is megérthető. Mert készen várta az anyag a művész j geniusát és az alkotott mű megtalálta a maga pártfogóját. Nem így a protestantismusnál. Puritán jellegénél és szegénységénél fogva sem anyagot, sem babért, sem a művészetnek, sem a művésznek nem nyújthatott. De ha az egyházi szónoklatra is kiterjed figyelmünk, — e téren a protestantismusnak nincs mit szégyenlenie a katholicismus előtt. így még a renaissance sem a katholikusok müve exclusive. Hogy pedig a civilisatióban mennyit teszünk, már csak azon oknál fogva is, hogy szertartásaink központja az ige, a szónoklat, idézem a ministerhez legközelebb álló forrást, magát Eötvöst. Ez azt mondja: „Nincs semmi, mi nemcsak a vallás, de egész civilisatiónk kifejlődésére nagyobb befolyást gyakorolt, mint az egyházi szónoklat. — Azon vallás, melynél a szónoklat az egyházi szertartások közé vétetett fel, szükségkép a vallási tanok discussiójához vezet, s miután a discussió nem szorítkozhatik, csak vallásos tárgyakra, ily vallás szükségkép magasabb civilisatiót von maga után." — Hogy itt szerző a protestánsokra czéloz, világos, mint az égő nap ; mert nálunk van, hogy egyházi szertartásainkba nemcsak fólvéve, de annak mindenkor központját a szónoklat képezi. A második dolog : Hermán Otto blazirt nyilatkozata, miszerint a vallás-erkölcsi nevelés szemben áll a positiv tudás-, becsületérzés- és emberszeretettel. — Ezzel kevesebbet semmi esetre sem mond, minthogy a vallás-erkölcsi nevelés, mely utóvégre mégis minden helyes nevelés alapja — zárassék ki az iskolákból. — A programm különben nem új. E program kikiáltása már forradalmat is csinált, E programm elfogadása hozta önként magával, mikor az éretlen, durva tömeg oltárokat döntögetett le, s azoknak helyén más isteneknek neki vadulva áldozott. — Ha nem szeretjük, a mivel az első teremtés kezdetét vette, hogy a chaos-ból rend lett, hanem újra mindent a chaos-ba visszaterelni iparkodunk: — akkor nossza! rajta! ki kell bontani a zászlót. Hanem ne feledjük azt az egyet, hogy az ember mindég valami felsőbb lényt fog keresni, mely előtt leborúi, s ha az istenségnek oltárai lerontattak, ezeknek romjai felett a despotia trónjai épülnek fel. A harmadik : az állam és egyház közti viszony feszegetése, megmozgatása. Mert ezzel van egybefűzve a kath, autonomia kérdése is. — En azt hiszem, — addig e viszony sem jobbra, sem balra sehol el nem dönthető, mig a vallásfelekezetek viszonossága és jogegyenlősége törvényhozásilag elintézve nem lesz. Azután, igenis szólhatunk hozzá. Negyedik : az alapok és alapítványok jogi természetének kérdése. — Azt hiszem, a helyett, hogy e dolog megoldása siettetnék, megoldatlanúl messze időkre elodáztatik. Vagy pedig megkerülésével a jogi igazság — mondjuk nehéz — kiderítésének, az alapok és alapítványok kezeléséről törvényjavaslat fog benyújtatni és az törvényerőre emeltetni. — S ekkor, ha mindjárt nyitva hagyatik is az út, hogy valaha azok jogi természete elbírálható legyen, a valóságban mégis az fog állani : a z alapok és alapítványok országos alapok ugyan, de kath. czélokra szántak. Részletes vita. Előre látható volt, hogy a négy napig tartó általános vita a részletes vitának kevesebb tért és rövidebb időt enged. Úgy is történt. Az egész budget az ő részleteiben nyolcz nap alatt letárgyaltatott. Mégis két említésre méltó momentum e vita folyama alatt is konstatálható. Az egyik a szerencsétlen siketnémák ügye, a második a párbér kérdése. Az első meleg pártolókra talált Bende Imre és Rakovszky István képviselőkbeu. Míg az egyik nemzet és kormány egyforma kötelezettségére provokált ez ügyben, midőn 20—22,000 szerencsétlen megmentéséről van a szó, Horváth és Szia-