Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom - Győry Vilmos egyházi beszédei (Weber Samu)

408 ellen emigyen tüzel : „ezek ellen az önérzetes és hazafias papságnak kellene nyiltan fellépnie minden nyilvános gyűléseken, azt mondván nekik: hol vannak jó cselekedeteitek és hazafias érdemeitek arra, hogy mások ellen, egyházunk jó hírnevének rovására, akképen Írjatok?" — felette bátor és feltűnően őszinte hangok kezdenek hallatszani. Igy csak nemrég gyönyörködhetett a protestáns világ egy a magyar állásponton állók ellen vitézül hadakozó ifjú „önérzetes" lelkész fellépésében, a ki a „magyarosodás "-sal számolni kívánó egyházi irány felől nem a leghizelgöbb epithetonok kíséretében nyilatkozott. A helyett azonban az „Evang. egyház és iskola" 48. számában*) a Balkánon terjesztendő „szláv protestantizmus"-t és a mielőbb létesítendő „magyarhoni délszláv missziói egylet" alakítását hozza javaslatba. Hát miért is ne? Hisz egyik nyelv olyan mint a másik. A szív lehet a mellett magyar. Valamint, hogy a vad almának is lehet édes alma magja. Ki nem hiszi harapjon belé. Vagy a veséket vizsgálja meg! A hazában dívó különféle nyelvidiomok eltaposására nálunk senki sem gondolhat. Azoknak létezését és kifejlődését biztosítja a nemzetiségi törvény. De az evangelikus egyháznak áll leginkább érdekében, hogy ne legyen a nemzetiségi versengések szintere. Ennek csak egy módja van. Egyesüljenek , olvadjanak össze mindnyájan a nemzet nyelvén való imádkozásban és istenszolgálatban. Mondjanak le a reformáczió tanainak legilletékesebb képviselői által vallott és követett elvek értelmében az idegennyelvüségről közös nemzeti nyelvünk javára. Szüntessék meg az antagonismust a magyarosodás és vallásosság között. — Tegyék érdektárssá a kettőt. Előzzék meg e tekintetben a többi hazai idegennyelvű felekezeteket! Tegyék hozzá férhetetlenné egyházukat a veszélyes politikai izgatásokra nézve, — és alakítsák azt a nemzeti miveltség védbástyájává, az azt ostromló idegen elemek ellenében. De ezt a czélt nem lehet elérni, ha a közvélemény azzal homlokegyenest ellenkező irányba tereltetik. A hol a nemzetiségi és nyelvkérdésnek az egyház érdekei alapján való eldöntését sürgető s ez irányban véleményüket szabadon nyilvánító „tótajku lelkészek" maguk a vezérek által „ignotos fallit" - féle tendencziákkal gyanusittatnak s mint olyanok ecseteltetnek, a kiknek „szükségük" van arra, — hogy „ hazafiságukat fittogtassák " ellentétbe a „ tősgyökeres igazi magyarok " türelmességével és elfogulatlanságával; a hol a mellett a magyar kormány által terjesztett veszedelmes irányú lapok lesik az alkalmat, — hogy nyelvkérdés miatt „háborúságot csináljanak" a hivők között s a magyar érzelmű lelkészeket a vezérekre való hivatkozással „lepuskázzák" saját hiveik előtt: melyik „subalternus" merne ott az ellenséges elemekkel csatába ereszkedni? Hisz ő még győzelem esetén is meggyaláztatásnál egyebet nem remélhet, — mint afféle hitvány lázadó, ki megszegte a vezéreitől kapott utasítást. Ha meg áldozata talál lenni buzgalmának, akkor kijut neki a gúnyolódásból is. A mint például Zs. úr a Felvidékyre vonatkoztatva irja : „Mert névtelen hazafias czikkeket írni könnyebb dolog, mint egyházat jól kormányozni és népet helyes irányban nevelni. Érdekesek e tekintetben a püspöki jelentések is. — Az ily papok gyülekezeteiben mindig van hiány, mindig van panasz. *) Keressük a baj forrását. Szeberényi Lajos Zs. Még arra is kell őket néha inteni, hogy tartsanak gyakrabban magyar istenitiszteletet!" De hát miért kell őket arra inteni, ha „a nyelv csak eszköz Isten országa terjesztésére." Nemde azért, hogy lehessen a „tótajku lelkészeket" ütni, — mikor a chinai császár fia vétkezett. A nemzetiségi kérdésnek nem ignorálása, hanem a nemzeti nyelvnek érvényre emelése által való gyökeres és végleges megoldása az evangelikus egyház szempontjából annyival inkább kívánatos, mert a tót nemzetiség egyéb téren már úgy is siet elfoglalni a tót közmivelődés egylet segélyével a számára fentartott szerepkört. — Igy alföldi városaink piaczain szerte árulják nevezett egylet 1886-ik évi naptárát, melyet az evangelikus tót nép a Zsilinszkynév garancziája mellett szívesen vásárol. Ebben körvonalozva látjuk a hazafias tót nemzetiség jövő kifejtésének képét. Van benne példáúl egy dal, melyben a hazafias érzelmű tót költő a Tátrát így szólítja meg : „Kárpátoknak kedves regényes vidéke! Ősidőktől fogva nem szláv dalt regélsz-e? Ősidőktől vagy te szlávoknak tanyája, Vitéz szláv bajnoknép! miénk az a Tátra!" De ha egyszer a hazafias tót kultúra számára átengedjük a tért a költészet, a bajnoki tettek, a politika terén, sőt a Tátra vidékéről is nagylelkűen lemondunk annak javára : nem e méltányos kívánság, hogy recompensacióúl az egyházi életet a magyar nemzeti kultúra tűzhelyévé alakítsuk át? Vagy hol keressük a nemzetünk testéből majdan kiváló, saját tengelyük körül forgó apróbb testeket összetartó erőt másutt, ha nem a vallásos áhítat által megszentelt nemzeti kultusban? Nézetem szerint a tót közmívelődési egylet nagyérdemű titkárának kár, keresztes háborút hirdetnie azon „tótajkú lelkészek" ellen, a kik nélkül az igaz, hogy nem volna nemzetiségi kérdés az evangelikus egyházban, — de nem volna egyáltalában semmiféle megoldandó kérdés sem 1 Hanem volna egy, minden ellentéteket kiegyenlítő universális elv. — a kancsuka! Ifj. Jeszenszky Károly. I R 0 D i L 0 M. „Győry Vilmos egyházi beszédei. Rendezte Radnai Rezső. I. kötet. Budapest, kiadja Kókai Lajos, 1886. Ara 1 frt. 80 kr. Ezen czím alatt jelent meg 31 egyházi beszéd 234 lapon oly szerzőtől, ki ugyan nincsen már az élők sorában, de kinek fenkölt szelleme mint más számos sikerült műveiben, úgy ezen szent beszédei által is mély és áldásos befolyást fog gyakorolni a szellemi élet világára. Összes beszédei négy kötetre vannak tervezve és ha a vállalat iránti érdeklődés megengedi, a kiadás egy pótkötettel lesz kiegészítve. Az előttünk fekvő kötet az első ádventi vasárnaptól az ötvened vasárnapig terjed és két alkalmi beszéddel van pótolva, t. i. egy emlékbeszéddel Deák Ferencz felett és egy búcsúszónoklattal. Az előírt perikopák alapján minden vasárnapra két, az ünnepekre több beszéd fordúl elő. Gryőryt mint egyházi szónokot már 1871 óta nagy előnyeiben ismertük és méltattuk. Ugyanis akkor megindúlt Margócsy József „Protestáns Egyházi Beszédtára,"