Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Nekrológok - Még egyszer Marosy Károly (Jezsovics Pál)

409 melyben Győry mint szorgalmas és kiváló munkatárs szerepelt. A nevezett gyűjteményben Győry következő beszédeire akadunk: „Az Ur közel vagyon; vajba minden karácson-ünneplő, basonló lenne az ő szívében a betlehemi pásztorokhoz; nem mondja meg azt a bölcső, hogy milyen lesz a jövendő ; ezek a bölcsek, igazán bölcsek ; örömünnep-e a mi karácsonunk?; a vallás mint mustármag a mi szíveinkben." Ezek a beszédek az előttünk fekvő kötetben is mint jó és kedves ismerősök jelentek meg. Annyit a beszédekről általában. Belső értékök következtében a mintabeszédek közé sorozhatok és pedig következő sajátságaiknál fogva. Tartalmuk nem áll rideg, nehezen érthető dogmákból, melyek a szakembert érdeklik ; de a községet untatják, vagy kétkedésre serkentik. A morált sem találjuk itt oly száraz módon előadva, mely a kedélyt hidegen hagyja és inkább ront, mint épít. A szerző behat a vallás tulajdonképeni székhelyébe a szívbe, onnan meríti költői érzékével a kincseket, azokat tárja ki hallgatói elé, rezgésbe hozva szívok húrjait. A szívben szítja a lelkesedés tűzét és tettre buzdítja a hallgatót. így valósítja a közmondás igazságát : „pectus disertum facit" és eléri a szónoklat utolsó és legfőbb czélját, az épülést. Ha már a beszédek tartalma ily kiválónak mondható, külső alakjuk is megfelel a Homiletika szabályainak. Távol Schleiermacher szokásaitól, ki néha csak mottónak állított beszéde élére valami szentirásbeli helyet, nem törődve jHarms kísérletével, mely szerint minden alapige nélkül akart szónokolni : Győry az utóbbit mindenütt beszédeinek alapjául nemcsak felveszi, de fel is dolgozza és teljesen kimeríti. A főgondolat mindenütt a legegyszerűbb és természetesebb módon származik az alapigéből és nyelvi úgy, mint tartalmi tekintetben kerekded és kimagasló mondatot képez. Azon főgondolatból önként folynak logikai szükségesség szerint rövid, könnyen felfogható alakban az egyes részek, úgy hogy az alapgondolatról sem többet, sem kevesebbet nem lehetne mondani. Ezen felosztás a rythmus szabályainak is megfelelvén, nemcsak helyes, de szép és összhangzó szerkezete által gyönyörködteti a fület. Állításom igazolására elég lesz a sok helyett, egy példa. A IV. ádvent vasárnapjára Filipb. IV. 4—7 előírt alapige alapján azon főgondolat származtatik le: — „Az úr közel vagyon." ezen boldogító örömhír int bennünket 1. örömre szívünkben ; 2. jóságra embertársainkhoz ; 3. bizalomra gondjainkban; 4. imádságra mindenekben. Ezen korrekt felosztás keretében, szép és összhangzó részekből mintaszerű teljességben épül fel az egész beszéd. — A nyelvezet költői szépségű és ihlettségü és mégis egyszerű, nem keresett, mindenütt folyékony és úgy szólván átlátszó, a gondolatot tisztán és világosan visszatükröztető. Az érvek és eszmék, ámbár a textusból folyók és azért bibliaiak, mégis a valóság- és élet viszonyaihoz és fényeihez simulnak és ügyesen alkalmazkodnak, mint azt Palmer kívánja : „Die Ideen-Association führt mich ferner vom Texte aus auf die Zustände und Vorkommnisse des wirklichen Lebens.

4 A kivitel ily szép és helyes módjára is szolgáljon itt egy példa, melyet beszédeink 17-ik 1. találunk : „Azért, oh keresztyén! ha bánat dúlja lelkedet, ha Homiletik IV. Aufl. S. 446. fáj szived, hogy már-már megszakad, — kövessed híven Krisztusod tanácsát, s emeld fel könyekkel telt szemedet, emeld fel a fényes mennybolt felé. Nézd : millió világok vannak ott, miket Istened, Atyád alkotott! — Évezredek tűnének semmiségbe — és e világok állanak dicsőn; s ki őket ilyen bölcsen kormányozza, nem volna bölcs — vezetni sorsodat?! Oh nézd, ha a nap feljő hajnalonként, nem a nagy fákra hinti csak sugarát, de a legapróbb fűszálnak is éltet ád; mert jó az isten, áldott az alkotó; az ősz talán eltépi a virágot, de százszor szebbet támaszt a tavasz, s ha Isten így ruházza a mezőnek a füvét, a mely ma van és holnap a kemenczébe vettetik, nemde nem inkább titeket, óh kicsinyhitűek?!" Kívánatos, hogy Győry szaktudománynyal és költői íhlettséggel írt beszédei méltatásban részesüljenek és a legszélesebb körökben elterjedjenek. Weber Samu. Még egyszer Marosy Károlyról. (Szül. 1820. márczius 1-sején, megli. 1885. szeptember 20-ikán.) Kilencz hétig őrködtem halálosan beteg, kedves, kis fiam felett s ápoltam őt, a nagy szenvedőt. — „Míg a gyermek élt, addig böjtöltem és sírtam .... és hozzá teszem ; imádkoztam; mert ezt mondtam : Ki tudja, talán könyörül rajtam az Ur és megél a gyermek." — A ki tapasztalta, tudja, hogy ilyenkor az ember, még ha pap is, nem más, mint végtelenül aggódó apa. „Most, miután meghalt," bár még nem jutottam odáig, hogy a szent iróval felkiáltsak : „Váljon mért böjtölnék?" mégis a kötelesség szavára újból fel kell vennem a munkát ott, a hol elhagytam. — E szándékomban első, mert kegyeletes kötelességemül ismertem a kisebb sírtól a nagyobbikhoz, Marosyéhoz zarándokolni s ott őszintén meggyónni : A mit akaratomon kivül elmulasztottam, azt íme helyre hozom. — Engedd, nemes baráto m hogy első szabad perczeimet a te emlékednek szenteljem ! De hát a csomádi testvér megelőzött! Jól tette, hisz' az ő tollát is a kegyeletté dicsőült szeretet vezette. S nekem nincs más teendőm, mint az, hogy a közlötteket néhány kezeimnél lévő életrajzi adattal kiegészítsen. Marosynk 1820-ik évi márczius 1-sején született trencsénmegyei Podluzsányban. — Első nevelését egyszerű, de vallásos, mert tanítói család, körében nyerte. Élénk lelke s kitűnő szorgalma által korán, az elemi iskolában magára vonta s ezek fokozatos fejlődése folytán később is megtartotta földesura, Zay Károly, gróf figyelmét, kinek kegye és segélye mellett Pozsonyban végezte gimnáziumi tanulmányait. Atyja egyházi pályára szentelte őt a szelidlelkűt, s a törekvő ifjú készséggel teljesítette legtermészetesebb jóitevője óhaját, azon különbséggel, hogy a Biblia helyett a kijelentés másik, hasonlóan nagy s nem kevésbé szent könyvében, a természetben kívánt búvárkodni s azon templomnak felkent papjáva ohajtott lenni, melynek merész ivezete a gyönyörű égboltozat. E czélból Magyar-Ovárra, a gazdászati Akadémiába pályázott. Itt sikerrel végezvén tanulmányait, Zay grófnál nyert alkalmaztatást : az alig 21 éves ifjú ispánná lett. E hivatalában tanúsított fáradhatatlan szorgalma, kitartó pontossága s ügyszeretete által a múltra nézve háláját bizonyította, a jövőjére nézve bizalmat biztosított a maga számára grófi földesuránál. Jó hírneve csakhamar hatáskörén kivül, messze vi-