Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Költségvetés felett folytatott országgyülési vita

37 nagy tiszteletben áll az evangyéliom a róm. kath. egyház | székvárosában. Miközben a vatikáni zsinat ülésezett s a viták alkalmával nézeteltérések mutatkoztak, Dupanloup franczia püspök sokáig hiába fáradozott szert tenni egy bibliára, hogy abból nézete mellett argumentáljon. A római könyvárusok nem merészeltek számára egyet megszerezni, mivel felette tartottak a vatikán haragjától. Nem maradt egyéb hátra, mint a porosz követséghez folyamodni s annak káplánától egyet kikölcsönözni. Ez volt akkor Rómában az egyedüli út és mód bibliához jutni, s a porosz követségi káplánnak ezen bibliája, szerény nézetem szerint, legsújtóbb érv Schlauch püspök úr azon merész állítása ellen, mely szerint egyedül a róm. kath. egyház volna hivatva megvédeni a modern civilisatiót, mely mint maga is hangsúlyozza, az evangyéliomnak törvényes gyermeke. Hiszen a felsorolt történelmi adatok eléggé bizonyítják, hogy nincs a világon könyv, mely veszedelmesebb volna Rómára nézve, mint a biblia: nincs mitől jobban rettegne s undorodna, mint az evangyéliomtól, azon evangyéliomtól, mély a püspök úr állítása szerint a mai miveltség szüló'anvja. Ha már az anyával bánt el oly mostohául, mit várhat Rómától ez átokkal sújtott s megbélyegzett anya gyermeke — a modern civilisatió ? Schualm, pancsovai ev. lelkész. 3 a >u >Í 0 xu D. Költségvetés fölött folytatott országgyűlési vita. (Vallás és közoktatás.) Az idei költségvetési vita az országházban a szokottnál hosszabb idó're nyúlik. Lapunk is fordíthat figyelmet rá, különösen azon részére a vitának, mely a vallás- és közoktatási tárcza eló'irányzata körül forog. A vallás- és közoktatási tárcza költségeió'irányzatának tárgyalása jan. 21-én indult meg. Az elsó' nap hozzá szóltak: az eló'adón (Országh S.) kiviil Lesskó István, Irányi D., Tréfort miniszter és Fackh Károly. Országnak kevés a mondani valója. Konstatálván ku 1t uráli s fejlődésünk folytonosságát, a költségvetést elfogadásra ajánlja. Már Lesskónak kifogásai vannak. Szerinte a nevelés és oktatáshoz megkívántató alapvetés a népiskolai nevelés terén elhibázott. Többet oktatunk, kevesebbet nevelünk. A valláserkölcsi alapon való haladás szükségességét aposztrofálja. Irányi D., míg egy részről előtte szóló panaszait osztja, addig más részről Schlauch ismeretes beszédjét (elmondta a Szent-István-társulat közgyűlésén. 1884.) ellenezi. s végül határozati javaslatot nyújt be, mely szerint a miniszter utasítandó, hogy a vallásszabadság iránt törvényjavaslatot nyújtson be Tréfort A. helyesli a kiindulást és így helyteleníteni kénytelen, ha az oktatás nélkülözi a vallási alapot. Azonban Irányinak felelve, szerencsétlennek tartja, hogy Schlauch beszéde szóba hozatott, mivel kapcsolatban kifejezést ád azon meggyőződésének, hogy míg Schlauch beszédében vannak általánosságok, melyeket senki sem kifogásolhat, addig a részleteket nem osztja: de sőt bármely pártból alakult minisztérium nem oszthatná, mert ellenkező esetben „24 óráig sem I állhatna meg a parlamentben." Irányi javaslatára sincs szükség, mert oly vallásszabadság létezik különben is az országban, minőt egyebütt hijába keresnénk. Fackh K. a Tereziánum mintájára berendezett felsőbb nevelő intézet fölállítását sürgeti. Második nap. Z i m á n d y fölszólalása után, melyben épen nem tud tárgyilagossá válni, inkább személysértő felesölővé lesz, Ugrón Gábor beszéde következik. Valójában szép beszéd. Költői és philosophiai eszmékben gazdag nyilatkozat, mely bár a kath. autonomia védelmére készültnek látszik, mégis más tekintetben is szolgálatot tett fölszólalásával. Szóló szeretné az állam és egyház közti viszony radikális megoldását. A patronátusi jogot nem akarja a többi felségi jogoktól külön választani. Az igaz állameszme valóságát rajzolja, midőn azt felekezetnélkülinek nyilvánítja. A főpapi kormányzás autonomia nélkül, a hívek gyöngeségére fektetett kormányzás. A social ismusról is mellesleg megemlékezik, midőn a socialismus legnépszerűbb támadó fegyverének a holtkézvagyon ellen való harezot tartja. Tagadásba vonja, mintha a vallás a tudomány és szabadsággal ellenkeznék. Szerinte oszlop a tudomány, a boltozatívei a vallás. Az ismeret országa a tudományé, a végtelen birodalom a vallásé. Es ha a népé a vallás, a nép sohasem fog megütközni azon, hogy az ismerés határai egy araszszal ismét tovább terjednek, mert tudja, hogy az ismeretlen maga végetlen. Fölfogja ismerni a nép, hogy azon arasznyi hódítása a tudománynak csak egy újabb kegyelme az Úrnak, kinek tetszett gyönge szemeink előtt a fátyolt félre vonni, jutalmúl az emberiségnek és ingerűi arra, hogy vágya ragadja tovább az embert a tökéletesedés felé. Jókai Mór védekező állásba helyezi magát Lesskó ellen s ügyes, szabatos distinctiót tesz a nemzetiségi áramlatok különféle nemei között. Ugyanis szerinte nem ellenezendő pánszláv küzdelem az olyan, mely saját anyanyelvét kultiválni akarja, szokásait nem szégyenli, sőt azokat nemesíteni törekszik. Azt sem tartja pánszláv áramlatnak, ha a haza iránt teljesítendő szolgálatokból kiki a maga osztályrészét követeli s a kötelesség teljesítéseért a maga jutalmát elvárja. Végre azt sem veszi pánszláv üzelemnek. ha valaki a magyar kulturális törekvéssel parallel a maga nemzetiségének kulturális törekvését állítja oda. Leküzdendő áramlatnak csak azt tartja, midőn valaki kifelé nehézkedik és a magyar állameszmét támadja meg. Kiss Albert a helyes irányban vezetendő közoktatási ügynek garantiáit nem épületek emelésében látja, midőn Tréfort érdemeit elismeri. Rostaházy Kálmán védelme alá veszi Schlauchot s ennek a Szent-László-társulaton mondott beszédjét. Komlóssy Fer. nem irja alá sem azt, mit Irányi, sem azt, mit Tréfort mondottak. 0 nagyon is naiv akar lenni, midőn a „mea culpá"'-t a papságnak kívánja szájába adni. Harmadik nap. Bessenyei Ernő a tanítók nyugdíjazásával foglalkozik. Az 1875. XXXII. t.-cz. nyugdíjazási szabályokat nem találja kielégítőknek, előnyösebbekre módosíttatni kívánja.