Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Újév napra

Harmadik évfolyam. 1. szám. Pozsony, 1885. évi január 3. E Y A NGELIKUS EGYHÁZ u I Előfizetési ár : Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — ,, negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. M EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Xonventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FEBENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr . többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : kiilön 30 kr. Tartalom : Uj év napra. (—

s —a.) — Vallásoktatás az állami iskolákban. (Kondoros György). — Reflexiók Schlauch püspök beszédéuek olvasása közben. (Szabó Béla). — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Új év napra. De egy a szükséges dolog. Luk. X. 42. Midőn lapunkat immár két esztendeje lassan megindítottuk, tettük ezt nem a mai hasonló irodalmi vállalatok példájára, nem hűhóval, fülcsiklándoztató Ígéretekkel, még csak jutalomdíjat sem tüztünk a legtöbb előfizetőt gyűjtőnek, hanem tettük Istenben vetett bizodalommal, tettük a szükség érzetében s a jobbak szüntelen ösztönzésére, szüntelenül hangoztatván részükről : „de egy a szükséges dolog." Ha van némi érdem, vagy csak valami csekély szolgálat lapunk megindításában, vagy eddigi törekvéseinkben, ezt nem magunknak, — tulajdonítjuk azon jobbaknak, kik erkölcsi befolyásukkal erre kényszeritének. — Mi csak a szükség érzetének hódolánk. Még a ruha is, melyben a közönség színe előtt megjelenénk — szerény volt és igénytelen, hisz mi nem a saját dicsőségünket keressük, de igenis kerestük és keressük azt raz egy szükséges dolgot." S bizodalmunkban nem csalódtunk. Rövid ugyan a pálya, melyet megfutottunk; de megszégyenülés nélkül tekinthetünk vissza reá! Mert nem emberi érdekek valának törekvéseink irányadói, s igyekezetünkkel, melylyel drága egyházunknak szolgálni kívántunk — sokakat megnyertünk azon egynek szolgálatául, mely kiváltkép szükséges dolog ! Azonban kevés lenne a jó szándék, egymagában kevés az igyekezet is. Isten áldásán kivül főkép egy a szükséges dolog, — a mely nem más, mint ügyünknek minél tágasabb körű felkarolása s a minden oldalról jövő őszinte részvét! Kevesen vagyunk s annál inkább egymásra utalva. A kör és a határok, melyeket magunk köré vontunk, elég tágak ugyan egy igyekezetnek s képesek minden erőket felhasználni, hogy emberül meg legyen felelve betöltésüknek, de legkevésbé sem oly természetűek, hogy kívülről támogattatásra számíthatnának. Sőt ellenkezőleg a kívülről támadható nyomás — nyilatkozzék az akár ellenszenvben, akár kicsinylésben vagy kárhoztatásban — az erők egyesítésére kell hogy ösztönözzön. Azért néha, habár gyengébbnek tűnik is fel a tartalom, színtelenebbnek a keret, az aggódó meggondolás — mely az erőnek gyengébb nyilatkozatait is veszendőbe menni nem hagyja — azt elejtetni nem engedé. . . . De ha szűkebb is a kör, annál kedélyesebb. A nagy termek kongó hidegsége helyett jó nekünk egyszerű hajlékunk tűzhelye. Annál szabadabban, fesztelenebbül érezhetjük magunkat s annál könnyebben válhatik e közlöny édes otthonunkká. S valamint az otthon töltött idő annál élvezetesebb, minél több tagja a családnak van együtt, úgy ezen otthonunk is szívesen feltárul minden mieinknek, hogy a házban levők öröme növekedjék. Nem csak a pap, de minden, evangelikus egyházunk ügyeit szivén hordozó egyháztag megtalálja itt a szükséges dolgot-; lévén lapunk oly festvény, mely egyházunk képét ábrázolja; tükör, melyről egyházunk viszontagságteljes működése, ereje, áldása visszatükröződik, mely a maga valóságában tüntetvén fel a dolgokat tisztán s elfogultság nélkül enged láttatni. Azonban lapunk fegyver is. Őseink karddal, mi szóval és meggyőződéssel ajánljuk magunkat egyházunk érdekeinek védelmére. Egyházunk még mindig militans. S a nélkül, hogy magunknak a „Sión őrének" czímét vindikálnók, gyönge erőnk- és csekély eszközeinkkel is, nem egy támadást visszavertünk, nem egy bántalmat megtoroltunk, nem egy sérelmet megszüntettünk, s nem egy szennyet mostunk le a szónak erejével. Elleneseink külsők, s ezekkel megfontolva kell számot vetnünk; de sokkal ártalmasabbak a belsők. A közöny, ezt oszlatjuk; a hidegség, ezt olvasztjuk! S az eredmény annál imposánsabb leend, minél többen tömörülnek az egy szükséges dolog megszilárdításához. Már ezekből is látszik, hogy lapunk czélja végre az építés is. Ha egy örvendetes mozzanat emelkedik egyházunk történetének mezején egy nemes tett, egy követésre méltó áldozat, azt szívesen fonjuk lapunk keretébe, hadd legyenek azok soha nem hervadó s örökké illatozó