Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Róma és az evangyéliom (Schwalm)

36 Hát Saul is a próféták között vagyon? Mióta szokás Rómában az onnét oly számtalan átokkal sújtott modern civilisatio és az annyiszor ragályos pestisnek s tudj' Isten minek el nem czímzett evangyéliom mellett síkra szállni? Megfordult a világ? Nem. „Mundus vult decipi, ergo . . ." gondolta magában Schlauch főt. püspök úr s felcsapott góklernek, hogy ügyes szemfényvesztéssel elbolondítva a világot, kimentse a sarokba szorult filisteusok táborát vésztjósló helyzetéből. S íme részben sikerült is neki furfangos terve. Híveit sofistikus dialecticája által megerősítve azon rögeszmében, mintha valóban egyedül Róma volna hivatva az emberi társadalmat az azt fenyegető végromlástól megóvni, új ellenállásra felvillanyozta, s harsona harczriadása által az ellentáborban akár hányat megrezzentett s meghunyászkodásra bírt. Ám legyen! Legyen ő a filisteusoknak seregében az óriásilag kimagasló Góliát; az Úr ébreszt magának egy Dávidot, ki megdolgozza homlokát. íme Szabó Béla tisztelt kollegánk szedi javában a kavicsokat az igazság kristálytiszta folyamából s egyre hajítja parittyájával. Jó lesz őt követni. Hadd markoljak tehát én is egy párt s legyen szabad nekem is egynehány súlyos argumentummal segítségére jönni derék és bátor testvérünknek, ki körünkből legelső mert síkra szállni a hatalmas ellennel „A civilisatio az evangyéliomnak törvényes gyermeke," mondja a püspök úr. Ne bántsuk a gyermeket, hanem lássuk, hogy bánt el Róma a most látszólag védszárnya alá vett gyermek anyjával — magával az evangyéliommal. Mindenki előtt ismeretes, hogy a korábbi egyház minden adott alkalommal ajánlotta a laikusoknak a biblia olvasását; püspökök és tanítók, minők Cyprian, Chrysostomos, Athanasius, Jeromos. Ágoston és I. Gergely minduntalan sürgették a szent írásból, mint a hit tiszta és csalhatatlan forrásából meríteni. Azonban I. Miklós és VII. Gergely pápákkal egyszerre megváltoztak a viszonyok. A barátok újításai fokonként nagyobbították az egyház és a biblia közti távolságot míglen nagyon is kétségesnek és kényesnek tűnt fel, egy oly könyvet adni a hívek kezébe, melyet az egyház maga is a librorum prohibitorum indexére tett. Ezen két pápa ennélfogva megtiltotta a szláv népeknek anyanyelvükön olvasni a bibliát, III. Incze pápa pedig minden kutató bibliaolvasót halálra köveztetéssel fenyegetett. Az 1229-ben tartott toulousi zsinat egyenesen megtiltotta a laikusoknak akár az ó — akár az új testámentomnak birtoklását. A tridenti zsinat hasonlóképen azt határozta, hogy a bibliának olvasása általában inkább káros mint hasznos. írott engedély alapján ugyan szabad volt olvasni olyan fordításokat, melyek az egyház által autorizálva és megerősítve voltak; ámde a püspökök, inquisitorok és papok csak olyan laikusoknak adtak arra engedélyt, a kikről feltehették, hogy lelki üdvök e mellett kárt nem szenved. VIII. Kelemen pápa által azonban még ezen csekély privilégium is eltöröltetett, miután ő mindazokat, kik a bibliát anyanyelvükön olvasni merészelték, gályarabsággal sújtotta. XI. Incze 1687. évben kiadta a rendeletet, hogy „mindenki szolgáltassa ki bibliáját a helyben levő papnak, ki azt elfogja égetni." XI. Kelemen 1713. kelt bullájában elátkozta a jansenista Quesnel állítását, mely szerint „üdvös és szükséges minden időben és minden helyen, hogy minden ember olvassa és kutassa a szentírást." A pápai széket a jelen században elfoglalók egymással vetekedtek a biblia-társulatok elátkozásában. VII. Pius egy 1816-ban kibocsátott bullájában megvallja, hogy fél a szentírás terjesztésétől, miután ez a legfurfangosabb vétség, mely által a vallásnak igazi alapja aláaknáztatik. Pestis az — mondja — mely kell, hogy orvosoltassék és gyökerestől kipusztítassék. Ugyan e pápának 1819-ben kibocsátott bullájában szemben az ír iskolákban foganatosított terjesztésével a bibliának, konstatálja, miszerint ez a gaznak elhintése, adván romlott tant, minek következtében korán beleoltatik a legveszedelmesebb méreg a gyermekek szivébe. XII. Leo a biblia-társulatokat „destruktiv-farkas vermeknek" tünteti fel és kinyilatkoztatja, hogy „a bibliának anyanyelvre való fordítása a szentírásnak egyenes hamisítása, mi által Krisztus evangyélioma átváltoztatik az ördög evangyéliomává." VIII. Pius a bibliát, mely társulatok által kiadatib, elnevezte a legveszedelmesebbiknek valamennyi ragadós pestis között. XVI Gergely 1844. évi május 8. kelt s különösen a biblia-társulatok ellen irányzott bullájában, meghagyta a papoknak, hogy a bibliát ragadják ki a hívek kezéből. — IX. Pius 1850. évi január havában következőképen nyilatkozott: „A biblia-társulat a szentírást anyanyelvben minden, az egyház részéről adott jegyzetek és intések nélkül terjeszteni merészli. Furfangos csalás által a hívőt arra bírja, hogy azt olvassa. Ti, tisztelendő testvéreim, magatok fogjátok megítélni, mily éber elővigyázattal kelljen őrködni, hogy a hívekben szent borzadalmat gerjesszetek ilyen mérges olvasmány ellen." Hogy az 1805-ben alapított brit biblia-társulat működésében ellensúlyosztassék, Regensburgban egy r. kath. társulat léptettetett életbe, mely azonban tizenkét évvel később ismét feloszlott. 1851-ben tizenkét bibliaárus egy franczia püspöknek unszolására III. Napoleon által Cayennbe deportáltatott. — A zillerthali tyroliak, mint javíthatlan bibliaolvasók, hazájokból kiűzettek s kénytelenek voltak egy porosz fejedelemnél menedéket keresni. Rómának haragja nemcsak a bibliának tisztán protestánsok által szerzett fordításai ellen irányult, hanem ép oly mód felett dühöngött róm. kath. tudósok által fordított bibliák ellen. A londoni biblia-társulat többnemű róm. kath. fordításokat adott ki, nevezetesen de Sacey-től Francziaországban, Scio-tól Spanyolországban, Leander van Ess-től Németországban és Martini-tői Olaszországban. A pápai széknek erre vonatkozó nézete abból ítélhető meg legjobban, hogy Guiccardini gróf és hat barátja a biblia olvasásának főben járó vétsége miatt átokkal sújtatott, míg ugyan e vétségért a Madiaiak törvényszék elé állítattak s a férj Francesco 4 évi s 8 havi fogságra ítéltetett Volleroban, s neje Róza 3 évi és 9 havi fogságra Luccában. 1870-ig minden biblia, mely a pápai állam határán által jött, mint dug-áru kegyelem nélkül elkoboztatott. Róma általában minden gondolható módon arra törekszik, hogy az evangyéliomot az élet útjáról leszorítsa s véka alá helyezze. Innét magyarázható azon vak dühe e század biblia-társulatai és az ezek által kiadott bibliák ellen. Midőn 1870-ben a vatikáni zsinat sz. Péterben együtt ült egy 300,000 lélekre menő lakosság között nem találtatott több 200 darab bibliánál, tanúbizonysága annak, mily