Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Templom szentelés Vanyarczon

378 A mult század tevékenysége átszállott az új század fiaira is, s ez egyház élő tanúbizonysága annak, hogy mire képes a krisztusi lángoló szeretet egyháza iránt s vallásos buzgóság által áthatott híveknek kis serege is. Ennek vezetése alatt e kis leányegyház 1857-ben temploma mellé tornyot épített, 61-ben harangot szerzett, 62-ben templomát újonnan befedte, 69-ben orgonáját kiigazítatta, 72—73-ban iskolája számára kőépületet emelt, 83-ban tornyát ja vitatta s ez idén temploma száz éves fenállásának emlékére híveinek áldozatkészségéből szép templomi csillárt szerzett. Segítse a mindenható áldásos munkájának sikeres folytatásában. Maga az ünnepély a most gyakrabban előforduló százados jubileumi ünnepélyek módjára hálás szívvel örvendező hívek nagy sokaságának áhítatos részvéte mellett folyt le. Buzgó ajakkal elrengett szent ének után az oltár elől a szomszéd n.-szlabosi ev. lelkész Becser Endre Ap. csel. VII. 33-ból vett : „Vesd le saruidat, mert a hely, melyen állasz, szent föld" szent igék alapján a keresztyén egyház által képviselt vallási és erkölcsi eszményi állapot után való fáradhatlan törekvésre buzdította lelkesen hallgatóit; a szószékről pedig az egyház saját lelkésze Bartholomaeidesz Gyula Lukács II. 41—50 alapigékből az egyház rövid történetének előadása kapcsán a Krisztus nyomát követő ősök nemes példájának méltó követésére serkenti, a mai, a vallástalanságnak és anyagiasságnak mindig nagyobb és nagyobb tért engedő korban is híveit. A hívek fellelkesített buzgó serege Pál apostol magasztos szavaival lépett ki Istennek dicsőségét hirdető szent hajlékának falai közül, hogy : „Sem magasság, sem mélység és semmi egyéb teremtett állat el nem szakaszthat minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban." Becser Endre. Lelkészi lak avatása Liptó-Vychodnán. Liptói esperességünkből, a magyarországi evang. egyház ezen Sionjáról az „Evang. Egyház és Iskola" czimű egyházi lapban semmi életjel eddig nem adatott. Mintha nem is léteznénk; mintha ki lennénk zárva ama nagy családból, melynek „magyarországi protestáns egyház" a neve. Pedig mily nagy kár háramlik abból, különösen mi reánk liptói evangélikusokra nézve! Magunk fosztjuk meg magunkat azon édes örömérzettől, mely, bár eddig gyakran még félreismert, itt-ott még csak tűrt sőt üldözött, mind a mellett dicső és nagy jövőre hivatott evang. egyházhoz való tartozás élő tudatából ered. Egyházunk, a mely Krisztus Isten fia, egyháza, nem világi, de isteni intézmény, azon hű, édes anya, mely minden gyermekeit, tartozzanak bár azok akármely nemzetiséghez, országhoz vagy világrészhez, egyforma szeretettel s gyöngédséggel anyai kebléhez szorítja. Nekünk mindnyájunknak, de főképen nekünk evang. lelkészeknek minden kitelhető erőnkből kellene ezen kitűnő, valódi evang. szellemmel áthatott, s evang. érdekeinket elősegítő lapot nem csak olvasás által, de különösen közreműködésünkkel szellemileg és anyagilag istápolni. — Nyelvi kérdés, vagy egyéb más mellékes tekintet miatt ne idegenkedjük e lap olvasásától. A kik ezen lapot szellemi munkáikkal s anyagi áldozataikkal eddig is segítették, vagy akik azt szerkesztik, bizonyára nem dicsvágyból vagy haszonlesésből, — de igenis azért teszik azt, hogy szeretett evang. egyházunkat ellenséges külbefolyásoktól és megtámadásoktól megvédjék, neki a megérdemelt tekintélyt biztosítsák, s azt felvirágoztatásra emeljék. S ez mindnyájunknak főkötelesége ! Sok nekünk az ellenségünk még most is. Azelőtt nyers erővel, most alattomos és csalárd, de annál veszélyesebb módon áskálódnak evang. egyházunk s ezzel együtt papi állásunk ellen. Nincs más fegyverünk, mint maga a nagy Isten, a ki őrt áll mi felettünk, — és köztünk való megtörhetlen összetartás és egyetértés. Az „Evang. Egyház és Iskola" azt mondanám, azon út, melyen egyik lelkész a másikkal találkozik, vele mintegy személyes ismeretséget köt, bajait egyike a másika előtt el-elmondja s örömeit közli. Ily örömünket hadd legyen szabad nekem is evang. hittestvéreimmel s szeretett tiszttársaimmal ez úton közölnöm. Liptó-Vychodna a magas kárpátok alján, a szép Krivány alatt fekvő, 1350 evang. lelket számláló egyház. — Edzett, jóravaló, nem épen gazdag, de hitbuzgó nép lakik itten. A templomot és a papját szereti és tiszteli. Midőn látta, hogy a fából, már közel 80 év előtt épült, de már roskadozó állapotban levő paplak további lakásúl nem szolgálhat, elhatározta magát egy új, modern stylben dolgozott terv szerinti lelkészlak építésére. Az összes építési költség 6920 frt. és 11 krra, tehát nem épen csekély összegre volt előirányozva, mely pénzösszeget, — 400 frtot kivéve, — melyet buzgó s érdemdús egyházi felügyelője nagys. gömöri Szent-Iványi József úr ezen czélra nagylelkűen adományozott, és az 50 frtot, melyet az e. e. e. gyámintézettől kapott, — sajátjából áldozott. Elég az, de sok is a szegény néptől! Folyó év ápril 27-én a szükséges földkiemeléssel megkezdődött a munka. Hogy mily készséggel és kitartó szorgalommal végeztetett a fuvaros és a kézi munka, kitűnik leginkább abból, hogy a lelkészlak máris ugyanez év junius 29-én, tehát két hónap alatt, nem csak tető alá hozatott, de belől ki vakoltatva, kimeszeltetve, kályhákkal és kéményekkel ellátva, Isten segedelmével, majdnem egészen felépíttetett, úgy hogy rajtunk is beteljesedett a szt. írásnak azon igéje : „ha az úr nem építi a házat, híjába fáradnak, akik azt építik." Külseje a lelkészlaknak, mely tiszta téglából van építve, csinosnak, sőt szépnek, belső beosztása és berendezése czélszerűnek, s minden tekintetben praktikusnak mondható. Ezen lelkészi lakavatási ünnepély folyó év okt. 11-én és pedig következő rend szerint tartatott meg. A szokásos vasárnapi, délelőtti istentisztelet bevégzése után, a közszeretet- s tiszteletben álló főesperesünk nagyt. Bal tik Frigyes liptó-szt.-miklósi, a 85 évi hosszú életpálya terhe alatt meggörnyedt s hófehérré megőszült nagyt. Krausz János liptó-hybbei, — és alulírott mint házi lelkészek vezetése alatt a tömegesen összesereglett hívek a templomból harangzúgás, és azon valódi lutheránus, gyönyörű : „Vsickní, jenz skladají" egyh. ének hatalmas elzengése mellett a lelkész udvarára indúltak. Itt az új ház előtt a főesperes-lelkész úr Maláchiás próféta II, 7. alapján — pribytek kneze je stán posla Bozího. 1. On Bozí umení v cirkvi ostríha a) uőením, b) zivotem. 2. U neho se na zákon Bozí líd doptáva a) radou, b) pomoci — gyönyörű, mélyen átgondolt s szívre ható beszédet mondott. A berekesztő szép ima elmondása és az áldás megadása után az áhítatos hívek a .,Nuz Bohu dekujme" ének eléneklése után eloszlottak, a lelkész pedig családjával és vendégeivel együtt a már berendezett új lakásába bevonúlt.