Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nyílt levél (Vereshez Draskóczy L.)

mindenkire, hogy magát magyarnak vallja be. — A tanúló megfeledkezik a kényszer hitvallásról, s midőn kérdik, hogy milyen nemzetiségű, remegve megmondja, hogy tót. Erre jön a pedellus és a szegény lélek az igazgató úr elé idéztetik, aki komolyan inti, hogy magát magyarnak vallja be. Az, aki eddig politikáról nem is álmodott, kezd arról gondolkozni és megvan a nemzetiségi tudat, mely, miután elzárva és üldözve van, mindinkább komorabbá lesz és rajongásban tör utat. íme ez az egyoldalú hazafias irány gyümölcse. Más fiúnak lelkülete meg más, ő megtagadja származását s önámításon alapúi egész ténye. — Ez a térítők öröme, szemevilága; mert egy lélek meg lett mentve a hazának. Szülei házában nem érzi magát többé otthon, a világ s a hazafiak tapsa pótolja a veszteséget. A gymnázium ellentétei fel vannak vive az akadémiára és az egyetemre, a gyűlölet tovább terjed s mindkét irányban kórkinövéseket terem. — Akik a hazának barátjai lehettek volna, azokat a haza barátai a haza elleneivé tették. Az erkölcsi keresztyén alap hiánya az egyik oldalon hazugokat terem, a másik oldalon pedig kémeket. Bármint dicsőíthető is a pozsonyi hazafias theologusok buzgalma, én mégis sajnálom, hogy a pozsonyi rendőrség babérjait elvették. A testvér a testvérrel mégis nagyon sajnos, ha a törvényszék elébe megy. Az egész nevelési alap hibás, mivel túlságos a politikai és nem valláserkölcsi hazafiasságot előmozdító tényező. A gymnáziumok vezetősége ne tanítsa a német és tót gyermekeket származásuk megvetésére, hanem származásuk tiszteletben tartása mellett a magyar nemzet és haza szeretetére, Pozsonyi dolgok többé elő nem fordúlnak. Szeretni fogja népét, nyelvét, a hazát s nemzetét és nyelvét mindenki. Es szent lesz a béke. E t. lap 44-ik számában említve volt, hogy mindenki művelheti nyelvét, aki akarja. Azonban az iskolai rendszernek oda kellene hatni, hogy az illető akarja is, különösen, aki a három nyelvű ág. hitv. evang. egyház szolgálatába akar lépni. E czikkirója a lelkészi pályára akarván lépni a gymnázium o-ik osztályában, beiratkozott a kivételes tót nyelvre. Midőn társai, akikkel addig a legjobb egyetértésben élt, ezt megtudták, belépve először minden torok azt kiáltotta „pánszláv". Hogy ily viszonyok között nehéz, a tót nyelvet művelni, az természetes! De legyen kimondva, hogy mindenki, aki a lelkészi vagy tanítói pályára lép és tót gyülekezetben kíván alkalmaztatni, köteles a tót órákat látogatni s az eredmény felül bizonyítványt mutatni. Ez talán nem lesz pánszlávizmus, jogos és méltányos követelés — és ha látják a tanúlók, hogy tótúl tanúlni nem szégyen, hanem kötelesség, nem fognak gúnyolódni. Leghatásosabb gyógyszer minden nemzetiségi túlzás ellen az evangyéliom. — Annak feltétlen szeretete minden pogány ethnicizmust ki fog zárni a szivekből. — Aziránt keltsen érdeklődést és szeretetet, ne csak a népiskola, hanem a gymnázium is. És akkor nem lesz kifelé gravitálás. Bár másrészt nagyon üdvös lenne, — ha minden lelkész keresztyén értelemben kifelé gravitálna, kifelé a sötét pogány mezőkre, hogy ott is az evangeliom fáklyája meggyújtassák, és úgy megalakúlna az első magyarhoni evang. missziói intézet. Az ifjúság érdeklődhetnék a Balkán iránt is, nem a népek lázongása, hanem az evangyéliom odavivése iránt s az volna az igaz felszabadítás. Annak a csekély szláv protesztantizmusnak hazája szeretete mellett volna egy szép hivatása fajrokonai között és elvinni oda is az evangeliom fáklyáját s meg lenne az első magyarhoni délszláv missziói egylet. Sok előtt ez csak ábrándnak fog feltűnni, hát ha mégis szikra volna, mely alkalmas anyagot találna. Politikai pártok kinövéseikkel együtt hatalmasabb politikával ellensúlyozhatok — de le nem győzhetők. Az evangyeliom ad csak tartós békét. Testvérek, egy atyának vagyunk gyermekei, egy haza fiai, értsük meg egymást. — Sokan vannak, kik mindkét párt túlzásaiba belefáradtak s lelkök békéjét nem lelik, mert a politika tűjével összetákolt evangyeliom a hívet üresen hagyja. El a sivatagból az Ígéret földére annak a sok testvér között lévő első szülött testvérnek (Rom. 8, 29.) országát szeressük új hévvel, új erővel, s nem csak egyházunkra, de hazánkra is áldást hozunk. Ne fertőztessük meg többé az atyák szövetségét, mely a béke és a testvéri szeretet szövetsége volt. Egyházunk sebei behegednek s a meggyújtott fény nem lesz véka alá rejtve, hanem világítani fog mindeneknek. Ehhez azonban szükséges az, ami nehezebb a törvényben : az irgalmasság és hűség (Mat. 23, 23.). Szeressük hazánkat és ennek szeretetében neveljük ifjúságunkat is; de mindenek felett adjuk nékik az élet útjára a drágagyöngyöt, az Úr szavát : keressétek mindenekelőtt az Isten országát és az ő igazságát. Széberényi Lajos Zs. ITyilt levél Veres József paptársamhoz. Kedves Barátom! — E becses lap ez évi 45-ik és 46-dik számaiban megjelent jegyzeteid, rám, felettébb fájdalmasan hatottak, mert én Achim Ádám esperest nagyra becsülöm, s az oly hibáknak, a miken saját tűzhelyünknél segíthetünk, nyilvánosságra való hozását, a közjóra felettébb károsnak tartom. Achim esperesnek, országos képviselővé választatásod alkalmából irántad tanúsított eljárásában, én nem látok sértőt, nem következetlenséget. Achim esperes, a többek között, egy nagy igazság érvényesítésének hű bajnoka, annak, hogy a pap ne foglalkozzék olyan dolgokkal, a melyek őt papi, lelkipásztori teendőitől elvonják. — A pap fordítsa minden idejét papi tanulmányaira s hívei gondozására, egyháza vagyoni s lelki gyarapodására. Minden más foglalkozás a pap tökéletesedésének, hívei vallásos jólétének, egyháza anyagi és lelki gyarapodásának rovására esik. E nagy igazság megczáfolhatatlan. Teljesülése oly erővel bír, hogy az ember által elérhető magasságra és jólétre emeli az egyházat s lelkészt. Achim esperest, csupán ezen egyetlen egy törekvéseért annyira becsülöm, hogy ha engem folyton üldözne is, nyilvánosan nem tudnám bántani, s nekem igen fáj, mikor őt nyilvánosan oly igen sérted, holott irántad való magaviselete is, e nagy igazság érvényesülése érdekében történt,