Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A nyelvek sokfélesége (Kondoros Gy.)

Harmadik évfolyam. 47. szám. Pozsony, 1885. évi november 21. EVANGELIKUS EGYHÁZ is ISKOL Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. ïS>£&3<£Ï Szerkesztő- 3 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. v J Tartalom : A nyelvek sokfélesége. (Kondoros György). — Keressük a baj forrását. (Szeberényi Lajos). — Nyilt levél. (Draskóczy Lajos). A keresztyén ember szabadságáról. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. A nyelvek sokfélesége. Özönviz után az egész föld egy nyelvű és egy ajkú vala, mondja az irás. S ez nagy áldás volt az egész emberiségre : a föld lakói jólétnek örvendettek, nagy dolgokat vittek véghez s még nagyobbakra vállalkoztak. Önhitségűkben Bábel városában oly magos tornyot szándékoztak épiteni, a melynek teteje az eget érje. Nem Isten jóvoltából, de saját erejükből akartak az égbe jutni. Isten azonban meghiúsította ezen törekvésüket. Nem küldött rájuk vizözönt, mint Noe kortársaira ; sem tűzesőt mint Sodorna és Gomorára ; sem földrengést mint Jericho falai alá ; sem hatalmas ellenséget, mint Jeruzsálem elpusztítására : hanem megzavarta nyelvüket, úgy hogy meg nem értették egymást. Az egyik vizet kért s követ hoztak neki; a másiknak gyantára volt szüksége s fát hoztak helyette. Ebből zavar, majd viszály keletkezett s vége teljes szakadás lett. Ugy látszik, hogy az Istennek ezen büntetése nem volt kisebb, de sokkal nagyobb azoknál, a melyekkel azelőtt és azóta büntette a hálátlan emberiséget. A vízözön után újra száraz lőn a föld ; az elpusztult városok helyett mások, szebbek keletkeztek ; a kiveszett emberiség helyét ujabb nemzedék foglalta el : de a nyelvek sokfélesége, most is átka az emberiségnek. — A nemzetiségi káténak legelső parancsolata : szeressed anyanyelvedet, teljes szivedből s teljes elmédből ; a második hasonló ehhez : gyűlöljed a más nyelven beszélőket teljes erődből. Nem is annyira azt nézik az emberek, ki mit mond, hanem azt, hogy minő nyelven mondja. Soknak kedvesebb az Isten káromlás anyanyelvükön, mint Isten dicsérete, ha azt nem saját nyelvükön hallják. Hazánk a soknyelvű országok között talán a legelső helyre tehető Európában. S ha meghallgatjuk a történelem tanítását, itt is csak arról győződünk meg, hogy a nyelvek sokfélesége nem áldás, de Isten büntetése hazánkra is. Az ország fejlődése, oly csiga lépésben ment előre évszázadokon keresztül, akár csak a bábeli torony építése a nyelvzavar után. — S most, hogy a haladás egy-más irányban gyorsított lépésben megindult, a zavar s visszavonás szintén nőni látszik. Nem tudjuk megérteni egymást. Az egyik a feléje nyújtott békejobbot durván löki vissza, — azon hiszemben, hogy az ellenséges szándokkal terjesztetik feléje; a másik a kővel, melyből a nemzet napszámosai az ország templomát építik ; a szerényen munkálkodókat a fejbe dobja, mivel azt tartja, hogy börtönt építenek az ő számára. Valóságos bábeli állapotok. Legszomorúbb az egészben az, hogy a nyelvkérdés átvitetett az egyházi térre is. Soknál itt is nem az a kérdés, mit mond az a pap ott a szószéken, hanem az a fő, minő nyelven mondja. Pedig ha valakinek úgy nekünk kellene hirdetni, hogy nem a nyelv a fő, banem az Ige, — A nyelvek úgyis mind elnémulnak : a paradicsom nyelve a héber már a zsidóktól is elhanyagoltatik ; a római világnyelv a római katholiczizmus minden erőlködése daczára már csak mint holt nyelv említtetik. A mi egyházunkat tehát nem gáncs, hanem dicséret illeti azért, mivel hívei között nyelv szerinti megkülönböztetést tenni nem kíván. A nemzetiségi káté második parancsolatát így formulázza : szeressed a más nyelven beszélőket is, mint tenmagadat. S azt, ki a más nyelven beszélők ellen gyűlöletet hirdet, legyen az pap vagy tanító, theologus vagy lyceista eltávolítja köréből. Meg vagyok róla győződve, hogy a pozsonyi tanári kart, ha a vádlottak nem tótok lettek volna, hanem magyarok vagy németek, hasonló üzelmekért, hasonló hazudozásért, csak úgy lakoltatta volna, csak úgy ítélt volna, mint a jelen esetben. Az ítéletet igazságosnak tartom, s*a politikai lapok egyházunk s annak iskolái ellen intézett támadásaira, bármely oldalról jöjjenek azok, Urunk szavaival válaszolhatunk : Isten bocsássa meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek. Kondoros György, ev. pap.