Evangélikus Egyház és Iskola 1885.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Erős várunk (Gaál M.)
369 Ezen általános észrevételek olőrebocsátása után ideje i rátérni a részletekre s kimutatni, hol lehetne nem annyira az eredeti szót, hanem az eredeti eszmét — az alapeszmével összhangzatban — jobban vagy nj-omatékosabban kiemelni. Lássuk az első versszakot : Eredeti. 1. Ein' feste Burg ist unser Gott, Ein' gute Wehr und Waffen; Er hilft uns frei aus aller Noth, Die uns jetzt hat betroffen. Der alt' böse Feind Mit Ernst er's jetzt meint; Gross Macht und viel List Sein grausam Rüstung ist; Auf Erd ist nicht sein's Gleichen. Fordítás. 1. Erős várunk az fristen, Jó pajzsunk és fegyverünk; Kiáll értünk, hogy segítsen, Ha vész támad ellenünk. Ős ellenségünk Háborog vélünk, Erővel, csellel, Nagysok hadiszerrel : Nincs rettentőbb e földön. Mindjárt az első sorra az az észrevételem, hogy a fordító ellenkezőleg használja a bírtokragot, mint azt az eredeti kívánná. r Ein Burg" = várunk és „unser Gott" = Úristen. Ez az Úristen pedig pleonasmus is, mert nem fejezhet ki többet, mint e szó „Isten." Hagyjuk meg tehát Elefánt Mihály, néhai jelesünk kezdő sorát s akkor a rím is megmarad : „Erős vár nekünk az Isten." A harmadik sorban: „Kiáll értünk, hogy segítsen" nyelvészetileg helyes, de a több jelentésű szó mindig a kevésbé nyematékos szavak közé tartozik, itt pedig — ha helyes értelmében veszszük — a fenség eszméjébe ütközik, mintha bizony az Úristen ostentative „kiállana", talán birokra . . . Tehát inkább így : „0 véd minket, hogy segítsen." A hatodik sorban a „háborog vélünk" a nyelvészi segítség daczára erős gyanút ébreszt bennem, hogy nem magyar formával van dolgunk. Én legalább nem gondolnám, hogy a magyar ember háborogna — teszem — feleségével, hanem igenis háborog magában. Mivel pedig itt a rím is rossz, mert a velünk megnyújtása így vélünk" — csak tájszólás s itt — úgy látszik — csak ellenségünk kedveért lett előrántva: legjobb ha elhagyjuk az egészet s e helyett talán ezt tennők : „Az ős ellenség Nem tágíta még" s ekkor az eredetiben foglalt irónia : „Mit Ernst er's jetzt meint" is ki volna fejezve a nélkül, hogy Elefántunkkal mondanók: „Régi ellenünk — Nem tréfál velünk." Az első versszak tehát így hangoznék : 1. Erős vár nekünk az Isten, Jó pajzsunk és fegyverünk: 0 véd minket, hogy segítsen, Vész ha támad ellenünk. Az ős ellenség Nem tágíta még Nekünk jő csellel, Nagysok hadiszerrel; Nincs rettentőbb e földön. A második versszak már előbb — az általános észrevételekben tett módosítás szerint így hangzanék : 2. Egy magunkban erőnk nincsen, Hamar lenne így vesztünk : Kit választott maga Isten Viaskodik érettünk. Kérdezed, ki az? Jézus Krisztus az; 0 a mi Urunk, Csak neki hódolunk : Övé lesz a diadal!" Ez utóbbi sor e helyett állana: „Övé a harcz babérja", mert ez a babér Jézus homlokán nagyon világias. A harmadik versszak ugyancsak próbára teszi a műfordító erejét. „Und wenn die Welt voll Teufel war'" oly hatalmas lendületű, hogy azt magyarban csak az Arany Jánostól átvett verssor : „Ha e világ mind ördög volna,, pótolja, mely a magyarosított dallamra írott szövegben ugyancsak megállja helyét. Csakhogy az eredeti dallamra irott szövegben ezen verssor egy szótaggal rövidebb és Sántha ezért itt a „ha" kötszót hagyta el. Am a nyelvész mondja meg, lehetséges-e ez? Szerény véleményem szerint — bár a kifej ezésbeli erő rovására — inkább a „mind" szócska hagyható ki, ekkép : „Ha a világ ördög volna." Van az én asztalom fiókjában is egy kísérlet ezen versszak fordítására, mely így hangzik : „Agyarkodó ördögökkel Vón' bár telve e világ : Ügyünknek úgyis győzni kell, — Csüggedés nem jönne ránk!" de — bár a „volna — volna" rím így elkerültetnék — mivel ennek meg az a gyengéje, hogy a Lutheri első sort nem adja teljesen vissza: szívesen félre állok vele, és helyesléssel fogadom Sánthának az egész harmadik versszakát az utolsó sor kivételével, mely így hangzik : ..Egv szó vesztője leszen." E helyett erőteljesebbnek találom Szeberényi Lajos verssorát: „Egy szó is ledöntheti", mely Székács által is elfogadtatott, s mely az eredetinek : „ Ein Wörtlein kann ihn fällen" — jobban megfelel. Tehát a harmadik versszak így hangzanék : 3. Ha e világ ördög volna, S törne ránk, hogy elnyeljen : Félni okunk még sem volna, Kell a szent ügy hogy nyerjen. E világ Ura Gyúljon boszura : Erőt nem vehet, Már megítéltetett, — Egy szó is ledönthefi. Hátra van még a 4-ik, az utolsó versszak, melynek fordítása valamennyinél a legnehezebb. Mennyire közelítette meg Sántha Károly a fordítási tökélyt, ennek könynyebb belátására álljon itt az összehasonlítás : Eredeti. 4. Das Wort sie sollen lassen stahn, Und kein'n Dank dazu haben! Er ist bei uns wohl auf dem Plan Mit seinem Geist und Gaben. Nehm'n sie uns den Leib, Gut, Ehr, Kind und Weib, Lasz fahren dahin; Sie haben's kein'n Gewinn! Das Reich musz uns doch bleiben! Fordítás. 4. Győz az Ige mindörökké, Benne élünk és halunk: El nem múlik soha többé, Jézus őrző angyalunk. Ha kél ezer vész. Ha éltünk elvész, S minden vagyonunk, Hirünk, nőnk, magzatunk; Örökünk a mennyország! Mondhatni, hogy minden fordító itt nagyon eltér a másiktól : de még senki sem bánt el az eredeti szöveggel oly szabadon, majdnem önkényszerűleg, mint Sántha Károly. Leghívebben fordított itt is Elefánt Mihály ekképen :
