Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Szászok igazsága

4. Meg kell hagyniok igénket, Pedig köszönetlenül! G rendezi terveinket, És szent lelke vesz körül : Nőd ha elveszik, Tested, gyermekid. S birtokod vigyék! Mind csekély nyereség : Egünknek maradni kell. Sántha fordításában legnagyobb hiba, hogy az ellenséget immár szem elől téveszti; s mintha csak valami elemi csapásról szólna, zengi: „Ha kél ezer vész, — Ha éltünk elvész", s így az erélyes „czoki te" kiáltás : „Das Wort sie sollen lassen stahn", egészen ellapul. De van még egy dogmatikai szarvashiba is. Avagy mikép egyezteti össze az előbbiekkel, az ő — mint gondolja — szóhű fordításával (a 2-ik versszakban) azon önkényes versióját, hogy itt az Ige helyett— mely kezdetben vala — egészen indokolatlanul Jézust, mint „őrző angyalt" szerepelteti? Luther előtt bizony a Krisztus a mennyei hadseregeknek Ura, Vezére, tehát nem „angyal", vagyis annak egyszerű közkatonája. Erős meggyőződésém szerint Sánthának ezen versszakot egészen át kellene dolgoznia; vagy — ha nem volna kedve hozzá — azt Elefántéval kellene helyettesíteni: Ne vegye szerénytelonségnek (mert én is érzem saját művem gyengéjét), ha az én kísérletemet e helyütt bemutatom azon czélból, miszerint eszmémet így világosabban kifejezhessem : 4. Az igét meg kell hagyniok, Mert, úgy sem birnak vele ; Az Ur velünk maradni fog, S szent lelkéje ereje. Vigyék elleniük Nőnk' s gyermekeink'; Elet és vagyon Mind nekik maradjon : Üdvünket nem bánthatják! Midőn ezeket irtam. bizony nem a kritizálás volt czélom, hanem azon hő vágyam valósulása, vajha már egyszer birnók Luther klasszikus énekét a lehető legjobb fordításban. Ezen — bizonyosan általános óhaj mellett — vajmi mellékes dolog az, s Isten országára épen nem tartozik, ki fordítja le nekünk jól az éneket? s vájjon egy egyén műve legyen,-e, vagy többeké? Mert hiszen — a hagyomány szerint — még a ..Hiszekegy" is úgy készült, hogy minden apostol diktált bele egy mondatot. Mienk legyen a munka, Istené a dicsőség! Gaál Mihály. BSLFŐLD. A szászok igazsága,

1) X. Válasz tiszt. Moór Gyula brassói ev. magyar lelkész úrnak. Jelige : Ha a ti"igazságtok feljebb nem bővelkedik a farizeusok és Írástudók igazságánál, semmiképen nem mehettek be a mennyeknek országába. — Máté 5. 20. Azt hiszem, eléggé kimutattam, hogy a szászok a brassói magyar evangélikusok önállóságra való törekvéseinek minden kigondolható módon akadályokat gördítenek útjába. De eddig csak azt láttuk, a mi a színpadon történt: most tekintsünk a kuliszszák mögé, hogy amaz állításomat, miszerint a brassói szász presbyterium és konzisztorium is csak szinből egyezett bele — a súlyos feltételek mellett is, az önállósításba — szintén bebizonyíthassam. Lásd az előző czikket ezen lap 45. számában. Az elmúlt évben, midőn tudvalevőleg t. Moór Gyula urat az eperjesi theologiai akadémiára tanárnak meghívták, a „Siebenbürgisch-Deutsches-Tageblatt" brassói levelezője (köztudomás szerint a szász presbyterium jegyzője) a nevezett lap szept. 24-én 3278. számában a következőket irta : „Der Prediger unserer magyarischen Filiale J. Moór ist zum Professor an der theologischen Akademie in Eperjes berufen worden. Moór ist jedenfalls ein begabter Redner und scheint in seinem Fache Tüchtiges gelernt zu haben ; aber ebenso muss ausgesprochen werden, dass er ein sehr einseitiger Mensch war. Den Verkehr mit seinen sächsischen Glaubensgenossen hat er auf das sorgfälltigste vermieden und nimmt aus Kronstadt den zweifelhaften Ruhm mit, dass unter ihm, wir wollen nicht gerade zu sagen durch ihn, der Versuch einer Lostrennung der magyarischen Filiale von der Muttergemeinde wiederholt gemacht worden ist. Ez tehát a szászok igazi véleménye és nem a presbyterium határozata. De még jobban tanúskodik állitásom mellett a következő eset. A mult év második felében a brassói magyar evang. egyházban egy párt keletkezett, mely elkeseredett harczot vivott papjával. A rossz nyelvek azt beszélik, hogy az egész pártoskodást a szászok idézték elő, a kiknek szokott mesterfogásuk az életrevalóbb magyar egyházközségek tevékenységét a pap és a hivek összeveszitése által megbénítani. Ezt akarták elérni az önállóságra törekvő magyar egyházban is. Sorsot vetének azért és esék a sors Mátyásra — de nem az apostolra (Ap. csel. 1. 26), — hanem Brassómegye pénztárnokára, a ki a papja ellen pártot ütni és épen akkor, midőn az önállóság kivívása a legnagyobb egyetértést igényelte, a békét megbontani és lelkészét a szászok előtt bevádolni nem restelte. A lelkész t. Moór Gyula ur ennek következtében az eperjesi theologiai tanári állomásról, melyet már elfogadott volt, lemondott és helyén maradt, hogy elleneivel szembeszállhasson. A szászok pedig, a kik siettek megindítani a vizsgálatot, egy meghitt embere által ekkor erélyes pártfogásukat ajánlották a lelkésznek a vádaskodók ellenében azon esetre, ha ráveszi a magyar egyháztanácsot arra, hogy ez a szászoktól való elszakadás tárgyában benyújtott kérvényét visszavonja. Szavahihető embertől hallám ez esetet; ugyanattól, a kit a szászok ajánlatuknak a lelkészszel való közlésére felkértek. Elvállaltam a megbízást — mondá — nehogy más vállalja el. Hála Istennek, hogy t. Moór Gyula ur ezt az ajánlatot visszautasította. Azt hiszem, hogy ez által hosszas rabszolgaságtól váltotta meg az ekklézsiát. Azért pedig a mit a theologiai tanszékről való lemondásával vesztett : legyen kárpótlása az öntudat, a jóravalók rokonszenve és — hajh mielőbb — a szabadság győzelme.

1) íme, nyájas olvasó, igy áll a dolog. Nem túloztam és nem ferdítettem. T. Moór Gyula urnák a „Brassó"-ban történt nyilatkozata után szorgalmasan utána jártam ezen adatoknak s csak azt irtam le, a minek igazságáról hatá!) A magyar ev. egyház közgyűlése védelmére kelt a papjának és Mátyás Károlyt az egyháztanácsból egyhangúlag kizárta. A vádaskodók pedig „a szászok a nagy bosszúságára" vádjaikat visszavonták s most, mint a „Brassó" czimű lap 98. számából olvasom, béke van. Legyen is !