Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Mi fáj még? (Gerengay Pál)

34 ez az ev. egyház gyülekezetei anyagi szükségleteinek fedezéséről, ép úgy gondoskodnék amaz a gyülekezetek szellemi szükségleteinek kielégítéséről s lenne az egyház közegévé az alapszabályilag is jelzett három irányban — Vegyük sorra. 5. Ágendák és énekes könyvek. Ha valaki, úgy Nagytiszteletűséged nagyon jól tudja, hogy az ily egyházirodalmi termékek szerkesztése s kiállítása óriási előtanulmányt, munkát igényel. — Senki sem gondolt arra, hogy az egyházkormányzat körébe vágjon, midőn e munka teljesítését a „Luther-társaság" feladatául kitűzte; hanem a kivitelt ilyenformán képzeltük : Az ágéndák s énekes könyvek összeállítását, mint tisztán irodalmi teendőt elvégzi az egyház irodalmi társulata, beterjeszti a kész munkát az egyházi hatóságnak, s ha megnyerte az engedélyt, lehetőleg olcsón s rendeltetésökhöz méltóan kiadja. — Ezzel, úgy hiszem, legkevesebbet sem praejudikál az egyházi hatóságok jogteljességénék, csakis segíti feladatuknak teljesítésében — anélkül, hogy a szükséges egyöntetűség legkisebb kárát vallaná. — Mit e tekintetben mostanáig egyes kerületek, gyülekezetek sőt egyesek megtehettek és megtettek, mért ne tehetné meg egy egyetemes jellegű társaság ? 6. Hogy az iskola nem „res nullius", hanem az egyházé, azt minden evangelikus vallja, s vallani kell az egyház érdekeinek szolgálatába álló irodalmi társulatnak is, sőt az egyház és iskola között létező kapcsolatot még szorosabbra fűzni szent kötelessége. Nem lehet feladata a kerületek, esperességek és gyülekezetek vagy egyesek nemes törekvését zsibasztani ; de a versenyt fokozni s az eredményt gazdagítani talán oly törekvés, melyet előre elitélni még sem lehet. — A jónak legnagyobb ellensége a jobb ; de ez ellenségeskedés csakis egyházi közművelődésünk javára szolgál. Hozzá járul még, hogy, egyházi kormányzó testületeink gondoskodnak ugyan a népiskolákról, de középiskoláink vagy azokkal egyenlő* fokozatú más intézeteink vallásos tankönyveiről még csak említés sem történik. — Vannak, kik a tankönyvek nagy sokaságát szerencsétlenségnek tartják, s a baj fokozódásától (félnek ; én csak akkor tartanám e bajt nagynak, ha minőségileg a létezőknél jobbat nem bírna a társulat közvetítése előállítani. — A tankönyv-kényszernek barátja nem vagyok s épen azért azt helyteleníteni épen nem birom, ha valamely társulat gondos kiadványaival válogatásra alkalmat nyújt a tanítóknak. 7. Sok oldalról hallottam a panaszt, hog}^ egyházunk körében nincsen tudományos irodalom, nincsen tudományos élet. — Talán volnának egyesek, kik egy élet gondolkozó s tanulmányozó munkájának eredményét közkézre adnák; de ha képzeletökben felmerül a sajtos boltja, még a gondolatról is lemondanak, hogy Írjanak. — A közönség nem veszi meg a tudományos honi terméket, mert drága s a priori rossz és ott az olcsóbb és mindenesetre jobb német, holland, angol stb. irodalmi termék. — Tehát felesleges is. — Készséggel beismerem én a kulturnépek nagy fölényét a vallási tudományosság terén s azt hiszem, mint nekem, úgy a társulat egy tagjának s magának a társulatnak sem juthat eszébe ama kedvezőbb helyzetű népekkel versenyre kelni. De hogy ne legyen vagy épen ne lehessen saját, — szerény ugyan, de mégis saját tudományos irodalmunk, — tehát annyira szellemszegények volnánk, hogy míg minden nép sajátos charismájának erejével birt. vallásos tudományi életet alkotni, nálunk arra még gondolni se lehessen, s ha egy hazai ev. irodalmi társulat ezt czélul tűzi ki magának előre is mondjon le czélja elérésének még reményéről is : ezt a magunkról való lemondást elfogadni nem birom, szegénységünknek ezen bizonyítványát aláírni nem merem, nem tudom. — így például, ha találkozik egy megbízható szerkesztő, lelkes, munkaképes és munkakész munkatársakkal, mért ne indíthatna meg egy tudományos folyóiratot a „Luther-társaság" támogatásával, mi által anyagilag jutalmazóvá, de olcsóbbá is lehetne a vállalat. Ha volna szerző, ki tanulmányának eredményét nyilvánosságra hozni akarná, de anyagilag nem áldozhat, mért ne segítené őt a társulat? Nem kívánkozunk mi a nagy protestáns világirodalom díszhelyére, de hogy körében egy szerényke kis helyet nem foglalhatnánk s ne foglaljunk el, ez a lemondás kevesebb a szerénységnél, ez élhetetlenség. Hogy a ..pártoljatok majd irunk, írjatok majd pártolunk" kényszerhelyezetből meneküljünk, a ,,Luther-társaság"-ra van szükség. — Csak plántáljunk és öntözzünk, Isten megadja az előmenetelt (I. Kor. III. 6—8.) s bízzuk Isten országának termő erejére az elhintett magot, majd fog az hozni: „először füvet, azután fejet, azutan gabonát a főben" (Márk IV. 28.). — A szellemi élet istenadta törvényét e téren sem változtathatjuk meg. — Hogy a laikusok nem veszik a tudományos müveket? Irtunk nekik? megkínáltuk őket? Hátha szakférfiaink is, biztatva a tudományos munka gyümölcseinek élvezetétől még alaposabban s czéltudatosabban fogják magokat képezni a külföld remekein, saját egyházuk javára? Hogy első sorban a hazai egyháztörténelem mivelése vegye igénybe tudományos foglalkozásunkat, ezt én is helyeslem. A mi végül a nyelvi kérdést illeti, nem szólhatok a társaság nevében, de egyéni nézetem, mely többek között a dunántúli testvérek nézetével is találkozott, hogy a népies olvasmányok- s az istentiszteleti s magán áhitatosságra szánt kiadványoknál egyházunkban élő mind a három nyelvre legyünk tekintettel, én hozzá tenném még a népiskolai tankönyveket is; de maga a tudományos munka csakis magyar nyelven folyjon. Ezt kívánja a tudományos élet eg}

rsége s a hazai evang. protestáns egyházi élet e téren létesülhető közössége. Annyit teszünk, mennyit birunk ! Röviden kívántam jelezni elfoglalt álláspontomat. — Egyházi közvéleményünk ítéljen: én belenyugszom határozatába. Hisz engem sem vezérel más, mint ev. egyházunk jóléte s mert e főtörekvésben találkozunk, az eltérések kiegyenlítése is lehetővé válik s mi egyesülhetünk a közös munkára, az „egy szükséges dolog" hirdetésére. Pozsony, 1885. évi januárhó 26-án. Trsztyénszky Fermes. Mi fáj még? Sok szép nemes eszme pendíttetett már meg, sok üdvös életbevágó indítvány tétetett már e lapok útján előttünk; sajnos azonban, hogy mindaz elhangzott, mint a kiáltónak szava a pusztában. Pedig a felvetett eszme és indítvány itt nyilvánosan sokaktól felkarolva, tisztázva, minden oldalról megvilágosítva, üdvös eredményekre vezethetne bennünket.