Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egy javaslat (Szabó Béla)

358 hatna a szerzőknek, hanem önmagára jókora haszon esnék ; és végre még mindehhez sokkal olcsóbban adhatná tankönyveit, mint most a legtöbb. Látjuk ezt az állam által kiadott tankönyveknél, a melyeket a legnagyobb olcsóság mellett mégis még jókora százalék elengedéssel adhatnak a megrendelőknek. Szerzőik is nem igen halnak éhen. A közelebbi adatok különben könnyen megszerezhetők, ha szükség volna rá Igy tehát senki sem szenvedne rövidséget, sőt a legtöbb még hasznot remélhetne ez eljárásból. Igaz, hogy valaki még az autonomiát is fölhozhatná az ily eljárás ellen. Szeretünk kicsinyeskedni és egyetegyet rúgni a közügyeken. De ha még az ilyen ügyben is egyik másik testület féltékenyen burkolódznék autonómiájába és ellenszegülne minden együttes intézkedésnek : az igazán nem méltó erre az autonomiára, miután azt csak köppenyiil használja és átkos szétvonásra, mely úgyis nehéz teherként fekszik rajtunk. De ettől annál kevésbé lehet tartani, miután a bányai kerület az új olvasókönyvvel szerencsésen megtette az első lépést. Csak tovább és rendszeresen. Az egyedüli kérdés lehetne itt, vájjon paedagogiai szempontból nem esik kifogás alá ez egyetemleges intézkedés. — Se tekintetben, azt hiszem, nemcsak félnünk nem kell, hanem ellenkezőleg csak jót várhatunk. Lesz ugyanis egy egyetemes iskolai bizottságunk, a melynek tere is lesz a munkálkodásra, a mely tervszerűleg és egyöntetűleg fogja vezetni a tankönyvek által tanügyünket és a mely a szükséges tankönyvek megszerzése czéljából pályázatokat irván ki sat. buzdítólag fog hatni, és a jobb erők összpontosítása által jótékony hatással lesz iskoláink fejlődésére. Igaz, hogy egy csomó, mondhatnám, zugirásznak kiütjük a tollat kezéből. De vájjon baj lesz az? A ki érez magában elég tehetséget a tankönyvirásra, az előtt nyitva a pálya, még pedig sokkal nagyobb dicsőség és a haszon reményével, mivel eddig. A kinek pedig e téren abban állott csupán a jelessége, hogy volt egy pár jó ösmerőse, a ki jól rosziíl összeszedegetett tankönyvét használta, terjesztette, az, ha leszoríttatik e térről, csak nyereség a tanügyre. Lesz tehát kevesebb tankönyvünk, a mi már magában véve is nag}

7 nyereség a mai túltermelés korszakában, és ez a kevés aztán igazán jó lesz, nemcsak mert tekintélyesb és elfogúlatlanabb kritika rostáján megy keresztül, mint holmi localbirálók előtt, hanem azért is, mivel tudva azt, hogy magasabb fórum elé kerül és esetleg sokad magával, sokkal lelkiismeretesebben és behatóbban dolgozná meg kiki a beadandó művet. Nincs tehát semmi, a mi ellene szólna az ilyen intézkedésnek, mellette ellenben nagyon is sok, ne késlekedjünk tehát! Mondják ki a kerületek, esetleg az egyetem is, ez elvet, mint határozatot, bizzák meg a már meglévő isk. bizottságokat a könyvek kiválogatásával, esetleg új pályázatok hirdetésével, egyszóval ezen egész rendezkedés pontos és egyöntetű keresztülvitelével ! Az eredmény semmi tekintetben el nem maradhat. Az anyagi haszon világos. A bányakerület, melynek közel 50,000 el. isk. tanulója van, ha csak 10 kr. nyereséget számítunk egy tanuló után, évenként 1—5000 forintot vehetne be. 10 kr. nyereségre pedig számíthatunk, ha átlag 35—40 kr. árú könyvet kénytelen minden gyermek évenként megvenni. Ennyit pedig mindenesetre kénytelen venni, sőt többet is. Arányos nyereségre van kilátásuk a többi kerületeknek is. Hát a 4—5000 ev. gymn. tanuló, a ki legalább 4—5 frt. árú könyvet kénytelen évenként venni és így legalább egy forinttal járúlna hozzá az egyház e jövedelméhez? Minden kerület már most e jövedelemből egy gymn. és egy népisk. alapot létesítene, a melynek egyik fele tökésíttetnék, másik fele pedig a szegényebb, elhanyagoltabb iskolák belső berendezésére, a szükséges tanszerekkel való ellátására fordíttatnék. Hány iskolánk virúlhatna föl így lassanként újból és épen oly helyeken, a hol annak missiói szempontból nagy a fontossága ! Méltassák ez eszmét egy kis figyelemre! En azt hiszem, nem egészen meddő az. Szabó Béla. Jegyzetek a békési ág. hitv. evang esperesség 1885 - i k i jegyzőkönyvéhez. I. Midőn a következő jegyzeteket megteszem a békési esperesség jegyzőkönyvéhez, teljes tudatában vagyok azon kötelmeknek, mikkel tartozom elöljáróim iránt, de sietek azt is hozzá tenni: teljes tudatában vagyok azon jogoknak is, mik mint önérzetes férfiút, mint protestánst, mint lelkészt megilletnek még elöljáróimmal szemben is. Ezen jogok alapján emelem ftl szavamat, egyrészt visszautasítani személyem ellen irányzott némely igaztalan vádat, másrészt rámutatni egyházi ügyeink körül lábra kapott önkény, részrehajlás, törvénytelenség sajnos jeleire. Jól tudom, hogy Achim esperes úr nagyon rosz néven veszi „subalternusaitól", ha az ő hivatalos eljárását bírálni merik ; de hát azt tartom, hogy protestáns felfogás szerint az esperes, sőt püspök is csak primus inter pares; maga is subalternusból lett esperes, s esperesből megint lehet subalternus; s mi szegény subalternusok sem vagyunk épen páriák, hiszen minket sem a gólya költött! Jogunk, sőt kötelességünk egyházunk érdekében ellenőrizni elöljáróink működését, kivált, ha azok egyéni hajlamuk, nem pedig a mindnyájunkat kötelező törvény szavára hallgatnak. A személyemet illető vád nyilvánosan, az esperesség hitelesített jegyzőkönyvében történt : jogom van, magamat nyilvánosan igazolni és védeni. — Az egyház ügyeit illető felszólalásaimat az espex*ességi többség vagy figyelmen kivül hagyja, vagy leszavazza : ítéljen fölöttök a közvélemény. Mikor 1884-ben az orosházi kerület s tulajdon gyülekezetem túlnyomó többsége országgyűlési képviselővé megválasztott a kudarcz miatt bosszús kisebbség egy töredéke e miatt azt kérelmezte, hogy papi hivatalomtól foszszanak meg. Akkor Achim esperes úr hivatalosan azt válaszolta nekik, hogy .,törvénybe ütköző cselekmény esetén vizsgálatot szoktak indítani s ennek alapján az erre hivatott bíróság ítéletet mond, .... de ilyen törvénybe ütköző cselekményt maguk a panaszosok sem említenek, nincs is; s a törvényes eljárás mellőzésével rosszalás nem is képzelhető; az izgalmakra legjobb a feledés fátylát vonni stb." Ezt irta aug. 23-án, Szarvason.