Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egy javaslat (Szabó Béla)

359 Aug. 25-én pedig Budapesten az egyházkerületi gyűlésen jónak látta ugyanazon ügyben rólam úgy nyilatkozni (a hírlapok közlése szerint, melyet jelen voltak, hűnek állítanak), hogy „sajnos megfeledkezésről tettem tanúságot; nem hajtottam az ő józan figyelmeztetésére; hogy ellenem híveim följelentést tettek s megbüntetésemet kérték; nem tartja elégségesnek azt, hogy a kérdés csak a megnyitó beszédben általánosságban érintessék, hanem külön mementó kijelentését kívánja a kerületi gyűléstől, mert erre szükség van." Aug. 31-én pedig már nekem azt irta Szarvasról ugyanazon ügyben : „a kerületi gyűlés alkalmával volt alkalmam azok megnyugtatására szót ejteni, akik ezen concret esetből készek lettek volna jegyzőkönyvi határozatot diktálni." Furcsa megnyugtatás volt, mondhatom! S bizonyosan még hála is jár érte; sokkal hálásabb tudnék lenni, ha az esperes úr ilyen megnyugtatástól megkímélt volna! E három nyilatkozatban az őszinteség, továbbá a felebaráti, keresztényi, kartársi szeretet is oly magas fokú lehet, a mit az én subalternusi eszem már föl nem ér! Mikor az esperes úr egy törvénytelen eljárásának megsemmisítését kérelmezték az orosháziak az esperességnél, azzal utasították el őket, hogy „panaszosok sem személyazonosságukat, sem a kérvényen látható aláírások hitelességét nem igazolták," hanem mikor én ellenem adnak be kérvényt, melyben katholikus református is szerepel s a hamis aláirás is nagyszámú, bár az esperes úrnak én ezt bebizonyítottam : az olyan kérvény már bezzeg hitelt nyer nála hitelesítés nélkül is, az olyannal — bár érveit tulajdon maga előbb hivatalosan megczáfolta — nagyra van még a ker. gyiilés előtt is ! Én pedig — hallgattam, bár nagy önmegtagadásomba került ; de mit tagadnám : felvillant agyamban egy óvatlan pillanatban az a gondolat, hogy aligha nem.az esperes úrféle őszinteség miatt hinak bennünket lutheránusokat — lutheránusoknak. Most azonban, midőn már másodszor, név szerint, esp. jegyzőkönyvben, tehát az esperesség nevében akarnak megbélyegezni : tovább már nem hallgathatok. A kérdéses pont a jegyzőkönyvben így hangzik : (24. lap) A gyamintézeti pénztárnál a hatralékok felszaporodása nagymérvű levén, s miután e körülményért a hátralékok behajtásánál kellő szigort nem tanúsító körlelkészek okolandók, ezek közül pedig kiváltképen az orosházi járás körlelkésze Veres József, ki a pénztárnoknak a hátralékok beszedésére vonatkozó felhívására azt válaszolta, miszerint sem kötelezve, sem feljogosítva nem érzi magát a hátralékok behajtására : a midőn a bizottság ez utóbbi nyilatkozat feletti megütközését fejezi ki, indítványozza egyszersmind, miszerint a közgyűlés utasítsa a körlelkészeket a hátralékok behajtásánál úgy az intézet alapszabályai, mint körlelkészi utasításaikhoz mért eljárásra; azoknak pedig, a kik e tekintetben a kellő szigorral eljárni nem hajlandók, adja értésére, miszerint elvárja tőlök, miként körlelkészi tieztökről lemondanak." 1879. óta átnéztem a jegyzőkönyveket s minden évben panaszkodnak a nagymérvű hátralékok miatt minden körlelkészi kerületben. 1883-ban lettem körlelkész; s a kik nálam nem fizettek, elődeim alatt sem fizettek ; a hátralékoknak tehát nem én vagyok kiváltképeni okozója, a mit az esperes úr igen könnyen megtudhat a pénztárostól. Elődeim és többi körlelkész-társaim a hátralékok miatt miért nem kaptak ilyen név szerinti dorgálást : érdekes volna tudnom. — No de sok tudás fejfájás. Megütközik a bízottság, melynek elnöke Achim esperes úr, azon nyilatkozatomon, miszerint én „sem kötelezve, sem feljogosítva nem érzem magamat a hátralékok behajtására." Én pedig azon ütközöm meg, hogy azon nyilatkozatomon ők hogyan tudtak megütközni?! Ok a behajtásnál „az intézet alapszabályaira és a körlelkészi utasításra" hivatkoznak. Te mondád, tisztelt bizottság; magam is azokhoz tartottam magamat, hiszen azok épen én mellettem bizonyítanak. Az alapszabályok ugyanis azt mondják a hátralékok behajtásáról (mert más a beszedés az alapszabály szerint is) : ,.A nyári esp. gyűlésig be nem fizetett illetékek behajtására az esperességi ügyész fog felhivatni" (VIII. 3.). „Az adósok kiadatnak törvényen eljárás végett az esp. ügyésznek (VIII. 4.). A bányakerületi utasítások is (46. 1. 4. p., 47. 1. 2. p., továbbá 60. 1. 4. p.) a beszedést a körlelkészre bizzák ugyan (és én ennek mindig eleget tettem!) de a behajtásra nézve az esp. ügyelő utján intézkedtek. Sőt többet mondok : mindeddig így tudta ezt maga a bizottság és esperesség is, mert 1880-ban „felkéretik pénztárnok ur, hogy a hátralékokat tartozásaik lerovására késztesse, esetleg az esp. ügyész közbenjárásának igénj'be vételével is (Jkv. 9. 1.) 1881-ben „a hátralékok behajtás végett az esp. ügyész úrnak átadandók." (Jkv. 12. 1.) Hol van itt körlelkészről szó?! Hanem azért mégis engem akarnak megleczkéztetni nyilvánosan az esperesség nevében ; ne ütközzenek meg most azon is, hogy lia a leczkéztetésre válaszúi az általuk idézett törvényeket nemcsak elolvasom, hanem nekik is fejükre olvasom. Nagyon könnyű azon szakaszokból kitalálni, hogy a hátralékok felszaporodásának oka lehet a pénztáros, az ügyész, a felügyelő, az esperes, csak éppen a kör lelkész nem. Az igazi oka pedig a rosz alapszabály, a mit önök csináltak, és a szegénység, a minek meg nem én vagyok az oka! Nos, hát úgy-e nem voltam a behajtásra kötelezve; de nem voltam ám jogosítva sem, egyebeken kivül az 1881. LX. törvcz. 51. §. miatt sem, mely így szól : „egyházközségi, felekezeti nyilvános tanintézetekben alkalmazott tanítók rendes fizetése csak úgy vehető végrehajtás alá, — hogy a végrehajtást szenvedő részére évi 800 frt. a foglaláson túl is érintetlenül fennmaradjon." (A szóban forgó hátralékosoké meg sem üti a 800 frtot.) Tudatlanság vagy rosszakarat volt-e, mindazt figyelmen kivül hagyni?! Akármelyik nem én szégyenlem. De talán nem is tanácsos, nem is illik egy ilyen magam forma subalternusnak azokat a szabályokat, törvényeket, határozatokat firtatni, idézgetni, mikor a bizottság olyan komoly képpel állít valamit; még rám találják sütni, hogy mekkora megütközni való dolog azokkal az ő komoly dorgálásuknak élét venni. Pedig a többi pontoknál is sok hasznát lehet venni az ilyen firtatásnak. A jkv. 6. pontja két orosházi tanítóra nézve utasítja