Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egy javaslat (Szabó Béla)

Harmadik évfolyam. Pozsony, 1885. évi november 7. EVANGELIKUS EGYHÁZ ISKOLA, Előfizetési ár : Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. sSSÖg3® Szerkesztő- 3 kiadó-hivatal: Pozsony, Konvantutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó: • TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom: Egy javaslat. (Szabó Béla). — Jegyzetek. — Cadaver a pap vállán. (Raphanidesz Vilmos). — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. Egy javaslat. Szegények vagyunk, ez a panasz mindenfelé. Bármely üdvös, időszerű indítványnyal lép föl egyikmásik, mindig le kell venni a napirendről, mert kát a refrain mindig csak : szegények vagyunk, nem lehet. Van valami e panaszban. — Szegények vagyunk, de csak azon értelemben, hogy, ha egy előre nem látott kiadás fordul elő, nem nyúlhatunk nagyxíri gondatlansággal aranytól duzzadó zsebünkbe, kényünk-kövünk szerint osztva belőle annyit, a mennyire épen szükség vagyon ; — bizony utána kell néznünk, mint a pontosan berendezett gazdának, honnan vegyük az új szükségletet. — De azért csak kerül mindig : Uj források is találkoznak ; csak értsünk hozzá, azokat megnyitni és belőlük meríteni. Egy ily forrásra akarom én is a közfigyelmet fölhívni. Evang. iskoláinkban a tankönyv kérdését ismeri a legtöbb ember s tudja, hogy ez is egyike azoknak, a melyek teljes rendezésöket a jövőtől várják. — Szinte azt lehetne mondani, a hány iskola, annyi tankönyv, és a hány tankönyv, annyi módszer. Egyöntetűségről, tervszferű egységről, mely szerint egyik könyv a másikat kiegészítené, elhagyva azt, a mi amabban már benfoglaltatik, vagy annak irányával, szellemével ellenkezik és fölvéve azt, a mi amannak anyagát természetszerűleg magyarázta, kifejti sat. : minderről szó sem lehet iskoláinkban. A mint egy tanító az iskolába lép, összegarmadol egy csomó tankönyvet az egyház hatóságilag ajánlott és nem ajánlott könyvekből ; itt is töröl, ott is foldoz valamit ; igy meglesz a szükséges anyagberendezés, úgy a hogy. — Csakhogy ezt annyiban hagyni nem szabad. Lám. az állam is belátta már, hogy iskoláinak rendezésénél a tankönyvek rendezését sem hagyhatja figyelem nélkül és saját kezébe vette a tankönyvkiadást. A kereskedők panaszkodtak és panaszkodnak most is, de a nevelésügy aligha vallja kárát. Valóban legfőbb ideje, hogy evang. egyházunk is egyetemlegesen és egyöntetűen rendezze ezen ügyet és ne szorítkozzék csupán arra, hogy a véletlen megjelenő és némileg evang. szagú tankönyveket egyszerűen fölvegye a non prohibitorum librorum index-ébe. Annyival inkább megteheti ezt, miután ebből tetemes anyagi haszon is háromolhatiK rá, nézetem szerint. A tankönyvekért kiadott pénz jelenleg hasonlít azon pénzhez, a mely mindenféle iparczikkekért hazánkból külföldre vándorol. A mint már most a nemzetgazdák legfőbb gondja, — hogy e pénzt lehetőleg a hazában tartsák, úgy valóban nem volna helyén kivül, után nézni, minekünk is, hogy az általunk kiadott pénz, a mennyire csak lehet, minekünk, a mi érdekeinknek szolgáljon. — Másoktól úgy se várhatunk semmit. Es ezt könnyen megtehetjük. Vegyék a tankönyvkiadást az egyes kerületek kezükbe. Mondják ki egyszerűen : az evang. ker. iskolákban csak a kerület által kijelölt tankönyveket lehet használni. — Az egyes szerzőkkel pedig, a kiknek könyvei elfogadtatnak, kössön szerződést, melynél fogva a tiszta haszon fele vagy kétharmadrésze a kerületet illeti, csak ezen föltétel alatt fogadja el könyvét. Természetesen a legnagyobb örömmel fogadja ez ajánlatot akárki is; hisz az egész kerületben elfogadtatván tankönyve, még az egyharmadrészből is nagyobb és biztosabb lesz a nyeresége, mintha egy kisebb körben biztosítás nélkül terjesztett könyvének egész tiszta jövedelmét kapná. Vagy pedig egyszerűen megveszi a szerzőtől könyvét és maga árulja a kerület. A haszon, gondolom, elég világos, s nem igen szükséges, azt hosszasan fejtegetnem. — Az ilyen könyvek nyomtatása egy pár krajczárba kerül. A mi azokat drágává teszi, az egyszerűen a kereskedői számítás, melynél fogva a kereskedő, nem tudván, mennyi kél el a nyomtatott készletből, kénytelen arra törekedni, hogy a lehetőleg legkevesebb eladott példányból megtérüljön a befektetett tőke és némi haszon. Az egyházkerület nem volna e helyzetben. 0 biztosan tudhatja, hogy hány példányra van szüksége, hány példány kél el egy évben, és hány év múlva térül meg a befektetett tőke. Ily biztos számítás mellett nemcsak nagyobb tiszteletdijat ad-