Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Vadházasságok (Holles D.) II.

350 vet, tartozzék bármely felekezethez, fel fogja emelni szavát és semmi erkölcsileg megengedett eszköztől nem fog visszariadni, hogy megvédje hazájának, nemzetének lételét. — Ki a magyar nemzet és nemzetiségek között gyűlöletet szit, a szeretet evangyélioma által már elitéltetett; ki azon van, hogy egy nemzet kebelében élő nemzetiségek ellenségekül álljanak egymással szemben, az ugy a nemzetegység, mint a kebelében élő nemzetiségek ellen bűnt követ el. De ha ez így van a közéletben, mit mondjuk hozzá, ha már ííju korban, a nemzeti ideálokért való lelkesülés czimén visszavonás szíttatik azon körben, melyben igaz benső barátságnak, nemes versenynek kellene honolnia. — Az ifjú szivet gyűlölséggel megmérgezni, nagyra növelni mindazon bűnöket, melyek az ellenségeskedéssel karöltve járnak ; ezt nem engedheti meg egy iskola egy jóra való tanári kar sem, legkevésbé pedig evangelikus iskola, evangelikus tanári kar. A törvénynek tisztelete, szigorú megtartása minden állami életnek alapfeltétele. Ezt parancsolja szent könyvünk (Bőmab. XIII, 1.), ezt tartozik hirdetni a lelkész, a tanár; erre köteles az iskola nevelni az ifjúságot. — Ha a közéletből az iskolába vont irányzatok jogosultságát hangoztatva szembe állíttatik a tanuló tanárával, amaz ennek birájává tétetik, hogy az állami s iskolai törvények megszegésére magát feljogosítottnak érezze, azt egy tudatos tanári kar sem tűrheti, legkevésbé pedig akkor, ha a hons nemzetszeretetet nemcsak ajkain hordja, hanem evangyéliomi hűséggel ápolni szent kötelességének ismeri. Az iskola, hogy nagy feladatát sikeresen megoldhassa, folytonos és békés munkásságra van utalva. — Léte függ attól, mennyire képes megvédeni önmagát a kívülről jövő, zavarólag ható befolyás ellen. — Egyéneket igen, de ügyet, intézetet koczkáztatni nem lehet. — Fájdalmas lesz a nemes léleknek, ha ily alternatíva elé állíttatik ; de a teendők miatt haboznia nem szabad. Hagyják a tanítót, hadd tanítson, a tanulót, hadd tanuljon, mindkettő nyugodtan, háboritlanul. — Engedjék meg, hogy komoly, tudatos ember, egyházának és hazájának hű fia fejthesse ki az ifjúság körében ennek s a köznek javára czélzó munkásságát oly szeretettel, milyenre a valódi ev. tanár képes s az áldásdús eredmény el nem marad, el nem maradhat. Nagyon jól tudom, hogy az ész és szív, a rideg kötelesség és szeretet ellentétei között a szabály : szívvel tenni, mit az ész parancsol, szeretettel végezni a kötelességet; de ha ez nem sikerül, az emberi gyarlóság mellett gyakran azon tényezők okolhatók, melyek a kötelesség teljesítésére kényszerítettek. Fájdalmas a lesújtó ítélet; de ha a sújtottak tanulságot merítenek a jövőre, ha az intézetek békésen folytathatják ezután munkájukat, a nagy ár nem V3sz kárba. Az Urnák békessége velünk, mindnyájunkkal. A vadházasságok. il. A törvénytelen házasságok közül különösen az ragadja meg figyelmünket, melyben egy férfiúnak törvényes felesége elhagyván férjét, egy másik férfiúval lép vadházasságra s vele, vagy külömben bárki mással is, gyermekeket szül. Eddigi gyakorlatunk szerint a lelkész az ily gyermekeket, a szülésznő és a keresztszülők bizonyítása nyomán, minden habozás nélkül a törvénytelen származású gyermekek rovatába jegyezte be, — a polgári hatóságok pedig a családok örökségi, árva s egyéb ügyeit annak értelmében intézték el. A lelkészek, sőt a bábák és keresztszülők így könnyű bírói functiót végeztek, s egy-egy gyermek sorsa felett minden elővizsgálat, az anya, a törvényes férj s esetleg a tanuk kihallgatása nélkül, jó hiszeműleg bár, de a törvényes formák mellőzésével döntöttek. Kétséget nem szenved, hogy legtöbb esetben eltalálták az igazat, mert lélektanilag nem látszik valószínűnek, hogy egy anya készakarva titkolná vagy hallgatná el a törvényes apát, ki után gyermeke nevet, talán vagyont is örökölhet : s mégis váljon ki van-e zárva az eshetőség, hogy azt, talán egy kedvencz gyermek javára, vagy valamely más titkos családi okból a törvényes férj és időközben mással szövetkezett feleség egyértelműleg és hallgatva megcselekedték? Mondom ritka lehet az ily eset, de mégis lehet. Világos tehát, hogy a védtelen ujonszülöttnek maga a törvény tartozik védelmet nyújtani, annál is inkább, mert a származás első próbája mellette szól, lévén az ő anyjának törvényes férje, ki a gyermekeknek minden, látszólag kedvezőtlen körülmények között is apja lehet. S mi ezen törvényes védelem? első sorban az, hogy a lelkész ilyen gyermeket az anya törvényes férjének neve alatt a törvényes szülöttek rovatába igtassa be; második pedig az, hogy ha a gyermek törvényes származása ellen a férj tiltakozó szavát a bíróság előtt felemeli, a gyermek jogvédelem nélkül akkor se hagyassák. Reánk lelkészekre azonban csak az első eset tartozik. A „Jogtudományi Közlöny" f. év junius-hó elején egy döntvényt közölt, melynek értelmében a bíróság hivatalb ó 1 indított fenyítő eljárást egy lelkész ellen, ki a törvényes férjjel házassági közösségben nem élő anya gyermekét a törvénytelen gyermekek rovatába jegyezte be s erről a törvényes, de nem természetes apa részére ily értelmű keresztlevelet állított ki. A döntvény indoka következő: törvényes házasságban élő nő gyermekének törvényes vélelem szerinti atyja, az anya férje: a lelkész tehát a gyermeket törvényes házasságból származónak köteles az anyakönyvbe bevezetni. Törvényerejű ítélet ez s felebbezés ellene nincs. Egy részről saját jogérzületünk mondja, hogy a lelkész csupán „bona fide" nem dönthet egy törvényes feleség gyermekének származása felett; más részről pedig positiv törvény rendeli, hogy a törvényes férj nevére kell beírni a feleség törvénytelennek vélt gyermekét. — Eddig rendes, világos az ügy s okszerű kifogást tenni ellene nem lehet. De mint minden emberi műnek, úgy ennek is van egy sötét hátlapja, melyet mi lelkészek jól ismerünk s melyet^ismét csak a törvény van hivatva kiegyenlíteni. A fentidézett döntvény a törvényesség megdöntésére a pörutat követeli, s ha egy értelmes, esetleg jobbmódú emberről van szó, kétséget nem szenved, hogy az ily úton is el fogja magától hárítani az őt meg nem illető apaságot, de hát hány esetben fordul elő az ellenkező?