Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nemzetiség a tanintézetekben

Harmadik évfolyam. 44. szám. Pozsony, 1885. évi október 31. EVANGELIKUS EGYHÁZ fis ISKOL Előfizetési ár: Egész évre . b frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VLEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. X

5>£&>5€5 Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. T artalom : Nemzetiség a tanintézetekben. — A vadházasságok. (Holles D.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. Nemzetiség a tanintézetekben. Kínos egy hónapot élt át pozsonyi két tanintézetünk : a theologiai akadémia és a lyczeum. — Falaik közé, külbefolyással támogatva behurczoltatott a nemzetiségi kérdés. A tényálladékot ismeri közönségünk az akadémiai tanári karnak, lapunk mellékletében közlött nyilatkozatából, az ügynek sok ifjúra nézve gyászos kimeneteléről értesül lapunk jelen számának Belföld' rovatában közlött ítéletekből. Minden nemesen érző szív elszorul az ifjak sorsán, együtt sír a gyermekeikben kérlelketlen szigorral sújtott szülőkkel s önkénytelen az a kérdés támad : volt-e erre szükség ? jól van-e ez így? Természetesen a válasz lígy fog hangzani, amint azt kinek-kinek rokonszenve, hogy ne mondjam politikai, nemzetiségi pártállása, vagy vérmérséklete hozza magával. — Az egyik rész túlszigorúnak, igazságtalannak mondja az ítéletet, a másik rész helyeselni fogja, vagy meglehet enyhének találja. — Mi a kérdést nyugodt tárgyilagossággal veszsziik vizsgálat alá, azzal a kijelentéssel, hogy bármely oldalról jövő, evang. egyházunk és iskoláink érdekében szóló, tisztességes hangon tartott nyilatkozat számára lapunk hasábjai nyitva állanak: mert meggyőződésünk, hogy higgadt, nyugodt megbeszélés egy jó ügynek sincsen ártalmára. Egyházunkban a nemzetiségi kérdés elvileg és gyakorlatilag el van döntve, mint nyelvi kérdés. — Pál apostol, ki minden időkre az Ur szolgájának példányképe marad, mondja magáról, hogy ő a zsidók között úgy tartotta magát, mint zsidó, a törvény nélkül valók között, mintha ő is törvény nélkül való volna ; mindeneknek minden lett, hogy mindenestől fogva valakiket megnyerjen (1. Kor. IX., 18—22.) — Egyházunk pedig azon okon, — mert a hit a hallásból vagyon, a hallás pedig az Istennek igéje által (Rómáb. IX, 17.) az anyanyelvet fogadta el és ismeri el istentiszteleti s oktatási nyelveül, a hit közösségét tartván főelvnek. — Akár tetszik, akár nem, az evangelikus egyház a Szentlélekért könyörögve, az Úr lelkének hatását mindig így énekli meg : Qui per diversitatem linguarum cunctarum gentes in unitatem fidei congregasti. — Mindenkil^éz saját nyelvén fog szólani, hogy mindeneket megnyerjen a Krisztusnak. — Neki a nyelv mindig csak eszköz lesz az Isten országának építésére, — s az anyanyelv jogosultsága kétségbe vonhatlan. De hát erről van-e, lehet-e szó a pozsonyi esetben? Határozottan : nem. — Az akadémián alkalom van adva a tót nyelvnek tanulására és müvelésére. A lyczeumban, a tót nyelv tanszéke elhalálozás következtében megürülvén, most fog betöltetni. — A ki akar, tanulhat tótul, mivelheti kedves anyanyelvét. A magyar állam az 1868. évi XLIV. törvény czikkel rendezte a nemzetiségi kérdést ; rendezte úgy, hogy e haza valamennyi gyermekeit, mint az egységes nemzet egyenjogú tagjait, nyelvkülönbség nélkül, bármely nemzetiséghez tartozzanak keblére ölelte. — A törvény nagy horderejű elvet mondott ki. — A magyar nemzet egy, egységének jele az egy állami nyelv: a magyar; de a mellett minden nemzetiség szabadon használhatja, müveiheti nyelvét, fejlesztheti nemzetiségét az egy magyar nemzet politikai egységének határain belől. Tagadhatlan, hogy egy nemzet életében, kivált hazai viszonyaink között, a nyelv nemzeti életünk hordozója, kifejezője, fejlesztője s ép azért mi magyarok oly szívósan ragaszkodunk nyelvünkhöz, oly odaadással ápoljuk érdekeit. — Hazai életünkben is ép oly fontosnak, de mégis csak eszköznek tartjuk a nyelvet ép úgy, mint az egyházban. — Itt Isten országának, amott a hazának, a politikailag egy magyar nemzetnek építésére, felvirágoztatására. A fentidézett országos törvényre támaszkodva áll, — hogy a törvény intézkedése, mint a magyar államnak egyedül hiteles szava polgáraihoz, midőn a politikai egységet követeli, távol áll a nemzetegység kebelében élő nemzetiségek elnyomásától ; de igenis elnyomja azon törekvést, mely e határon túl vagy kívül, egy vagy más nemzetiség érdekében a nemzetegységet felbontani, az egy nemzetből több nemzetet akar alkotni. S az ily törekvések ellenében a magyar hazának minden hü fia beszéljen bármily nyel-