Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Pusztavám

346 gyűjtöttek számunkra, a mely összeg jelen állapotban maradásunk esetére nem használtathatik. Midőn a főt. és mélt. Főkonzisztorium egyházközségünk kérelmét elveti, egyszersmind arra is figyelmeztet bennünket, bogy „mivel a jelen állapot a szabad fejlődést nem akadályozza, igazolatlan eljárás az önállóság kivivását becsületbeli kötelességnek állítani", jóllehet ezt az állítást az egyházközség soha sem mondotta ki és aztán a szabad fejlődés valóságát is egyházközségünk életében a tények épen nem igazolják. Mert akármily értelemben veszszük is ezen „fejlődést" : a brassói ág. h. ev. magyar egyházközség van aránylag minden egyházközség között ezen esperességben leginkább hátra és pedig azt biszszük, főleg azért, mert a nép minden ekklézsiai jog gyakorlatából teljesen ki van zárva. Mindazonáltal, mivel ezen állítás a főt. és mélt. Főkonzisztorium részéről is csak mellékes megjegyzés, bővebben vele ez alkalommal nem foglalkozunk. Végül még egy őszinte szót nagyt. és tkts. Presbyterium! A főtisztelendő és méltóságos Főkonzisztorium érvei — bár lehetne — nem akarjuk hosszasabban vitatni, egyrészt mert amúgy is hosszúra nyúlt fejtegetésünk, — másrészt, mert jól tudjuk, hogy ha a főtisztelendő és méltóságos Főkonzisztorium jóindulata nem segíti elő ügyünket, a mi iveket betöltő érvelésünk és bizonyitgatásunk amúgy is kárba veszett és semmit nem használ. — Azért tehát azon tiszteletteljes kérésssel fordulunk a nt. és tkts. Presbyteriumhoz, a mire a mi hosszas érvelésünk elégtelen, szíveskedjék azt a nagyt. és tkts. Presbyterium nagyobb befolyásával és többet nyomó ajánlással kivívni. Kelt Brassóban az ág. hitv. evang. magyar egyházközség 1883. évi aeczember-hó 2-án tartott üléséből. Eddig a brassói magyar evang. egyháztanács czáfirata. A kerületi gyűlés 1885. aprilis-hóban ült össze; a czáfirat 1883. deczember-hó 8-án, tehát P/2 évvel előbb adatott be és a brassóiak ügye mégis újra elkésett. Ezen iratra a mai napig még válasz se érkezett. Egy hétfalusi evang. pária. A pusztavámi evang. gyülekezet Szentháromság utáni XX. vasárnapon ülte meg 100 éves fennállásának emlékünnepét. A fényesen s több száz forintra menő költséggel díszített —újított templomnak tornyán nemzeti zászló — sa templom előtt kora reggeltől hangzó diszlövések jelezték a községnek nevezetes ünneplését s fogadták a távolból meghívottakat vendégszeretettel. Tiz órakor hirdették harmadszor megazólaltan a harangok az ünnepély kezdetét. A templom, mely esperességünknek ritka díszszel csinosított egyháza, zsúfolásig megtelt felekezeti különbség kizártával, hitbuzgó hallgatókkal. Három lelkész végezte az egyházi szertartásokat ; az oltárelöttit tiszt. C z u p p 0 n Sándor szendi, mire nagyt. Jankó Dániel esperes, lelkének kenetteljes ihletéből áthatott magyar beszéddel lépett az oltár elé, s hangolta e németajkú gyülekezetben az elérzékenyülésig áthatott sziveknek húrjait. Beszédjét egy énekvers elzengése után a helybeli lelkész tiszt. Falaky Károly német nyelven tartott, mély gondolkodással egybeállított szónoklata s gyülekezete rövid történetének felolvasása váltotta fel, mely gyülekezetben ő volna már a hetedik hivatott Isten igéjének hirdetésére. Ennek befejeztével mind a három fungáló lelkész ismét az oltár elé állott s nagyt, esperes egy a gyülekezet kebelében élő hitbuzgó tag által e nevezetes alkalomra 100 frtért készíttett uj keresztelő edényre áldólag terjesztette ki kezeit az áldozatot hozó egyén nevének felemlítésével, s a keresztelő edényt a közhasználat szent tárgyának nyilvánította. Ugyan ő e tettének végeztével megáldotta az egész gyülekezetet s az áldással bezárt ünnepélyt, az újonnan építendő másodiskola javára oífertorium követte. Meghatott, hitbuzgó, lelkes néphez méltó magasztos ünnepély volt ez. Adjon az ég sok oly hitbuzgó népet, lelkes gyülekezetet egyetemes egyházunknak mint a pusztavámi németajkú, de magát büszkén magyarnak valló gyülekezetet. CzuppOll Sándor, ev. lelkész. A jolsvai (Gömör megye) evang. egyház október 4-én lélekemelő, megható ünnepet ült, — templomának évszázados fordulóját. Délelőtti 9 órakor a templomnak tágas udvarán egybegyűlt híveknek nagy sokasága egy alkalmi énekvers buzgó eléneklése s lelkészének a szívekhez szóló rövid lelkes szavai után a kegyelet és hála szent érzelmeivel vonúlt be rendbehozott ékes templomába, megtöltve annak legkisebb szögletét is. Százak ajakán zendült meg az Istent dicsőítő hálaének, mely után helybeli lelkész nt. Hoznék János úr tótnyelvü, terjedelmes beszédben előadá röviden az egyház tanúlságos történetét, az ősök nemes példájának méltó követésére buzdítva a jóra törekvő utódokat. A városban és vidékén — úgymond a pqntos történeti adatokon alapuló beszéd — már 1579-ben voltak protestáns egyházak. Jolsván M a j e r u s András által 1645—1669-ig a város piaczán Husziták által emelt templomban az ág. hitv. szerint hirdettetett az Isten igéje. Utóda Lovcsányi György 1673-ban elűzetett s a templom erőszakos kézzel vétetett el. Rákóczy Ferencz fejedelem ismét visszahelyezte a jolsvai evangélikusokat is elvesztett jogos birtokukba s jövedelmeikbe, melyektől azonban nemsokára Koháry herczeg a völgy hűbérura által újra megfosztattak. Ezután mintegy 70 évig szűkölködtek templom és iskola nélkül; igazság után szomjúhozó lelkük csak a szomszéd egyházakban nyert némi tápot, s gyermekeiket a r. kath. iskolába voltak kénj'telenek járatni. A második József császár által kiadott „Türelmi parancs" fényt derített a jolsvai protestánsok vészfellegekkel telt sanyarú életére is. Előkészületeket tettek mindjárt egy új templom építéséhez. De a megye, helytartótanács és uradalom által emelt akadályok következtében csak 1784-ben tehették le annak alapkövét. A semmi áldozattól vissza nem i'ettenő vallásos lángbuzgalom azonban 5 hónap alatt felemelte a 4 magas falat s október végéig tető alá is hozta. 1785-ben felépült a paplak és iskola s október 3-án Isten szolgálatára felszenteltetett s a használatnak átadatott a teljesen elkészült templom. Az új templom első papja VallaszkyPál lett, ki a mily buzgó pap, oly őszinte hazafi is volt. Még Némethonban tapasztalván, mennyire kicsinylik és rágalmazzák a külföldi műveltebb népek a magyar nemzetet : védelmére „Notitia Hungáriáé Literaria" czímű terjedelmes művet írt, a miért a nemzeti becsület védőjének czímével tiszteltetett meg. Utóda F e r j e n c s í k Sámuel—hazánkban a metereologiának egyik kezdeményezője — alatt 1832—38-ig épült fel a templom tornya.