Evangélikus Egyház és Iskola 1885.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Szászok igazsága
345 „minden ev. község egy fárát képez", és csak kiegészítésképen teszi hozzá : „helyi határai közt", a mivel a területek keresztezése kizárva egyáltalán nem lehet, annyival kevésbé, mivel a terület az egyháznak csak fogalmilag birtoka, tényleg azt másokkal közösen foglalja el és a helyi meghatározás csak konstatálása annak, hogy azon területen az illető egyházhoz tartozó egyének is laknak. De meg nem hiszszük a 11. §-t a főt. és mélt. Főkonzisztorium magyarázata szerint értelmezhetni azért sem, mert olyan czélzatu törvény az egész világon nincsen, sőt ellenkezőleg a két vagy több egyházközség területi keresztezése, a gyakorlatban tényleg meg van, A •/• mellékelt tanúsága szerint a magyarhoni ág. h. ev. egyházközségnél, a melyek közül csak a budapesti és eperjesi egyházközségeket emiitjük. Budapest pesti oldalán egy teljesen különálló magyar, német és tót egyházközség létezik. A magyar és német egyházközség viszonyaira itt nem hivatkozunk, mert a közös erővel fenntartott iskolák által előálló közös ügyek intézésére van közös kebli hatóságuk is; de a tót egyházközség külön templommal, miután 1834—1855-ig mint filia a német egyházhoz tartozott, 1855-ben attól elszakadt, azóta teljesen önálló s kiterjedt egész Budapest városára keresztezve a magyar és német egyházközséget. Ugyanígy van Eperjesen is, ahol a német egyházközség a városra, a tót pedig a városra s az ahhoz közel eső néhány falura terjed ki. De így van ez az idezárt B. irat bizonysága szerint a magyar királyságon kívül is, például Svájczban, ahol Baselben a franczia prot. egyházközség a német prot. egyházközség mellett teljesen külön hatóság alatt áll. De meg hiszen így van ez tényleg Brassóban is, ahol a magyar ev. egyházközség az egész városra kiterjed, az egész város területén levő magyar evangélikusoktól szedi az évi illetéket, a szász evangélikusokkal összekeverten élő tagjai közül választja a város minden részéből egyháztanácsába a tagokat, a minél több terület igénybe vételét illetőleg akkor sem fog történni, ha a g} rülekezet a képviseltethetés és szabad választás jogát is megnyervén jogilag — de jure — önálló is lenne. íme, nt. és tks. Presbyterium! ha az egyházközségek területi kereszteződése a magyarhoni, sőt külföldi ág. hitv, ev. egyházközségekben lehetséges és hátrány nélkül megengedhető, nem értjük s épen ezért nem hihetjük, hogy azt épen és egyedül csak a mi erdélyi ág. hitv. ev. anyaszentegyházunk akarta volna egy 11. §-sal tilossá tenni, és hogyha csakugyan tilossá tehette volna azt az önálló egyházakra nézve, nem értjük, mert lehetséges s miért nem hátrányos az a filiákra nézve épen úgj 7. 2. A főtiszt, és mélt. Főkonzisztorium második érve, a mely szerint önállóságunk kimondásának a felekezeti iskola hiányában is akadályát látja, sem az egyházi alkotmány idézett pontjaira nem hivatkozhatik, mert azok nem egyebek, mint a létező felekezeti iskolai élet szabályozói s mint ilyenek, csak a meglevőre reflektálnak, de sehol sem mondják, hogy felekezeti iskola nélkül az egyházközség önálló nem lehet, a 78. §. 4. pontja pedig nem is említ iskolát ; sem a gyakorlatra nem támaszkodhatik, mert a mint az anyaszentegyház legfelső felügyelő közegének azt tudnia kell, Bácsfalu, Csernátfalu, Piirkerecz, Zajzon. Újfalu, Apácza, Krizba mind önálló egyházközségek, jóllehet felekezeti iskolával nem birnak. Mi megvalljuk, nt. és tks. Presbyterium, hogy a felekezeti iskola hiányát egyházközségünk is érezi, — de hogy ennek szükségét az önállóság kimondása miért fokozná, azt egyáltalán nem értjük. De ha a főt. és mélt. Főkonzisztorium a jelen helyzetben való megmaradásunk esetére nekünk egy teljesen felszerelt, szükségleteinknek megfelelő felekezeti iskolát állit: ah, az már más, akkor már érvelhet ezzel. 3. A főt. és mélt. Főkonzisztorium harmadik érve szerint megengedhetlennek mondja továbbá, hogy az egyházközségek alkotásban egyedül az anyanyelv legyen irányadó. Úgyde mi nem akarunk egyházközséget alkotni, megalkották azt már a 16. században elődeink s igy tényleg létezik. Mi csak azt akarjuk, hogy a mi az önállóságból még hiányzik: a szabad választás, a képviseltetés stb. joga is meglegyen. Es ha már azt megengedte az egyházi felsőség annak idején, hogy a brassói magyar evangélikusok a többi brassói evangélikusokétól eltérő anyanyelvüknél fogva a bolonyai szász filia mellett egy külön bolonyai magyar ev. filiát alkossanak, a bolonyai szász pap és tanító mellett maguknak külön magyar papot és tanítót tartsanak, külön magyar templomot építsenek, külön magyar temetőbe temetkezzenek, külön magyar anyakönyvet vezessenek : akkor bizonyosan sokkal kevesebb ön megtagadásába vagy jogindulatába kerülend az egyházi felsőségnek a még hiányzó jogokat megadni. De még a méltányosság is azt követeli, hogy midőn az egyházközség mindazon terheket, melyekkel egy egyházközség fenntartása jár, maga viseli, birja is azon jogokat, melyek egy egyházközséget megilletnek. Azonban azt veti ellen a főt. és mélt. Főkonzisztorium, hogy a tagok illetőségét nem lehetne önállósítás esetén meghatározni. Nt. és tks. Presbyterium! annak meghatározására, hogy melyik ev. egyén tartozik a magyar filiához és melyik a várbeli anyaegyházhoz vagy a bolonyai szász filiához, most is szükség van, mert a szász evangélikusok 5°/ 0-os iskolaadót, a magyarok pedig saját egyházközségük pénztárába önkényt felajánlott évi illetéket fizetnek. A mint az illetőség most meghatározható, úgy meghatározható leszen az az Önállóság kimondása után is, a mint hogy megtudják azt határozni Budapesten és Eperjesen, sőt oly egymást keresztező és anyanyelv szerint két külön és önálló ekklézsiát képező evangelikus helyeken, melyek korántsem dicsekedhetnek oly intelligens világi tagokkal, mint a brassói ev. anyaegyház, igy p. o. Bártfán. De különben is nt. és tks. Presbyterium! az az állítás, hogy egyházközségek alakításánál az anyanyelv ne lehessen irányadó, szokatlanul hangzik egy ág. h. ev. egyházi hatóság szájából, a mely Pál apostol és a reformáczió szerint — mind kettő a hivek által legjobban értett nyelvet hangsúlyozza — vallja a keresztyén hitet. Még az egyházközségünk anyagi viszonyait illető megjegyzése van hátra a főt. és mélt. Főkonzisztoriumnak. A meglevő jövedelmeket nem tartja elégségeseknek az önálló egyházközség kiadásainak fedezésére. Ezen kifogása ellenében megjegyezzük, hogy egyháztanácsunk a f. évi ápril 1-én, szeptember 30. és deczember 2-án tartott három gyűlésében a szükségletekhez képest szabályszeriileg kivetendő egyházi adó életbeléptetését kimondotta. Azonkívül hitsorsosainkhoz fordulván segélyért, azok az önállóság megnyerésének feltétele alatt mintegy 1800 frtra rugó tőkét