Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Szászok igazsága

345 „minden ev. község egy fárát képez", és csak kiegészítés­képen teszi hozzá : „helyi határai közt", a mivel a terü­letek keresztezése kizárva egyáltalán nem lehet, annyival kevésbé, mivel a terület az egyháznak csak fogalmilag bir­toka, tényleg azt másokkal közösen foglalja el és a helyi meghatározás csak konstatálása annak, hogy azon területen az illető egyházhoz tartozó egyének is laknak. De meg nem hiszszük a 11. §-t a főt. és mélt. Fő­konzisztorium magyarázata szerint értelmezhetni azért sem, mert olyan czélzatu törvény az egész világon nincsen, sőt ellenkezőleg a két vagy több egyházközség területi keresz­tezése, a gyakorlatban tényleg meg van, A •/• mellékelt tanúsága szerint a magyarhoni ág. h. ev. egyházközségnél, a melyek közül csak a budapesti és eperjesi egyházköz­ségeket emiitjük. Budapest pesti oldalán egy teljesen külön­álló magyar, német és tót egyházközség létezik. A magyar és német egyházközség viszonyaira itt nem hivatkozunk, mert a közös erővel fenntartott iskolák által előálló közös ügyek intézésére van közös kebli hatóságuk is; de a tót egyházközség külön templommal, miután 1834—1855-ig mint filia a német egyházhoz tartozott, 1855-ben attól el­szakadt, azóta teljesen önálló s kiterjedt egész Budapest városára keresztezve a magyar és német egyházközséget. Ugyanígy van Eperjesen is, ahol a német egyházközség a városra, a tót pedig a városra s az ahhoz közel eső né­hány falura terjed ki. De így van ez az idezárt B. irat bizonysága szerint a magyar királyságon kívül is, például Svájczban, ahol Baselben a franczia prot. egyházközség a német prot. egyházközség mellett teljesen külön hatóság alatt áll. De meg hiszen így van ez tényleg Brassóban is, ahol a magyar ev. egyházközség az egész városra kiterjed, az egész város területén levő magyar evangélikusoktól szedi az évi illetéket, a szász evangélikusokkal összekeverten élő tagjai közül választja a város minden részéből egyház­tanácsába a tagokat, a minél több terület igénybe vételét illetőleg akkor sem fog történni, ha a g} rülekezet a kép­viseltethetés és szabad választás jogát is megnyervén jogi­lag — de jure — önálló is lenne. íme, nt. és tks. Presbyterium! ha az egyházközségek területi kereszteződése a magyarhoni, sőt külföldi ág. hitv, ev. egyházközségekben lehetséges és hátrány nélkül meg­engedhető, nem értjük s épen ezért nem hihetjük, hogy azt épen és egyedül csak a mi erdélyi ág. hitv. ev. anya­szentegyházunk akarta volna egy 11. §-sal tilossá tenni, és hogyha csakugyan tilossá tehette volna azt az önálló egy­házakra nézve, nem értjük, mert lehetséges s miért nem hátrányos az a filiákra nézve épen úgj 7. 2. A főtiszt, és mélt. Főkonzisztorium második érve, a mely szerint önállóságunk kimondásának a felekezeti iskola hiányában is akadályát látja, sem az egyházi alkot­mány idézett pontjaira nem hivatkozhatik, mert azok nem egyebek, mint a létező felekezeti iskolai élet szabályozói s mint ilyenek, csak a meglevőre reflektálnak, de sehol sem mondják, hogy felekezeti iskola nélkül az egyházközség önálló nem lehet, a 78. §. 4. pontja pedig nem is említ iskolát ; sem a gyakorlatra nem támaszkodhatik, mert a mint az anyaszentegyház legfelső felügyelő közegének azt tudnia kell, Bácsfalu, Csernátfalu, Piirkerecz, Zajzon. Újfalu, Apácza, Krizba mind önálló egyházközségek, jól­lehet felekezeti iskolával nem birnak. Mi megvalljuk, nt. és tks. Presbyterium, hogy a felekezeti iskola hiányát egy­házközségünk is érezi, — de hogy ennek szükségét az ön­állóság kimondása miért fokozná, azt egyáltalán nem ért­jük. De ha a főt. és mélt. Főkonzisztorium a jelen helyzet­ben való megmaradásunk esetére nekünk egy teljesen fel­szerelt, szükségleteinknek megfelelő felekezeti iskolát állit: ah, az már más, akkor már érvelhet ezzel. 3. A főt. és mélt. Főkonzisztorium harmadik érve szerint megengedhetlennek mondja továbbá, hogy az egyház­községek alkotásban egyedül az anyanyelv legyen irány­adó. Úgyde mi nem akarunk egyházközséget alkotni, meg­alkották azt már a 16. században elődeink s igy tényleg létezik. Mi csak azt akarjuk, hogy a mi az önállóságból még hiányzik: a szabad választás, a képviseltetés stb. joga is meglegyen. Es ha már azt megengedte az egyházi felső­ség annak idején, hogy a brassói magyar evangélikusok a többi brassói evangélikusokétól eltérő anyanyelvüknél fogva a bolonyai szász filia mellett egy külön bolonyai magyar ev. filiát alkossanak, a bolonyai szász pap és tanító mel­lett maguknak külön magyar papot és tanítót tartsanak, külön magyar templomot építsenek, külön magyar temetőbe temetkezzenek, külön magyar anyakönyvet vezessenek : akkor bizonyosan sokkal kevesebb ön megtagadásába vagy jogindulatába kerülend az egyházi felsőségnek a még hiányzó jogokat megadni. De még a méltányosság is azt követeli, hogy midőn az egyházközség mindazon terheket, melyekkel egy egyházközség fenntartása jár, maga viseli, birja is azon jogokat, melyek egy egyházközséget megilletnek. Azonban azt veti ellen a főt. és mélt. Főkonzisztorium, hogy a tagok illetőségét nem lehetne önállósítás esetén meg­határozni. Nt. és tks. Presbyterium! annak meghatározására, hogy melyik ev. egyén tartozik a magyar filiához és melyik a várbeli anyaegyházhoz vagy a bolonyai szász filiához, most is szükség van, mert a szász evangélikusok 5°/ 0-os iskolaadót, a magyarok pedig saját egyházközségük pénz­tárába önkényt felajánlott évi illetéket fizetnek. A mint az illetőség most meghatározható, úgy meghatározható leszen az az Önállóság kimondása után is, a mint hogy megtudják azt határozni Budapesten és Eperjesen, sőt oly egymást keresztező és anyanyelv szerint két külön és önálló ekklézsiát képező evangelikus helyeken, melyek ko­rántsem dicsekedhetnek oly intelligens világi tagokkal, mint a brassói ev. anyaegyház, igy p. o. Bártfán. De kü­lönben is nt. és tks. Presbyterium! az az állítás, hogy egyházközségek alakításánál az anyanyelv ne lehessen irányadó, szokatlanul hangzik egy ág. h. ev. egyházi ható­ság szájából, a mely Pál apostol és a reformáczió szerint — mind kettő a hivek által legjobban értett nyelvet hang­súlyozza — vallja a keresztyén hitet. Még az egyházközségünk anyagi viszonyait illető megjegyzése van hátra a főt. és mélt. Főkonzisztoriumnak. A meglevő jövedelmeket nem tartja elégségeseknek az ön­álló egyházközség kiadásainak fedezésére. Ezen kifogása ellenében megjegyezzük, hogy egyháztanácsunk a f. évi ápril 1-én, szeptember 30. és deczember 2-án tartott három gyűlésében a szükségletekhez képest szabályszeriileg ki­vetendő egyházi adó életbeléptetését kimondotta. Azonkívül hitsorsosainkhoz fordulván segélyért, azok az önállóság megnyerésének feltétele alatt mintegy 1800 frtra rugó tőkét

Next

/
Thumbnails
Contents