Evangélikus Egyház és Iskola 1885.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Szászok igazsága
344 művészettel való párosítására is ügyeljünk — mert különben könnyen ér az a vád, hogy alaposak vagyunk, de formátlanok; száraz adatokat regisztrálunk, minden bölcseimi szempontok s csin nélkül; türelmesek vagyunk a kutatásban, fáradhatatlanok a gyűjtésben, de az adatok halmaza elnyomja a szellemet műveinkben, szóval : irunk magasabb hivatottság nélkül. Aztán, azt tartjuk, ha valakiről, a magyarul nem keveset iró, buzgó s munkabíró szerzőről teszi fel okkal, az olvasó, hogy a széphangzás iránt is kiváló figyelemmel van, s mégis müvében itt-ott megütődést kelt a műgond hiánya. Például : „az ev. hit elterjedését elősegítő urak"-ról szóló fejezetben : „Reuber János lelkesült a protestantizmusért, a melynek szívből híve volt. Ez előbb győri parancsnok volt stb. — A következő pont megint „ez"-zel, az ezt követő két pont pedig „Rueber" nevével kezdődik. Ugyanitt : „aligha sikerült volna oly hirtelen elterjeszteni Sárosban az evangyéliumot, ha annak magas állású nagy patrónusai, mágnás pártfogói, nem lettek volna. Azonban ilyenek is akadtak. Talán csak nem véletlenségből? A negyedik kikezdet után is az előbbiekhez hasonló szerkezet tanúskodik ama műgond hiányáról. íme, a mű általános része olvasásakor megszületett kifogásaink, a melyek siilyát azonban az ugyancsak e részben gyűjtött s az egyházi belélet fejlődését körülményesen ismertető, megvilágosító számos adat becsessége — tudjuk jól és valljuk — ellensúlyozza. Ugyanezen becsességeért nem fösvény dicséretet érdemel a munka különös része is. Tartalma : az 1636—1826-ig megejtett [esp. s sup i)] hivatalos egyházlátogatásokra vonatkozó feljegyzések bő ismertetése, a melyből nemcsak a látogatott egyházak keletkezését, ingó s ingatlan vagyonát, az egyháztagoknak az egyházi személyekhez viszonyát, utóbbiak életét, díjazását, a nemesi patronatusi jogokat, kötelezettségeket stb. ismerjük meg, hanem megtudjuk azon szomorú valóságot is, hogy ha valahol Sáros-Zemplénben voltak nagy számmal olyan virágzó prot. egyházak, melyeknek manapság hirök hamvok sincsen. A sáros-zempléni, hajdan virágzott s most elpusztult egyházak (számra nézve 216) állapotának a visitationális jegyzőkönyvek, valamint Hornyánszky, Fabó művei alapján lelkiismeretesen összeállított ismertetését olvasva, megjegyeztünk egy-két latin szót, melyeket szerző — igen helyesen — nem magyarosít, de — s ennek már ellenkezője volna jobb — nem is magyaráz meg. Ilyen szó példánl a „capecia", a „mandelio."Váljon mit értettek e kifejezések alatt? valamint az ismeretesebb „casula" „antipendium" „strophium" stb szavaknak az „eredeti" megtartása mellett lefordítása, vagy megmagyarázása bizonyára nem vált volna feleslegessé s nem rontotta volna el a mű formáját. Összeadva még a mondottakat, zárószava bírálatunknak ím ez legyen : Nagyt. Hörk József úr munkájának főhibája, hogy nem annyira történet, mint inkább adattár, azonban, — s ez megint értéke — fontos adatok tára, mely szerző kutal) A Kucini lelkész minden jobbágy telektől „capeciam" gabonát s „mandelionem" zabot kap; a karácsonymezei pedig minden jobbágytól fél kapeciát tyúkkal kap. (L. 260. s 261.1.) tásainak terjedelméről, valamint eredményéről egyaránt tanúskodik ; más szóval : a mi hiba a feldolgozásban esett, azt a történeti anyaggyűjtés munkájának érdeme ellensúlyozza. Meg lehet szerző arról győződve, hogy a „sároszempléni ev. esperesség története" megírásával a prot. egyház múltja megismerésénél közremunkált, s a magyar prot. egyházi történetírásnak szolgálatot tett. És kell-e egyelőre több ennél? K—c I—n. BELFÖLD. A szászok igazsága. 1) VIII. Válasz tiszt. Moór Gyula brassói ev. magyar lelkész úrnak. Jelige : Ha a ti igazságtok feljebb nem bővelkedik a farizeusok és Írástudók igazságánál, semmiképen nem mehettek be a mennyekországába. — Máté 5. 20. Közöltem a szebeni szász főkonzisztorium válaszát, melyben a brassói magyar evangélikusoknak értésére adta. hogy az önállósításból semmi se lesz. Azt hitte, hogy ezzel a magyarok beérik. De csalatkozott. A brassói magyar egyháztanács megemberelte magát, a főkonzisztorium érvelését alaptalannak nyilvánítja és megbízta t. Moór Gyula lelkész urat a czáfolat fogalmazásával. Ez a czáfolat, mely az egyháztanács által elfogadtatván, 1883. deczember hó 8. a szász presbyterium utján a főkonzisztorium hoz felküldetett a következő : Nagytiszteletű és tekintetes Presbyterium! Az ág. hitv. ev. főtiszteletű és méltóságos főkonzisztorium folyó évi junius 13-án 1929. sz. a. kelt a nagyt. és tkts. Presbyterium folyó évi szeptember 18-án kelt. 217. sz. átiratával hozzánk áttett határozata szerint a brassói ág. hitv. evang. magyar egyházközségnek 1882. julius-hó 2-án 13/1882, egyhtsz. alatt „önálló egyházközséggé való alakulhatása" iránt felterjesztett kérelmét az egyházkerületi gyűlés elé terjeszthetőnek nem találván, visszautasította. Minthogy azonban az egyházközség az anyaegyháztól való elszakadását illető határozatától el állani egyátalán nem akar, és mi magunk is azt hiszszük, hogy igen sok otyan körülmény, melynek tekintetbe vétele a főt. és mélt. Főkonzisztoriumot bizonyosan más nézetre vezette volna, elkerülte figyelmét, bár nincs szándékunkban itt a főt. és mélt. Főkonzisztorium bölcs belátását és pártatlan Ítéletét kétségbe vonni : nem nyughatunk meg a főt. és mélt. Főkonzisztorium fent idézett határozatálan, hanem bátorságot veszszük magunknak az ellen a nagyt. és tkts. Presbyterium utján, a következőkben szerény észrevételeinket egész tisztelettel megtenni. 1. A főtiszt, és méltóságos Főkonzisztoriumnak legelső érvét, melyre határozatát alapítja, az egyházalkotmány 11. §-ának olyatén magyarázatát, mely szerint : ,.az önállóvá alakuló egyházközség az anyaegyházközséget keresztező, sőt az ő nagyságban felülmúló területet igénybe nem vehet" — a nevezett 11. §. szellemével összeegyeztetni nem tudtuk, mert ezen 11. §. csak annyit hangsúlyoz, hogy *) Lásd az előző czikket a 42. számban.
