Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Hát a kilencze hol vagyon? (Bognár E.)

26 lángeszéhez méltó müvet teremteni a szükséges anyagszer nélkül. Nálunk pedig ezen anyagszer számtalan levéltárakban hever, s ha a Luther-társaság az érdekesebbnél érdekesebb okmányokat napfényre hozná, illetőleg alkalmat nyújtana, hogy azokat közlönyében, évkönyvében közzé lehessen tenni, ez által egyházunknak s a tudománynak oly szolgálatot tenne, melyet eléggé meghálálni alig lehetne. Mind ezekbó'l kitűnik, hogy én a Luther-társaság munka programmjának csak is két első (III. 3. 4.) pontját (mely két pont egyébiránt szinte csak egy gondolatot fejez ki) feltétlenül pártolom, ennek valósítására fordítandónak vélném parányi erőnknek legkiválóbb részét. A népben gyökerezik jövőnk, s ha a külföldön annyira hangsúlyozott belmissziót másként nem gyakorolhatjuk, szóljunk a hál' Istennek, még mindig egészséges ev. néphez, egészséges, az evangyéliom szellemétől át meg áthatott irodalmi termékek útján. S hogy ezt annál sikeresebben tehessük, oldjuk meg buzdító EíFatánkkal, az évszázadok óta némaságba elmerült tanúk nyelvének kötelét, hozzuk napfényre a multat, hogy azon épüljön a jelen. S most még egyre hivom fel Nagytiszteletüséged becses figyelmét. Az ilynemű vállalat természetesen csak egyesült erővel s csak akkor jöhet létre, illetőleg virágozhatik, ha egyházunk minden jóravaló eleme által felkaroltatik s pártoltatik. Már pedig nem elegendő az erőket felhívni közreműködésre s adakozásra, hanem módot is kell nyújtani nékik, hogy kedvvel s megnyugvással sorakozhassanak a társulat lobogója körül. Magyarhoni ev. egyházunk szolgálatába akar szegődni társaságunk, ezen egyház, az ITr akarata szerint, még mindig polyglott egyház s a ki közös czélját, javát előmozdítani kívánja, kell hogy tekintetbe vegye az Isteni gondviselés által benne mind eddig fenntartott különféle igényeket, kell, hogy a hívekhez szóljon saját anyanyelvükön. Annak kijelentésével, hogy a Luthertársaság ezt tenni fogja, mostanáig seholsem találkoztam, s én ezt határozottan kiemelendőnek vélném. Megköveteli ezt egyházunk helyzete s egyházunk hivatása, s rejlik ez társaságunk fogalmában is. Építeni akarunk s azon lenni, hogy épüljenek a hívek, hadd történjék ez, mert másként nem lehet, per diversitatem linguarum. 31adrjrevaaTe Txávxá rá e'Jr

h ez legyen társaságunk jelszava, teremtvén ily módon alapot, melyen találkozhatnak édes testvérekként azok, kik a zajos élet színpadán egymást nem értik, látván, tapasztalván, hogy egyebet nem akarunk, csakis ama „egy szükséges dolgot." Elmondtam a mi ez ügyben szívemen feküdt. Helyes-e e tekintetbeni nézetem? nem tudom, de azt már tudom, hogy e kérdésnél is csak egy szempont vezérelt s ez a — salus ecclesiae. Budapest, 1885. jan. 12. Dóleschall S. E. Hát a kilencze hol vagyon? Mikor a Luther-társaság eszméje az „Evang. Egyház és Iskola" szerkesztőségének műhelyében megfogamzott, bizonyosan tisztában volt maga magával a szerkesztő csakhamar a felől : Mit akar? Szükség van-e rá? Micsoda eszközök kellenek hozzá? Megbirják-e egyházunk férfiai ez újabb áldozati terhet? Mikor 1883-ik év őszén az eszme konkrét javaslat alakjában az egyetemes gyűlés elé került, és az egyetemes gyűlés az eszmét pártolta s a kerületek figyelmébe melegen ajánlotta, hasonlóképen kellett, hogy e kérdéseket elméjében hánytorgatta legyen. Végre 1884-ben az egyetemes gyűlés alkalmával, mikor a Luth er-társaság megalakításának czéljából összesereglettünk, e kérdések újabb megvitatás tárgyává tétettek. Es csak miután napnál is világosabb lett a czél, égető a szükség, csak akkor fogott hozzá az ad hoc gyűlés az alapszabályok megalkotásához s így a tényleges kezdeményezés nehéz, de bátorító munkájához. Hogy eszközeit jól választotta-e? arra a munka közben megtanít a gyakorlat, mely mindeneket megpróbál és mindenek értékét napvilágra hozza. Hogy az utolsó kérdésre sem lett a válasz oly könynyedén odavetve : Megbirják-e egyházunk férfiai ez újabb áldozati terhet? — azt hiszem fölösleges bizonyítgatnom. Mert ha mindenen könnyen áteshetik is valamely erkölcsi vállalat megindítása, legtöbb megfontolásban szokott részesülni annak pénzügyi oldala. így történt itt is. 2000 frt évi jövedelem = (aequale) 500 tag lett alapszabályilag megjelölve, minek elérése előtt a vállalatba nem kapunk, odáig csak érleljük, útját egyengetjük. De hát nem nagy reménykedés-e az? Létre jő-e csak valaha is ez úton a Luther-társaság? Amíg a .kilencze' elmarad, addig nem helyes a számítás, a 2000 frt évi jövedelem csak papíron lesz meg, de a valóságban soha sem. Es pedig a ,kilencze' még mindig távol! Nem tudom, mi az oka? Azért nem ís kérdem, mit pedig tenni szeretnék : „A kilencze pedig hol vagyon?" Mert meglehet, hogy az alapszabályokban megnevezett szerkesztőség a „fölhivási ívekkel" még nincsen készen, és így azok el sem is küldettek a szélrózsa minden irányában. Vagy pedig, mi sokkal nagyobb baj volna, az „Evang. Egyház és Iskolá"nak nem otthona ma még minden lelkész és tanító, vagy világi sommitásaink hajléka. Mert ellenkezőleg az 500 tagnak már együtt kellene lenni; pedig lám lassankint erősödik a phalanx, melyet a derék Fabinyi, Istennek kedves embere nyit meg; — kalapot előtte, — lassan sorakozunk; pedig volna honnan, kiknek. Hiszen névtárra sincs szükség, oly hamar egybeállítható volna az 500 tag csupán világi nagyjainkból. Avagy nincs-e nekünk annyi jelesünk? Prónayak, Szent-Iványiak, Péchy, Fabiny, Káldyak, Földváry, Hunfalvyak, Ivánka, Bánóék, Sárkány, Beniczkyek, Jeszenszky, Szontaghok, Radvánszky, Győriek, Nádassy, Rupprechtok, Radó, Berzsenyiek, Purgly, Károlyiak stb. — Mégis a ,kilencze' hát hol vagyon? Egész bizonyosra veszem, hogy az „Evang. Egyház és Iskolá"-t sokan közülök nem járatják; külön „fölhívással" pedig idáig ez érdemben fölszólítva nincsenek. Mert különben lehetetlen, hogy a mit az egyetem melegen pártol, a körül épen az egyetem nevezetességei első sorban ne tömörüljenek?! Indifferens-nek mondják korunkat. Meglehet, hogy sokban az. De prot. embernek prot. érdek iránt indifferensnek lennie nem szabad. Ennek mind odáig, míg protestáns marad, érdeklődnie kell egyházának legkisebb ügye iránt is. Mihelyt megszűnt az érdeklődés, megszűnt a valódi protestáns charakter is bennünk.