Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Miért nem hallgathatunk (Döröcskei)

Harmadik évfolyam. 85. szám. Pozsony, 1885. évi augusztus 29. EVANGELIKUS EGYHÁZ is ISKOL Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt •— kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. fA EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- 3 kiadó-hivatal: Pozsony, Konvenuitcza 6. sz. egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Felelős szerkesztő s kiadó : Bélyegdíj : külön 30 kr. TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Tartalom: Mért nem hallgathatunk? (Döröcskei). — Infandum jubes renovare dolorem. (Takács F.) — A soproni díjpénz-alapítványok (Kund Samu.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Miért nem hallgathatunk? Sokszor volt már szó e lapok hasábjain a lelkészek fizetéséről s még fog róla szó lenni, mert a thema az életből van véve, de megoldva nincs. A mindennapi kenyérről senki sem feledkezhetik meg, különösen pedig az nem, a ki azért terhes szolgálatot végez a közjó terén s érzi magában — mert más renditeknél látja végbemenni mindennap — hogy a munkás méltó az ő jutalmára. Ha a r. kath. papok javadalmazását emelni szükség, mint a kiknek családjuk nincsen, s mégis 4—5-ször annyi fizetéssel vannak ellátva, mint a protestáns lelkészek, annak oka csak az, hogy van miből s bogy a magyar klérus kezén levő 50 milliónyi vagyonérték Magyarországon jobban és mélyebben tábláztassék be a jövőre a katholiczismus tulajdonába, s hogy az alantas papság részben hívebb maradjon s ne kívánjon más utógondolatot táplálni magában, mint azt az egyházat, a melynek ..kenyerét eszi; részben pedig vagyonos létére jobban csinálhassa a nép és világ előtt a thonust. Ha ez szükségnek nevezhető, mennyivel inkább kellene a protestáns lelkészi kart jobb és biztosabb javadalmazásban részesíteni, mikor a gabonanemek árcsökkenésével naponként csekélyebb lesz fizetése s mikor hivatalos működése mellett a megélhetés és családfentartás gondjai nehezülnek mindinkább vállaira. Mondom, ha a katholikus lelkészi kar fizetésének javítása szükség, akkor a protestáns lelkészi kar elhanyagolása hanyagság, mulasztás, eltussolt haszonlesésként tűnik fel mindazon tényezők részéről, a kiknek szolgálatot tesz a prot. lelkészi kar. De erről nem aknrok én szólani. Sőt mielőtt még egyszer szóba kerülne „a mi fizetésünk", egy pár szót szeretnék szólani „a mi kiadásunkról", mivelhogy — ámbár ellenmondásnak látszik — de igaz, hogy vannak kiadások, a melyek a jövedelmet biztosítják. Minden rangú és rendű állás jövedelme megoszlik : a kenyér, az eszközök és az élvezet megszerzése közt. Még a napszámos is költ, nemcsak kenyérre, de eszközre is. Élvezetre csak annak jutna, kinek az első kettő megszerzése után is bőven marad. Csakhogy az élvezet is életszükség alakjában lép fel, a miért még a napszámos is mulat, élvez a maga módja és belátása szerint. A szellemi munkás, a pap, tanár, tanító sem lehet el, hogy eszközökre ne költsön, az egyik bővebben, a másik gyérebben. Politikai és szépirodalmi lapok, szakközlönyök és iratok a mindennapi kenyérhez tartoznak iigy szólván. A társadalmi, hazai jótékony czélok előtt sem zárhatjuk el, bár szűk erszényünket teljesen, hivatalosan állásunkkal egybekötött követelések pedig napról napra várják a kielégítést minden habozást kizárván. Lévén pedig mindezek részint a fizetésekhez arányosan kivetve, részint pedig a magunk belátása és a választása alávetve, úgy számíthatunk, hogy 50—200 frtot igénybe vesznek tőlünk évenkint. A fizetések többi része a mindennapi kenyér rubrikájában merül el. A takarékpénztárra nem marad. Mindezekből azonban csak azt akarom kihozni, hogy úgy a csekély élvezet, mint az eszközszerzés rubrikájából megtakaríthat mindenki évenként egy pár forintot olyan czélra, a mely az eszközszerzéssel csaknem azonos, a mely czél követelése azon kiadásokhoz tartozik, a melyekkel jövedelmünket — ha mást nem — hát biztosítani segítjük. E czél alatt értem a Luther-társaságot. Reménylem, hogy mindenki egyetért velem, miszerint e czél nagy mértékben azonos az eszközszerzéssel. Tudom hogy lesznek, a kik ha észreveszik, hogy a Luther-társaságról van szó, leteszik a lapot és azt mondják : én semmiféle társaságnak tagja nem leszek. De ha tekintbe veszszük, hogy a fentebbiek szerint csakugyan mindenkinek, a kit első sorban illet, van módja arra, hogy a Luther-társaságnak tagja legyen, bár igaz, hogy mostanában más hatalmasan mozgató eszmék csaknem teljesen leszorítják az egyházi dolgokat a felkarolás és segély napirendjéről; ha tekintetbe veszszük, hogy még mindig vannak habozok, a kik előbb látni akarnák a 2000 frt biztos évi jövedelmet s a megalakult társaságnak azonnal tagjai lesznek; ha tekintetbe veszszük, hogy 1884 októberben kezdődött már a megalakulás munkája s mégis csak vala-