Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Infandum jubes renovare dolorem (Takács F.)

•278 mivel több van biztosítva, mint a 2000 frtnak 7

4 része, a mennyiben a legutolsó kimutatás szerint 587 frt évi díj van jegyezve, a mi körülbelől 147 tagra vall és 1232 frt az alapra, melynek 5°/

0 körülbelül 62 frt, a mi tehát öszszes évi jövedelműi 649 frtot ad, a melyhez még szükségeltetik 1351 frt, a mely összeg előállítására vagy még 340 tag, vagy pedig 5% mellett 26,000 frt alaptőke kell; ha tekintetbe veszszük, hogy hazánkban 600 ev. lelkész, 160 rendes tanár, 71 mellék- és rendkívüli tanár, több mint 1500 ev. tanító, összesen 2341 egyén van a földi javadalmakkal sokkal jobban rendelkező neves és lelkes világi gárdáján kivül egyházunknak, mely nézetem szerint hivatva és kész lesz a megalakulás után a virágzás korszakát felidézni; ha tekintetbe veszszük, hogy magyar ev. egyházunknak csakugyan szégyenére válnék, ha a Luthertársaságot nem tudná megalakítani, illetőleg 2000 frt évi jövedelmet ily szent czélra biztosítani; ha tekintetbe veszszük, hogy még ez évi egyetemes gyűlésig elegendő idő volna a megalakulást befejezni, a mi bizonyára az egész egyetemnek nagy örömére válnék : hát nem hallgathatunk. Igaz, hogy a mostani mozgalmas időkben kevés figyelem jut az egyházi ügyeknek; el van foglalva a nemzet nemzeti ügyével és nem kevésbé várhatná az egyháztól is annak támogatását, úgyde a prot. egyházaktól aligha fogja valaki rossz néven venni, hacsak a hazafias szellem nevelésével hozza meg áldozatát. Anyagi forrást nem nyithat sehol, elég ha elbírja a maga terheit. A prot. egyházaknak sok véres verejtékkel szerzett, de buzgó szívből adott közvagyona veszett el az üldöztetés korában és úgy látszik, soká késik a történelem logikája, mely csak némi kárpótlást is bocsátana szabad rendelkezésökre. Nem osztogat s mai kor egyházaknak vagyont, sőt ahol lehet áldozatot kér és követel azoktól. A prot. egyháznak soha sem szabad késni a magáét megtenni s megvagyok győződve, minél erősebben szervezi magát, annál több szolgálatot fog tenni a nemzetnek is. A hazafiasság hozza tehát magával, hogy minél előbb valósítsuk a Luthertársaság eszméjét, a melynek gyümölcse lesz az az áldozat, a melyet az evang. egyház ujabban hoz a haza oltárára és a haza csak újra meggyőződvén arról, hogy az evang. egyházban biztos támasza van az igazságnak, a szabadságnak és felvilágosodottságnak, elismerését sem fogja ezen egyháztól megtagadhatni. Oly dolgot mivelünk a Luther-társaság megalakításával, a melynek kiadásaival saját jövedelmünket, elismerésünket biztosítjuk. Ezért nem hallgathatunk. Döröcshei. Infandum ju"bes renovare dolorem. Szerte-szanaszét már olvashattuk a lapokban, hogy Tréfort vallásügyi miniszterünk mily buzgalmat fejt ki a katholikus alsó papság helyzetének javítása czéljából. — A czél nemcsak megközelítve, hanem körülbelül valósítva is van. A kormány ilynemű intentióit mi is csak helyeselni tudjuk. Egbe kiáltó aránytalanság- és igazságtalanságnak tartjuk mi is, hogy azok éhezzenek, sanyarogjanak, akik a nap terhét hordozzák — mig a püspök urak kétszáz — háromszázezer forint évi jövedelem mellett heverésznek a kényelem pamlagán! Aztán igaza van Tréfort úrnak, hogy azok a szegény plébánosok a megváltozott birtokviszonyok következtében fizetéseikben rövidséget szenvedtek; — prot. kézre jutott földbirtok többé nem adózik a róm. kath. papnak ! — Hát mi szegény prot. papok — a megváltozott viszonyok következtében nem szenvedtünk e rövidséget fizetéseinkben? Majd árva, majd ujonczozási — majd egyéb politikai ügyben ránk parancsolnak, hogy anyakönyvi kivonatokat adjunk ki — Isten nevében ingyért. — Pedig ezen a czimén is, ha „nem is csurran, de cseppen" valamicske erszényünkbe! Ki gondoskodik kárpótlásunkról? A kath. alpapságról gondoskodik az úr — a miniszter ! Miért nem vesz fel bennünket is jóakaratának lajstromába? Mért nem teszi országos ügygyé a mi ügyünket is? Mért nem gondoskodik a prot. papság csúfosan sanyarú helyzetének javításáról is? Talán azon okból, hogy mi úgyis eléggé jól vagyunk dotálva! Tessék sorról sorra nézni hiványainkat s tessék aztán lélek szerint ítélni : látni fogja akkor, hogy kevés kivétellel, a legszegényebb plébánia jövedelme felér a legzsirosab prot. ekklézsia papi fizetésével. Vagy a r. kath. papot jobb falat illeti, ehez pedig gazdagabb jövedelem szükséges? Mig a szegény prot. pap már mint alumnista elvesztvén érzékét is a jobb életmód iránt, — hát sanyarúbb helyzet mellett is prédikálhatja az igét, mely azt mondja, nem csak kenyérrel él az ember?! Avagy a r. kath. alpapok ügyét azért öleli fel a kormány, mert ők mint a korona hűbéreseinek a püspököknek kinevezettjei jobban szolgálatjára állanak, mint a szabadon választott s ennélfogva minden felsőbb befolyástól független prot. papság; Az igaz, hogy minket a nép szabadon választott, de épen azért nem vagyunk annyira rabjai a hierarchiánsk, hogy ellentétbe helyezzük magunkat az ország törvényeivel, mint a hogyan sokszor megesett ez a r. kath. kollegákon, kiknek dogmájuk : inkább engedni a pápának, mint a királynak! Hazafiságunkra úgy a békésfejlődés, mint a vész idején mindég számíthat a kormány úgy — mint a r. kath. papságéra! Vagy azt gondolja a miniszter úr : ha annyira élünkhalunk a prot. autonómiáért, hogy azért életet, vért áldozni készek vagyunk, — hát akkor fizessük meg e drága jószágnak az árát; s egyházunk maga gondoskodjék papságának méltóságához s hivatásához illő fizetéseiről, ha versenyt akar futni a haladó korszellemmel! Van ez okoskodásban valami! Csakhogy ebből a valamiből semmise lesz, ha szabadságában szabados népünkre appellá1 u n k ! Példa erre a mi dunántúli egyh. kerületünk papi — tanítói — gyámoldája! Hogy ez áldott pénzintézet fizetésképes legyen, a gyülekezeteket egy főpásztori gyönyörű levél szólította fel eddigi gyámoldai illetékük felemelésére. E kis adó emelést a többség elvetette! Törődik is azzal az autonom prot. nép, ha lelkészeinek, tanítóinak özvegyei árvái, mint a sors haragjának üldözöttjei nyomorban tengetik életüket! Valóban a prot. papnál nincs mostohább gyermeke a sorsnak. — Ar. kath. papról gondoskodik az állam, hogy naponkint vigan lakozzék, a politikai hivatalnokoknak 5, 10, 15 évenkint fizetésemelést biztosit a törvény, még tanitóinkat is felkarolja az ország. — A prot. papról csak az özönviz előtti hiványok gondoskodnak!