Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Megcsonkíthatók-e a lelkészi és tanítói hiványok? (Török J.)

Megcsonkíthatok-e a lelkészi és tanítói hiványok ? E czím alatt írt e lap 28-ik számában H. Egyed Dávid tanító úr egy czikket. Erre a 30-ik számban írtam én, hogy a dolog érdemére ez idő szerint nem válaszolok ugyan, de amennyiben személyemet érinti, kinyilatkoztatom, miszerint esperességem nem az én jelentésem alapján — noha hozzájárulásommal — hozta azt a neheztelt határozatot. Nyilatkozatomra nevezett tanító úr e lap 32-ik számában elmondotta utolsó szavát. Ha csakugyan utolsó lesz személyemmel foglalkozott szava, legyen szabad nekem is az utolsó szó jogával élnem. S aztán ítéljen fölöttünk, a ki arra hivatott! Tanító úr utolsó szavában azt hangsúlyozza, hog}' a mit e lap 28-ik számában irt, a legparányibb betűjéig fentartja; fenntartja tehát azt is, a mi ellen egyedül szólaltam fel előbb, miszerint az esperesség az én jelentésem alapján hozta azt a neheztelt határozatot. De a folytatásban már egy lépéssel meghátrál, a midőn írja : „Arra nézve, hogy a kérdéses határozat nem alesperes úr jelentése alapján hozatott, jkv. hiányában csak azt kívánom megjegyezni, hogy ..." Mert amikor itt már jegyzőkönyvről emlékezik, — mibe előbb kellett volna betekintenie, semmint ez ügyben mást és épen azt sértőleg ír, ki tanügyben, mint alesperes, négy év óta az esperesség minden férfia között legtöbbet fáradozik, — de a mellyel mint maga vallja, nem bír, legalább annyit ismer el, hogy nem bizonyosabban, amit a legparányibb betűjéig f e n t a r t. Majd kezdi beadni a derekát, a midőn ekkép folytatja : „ .... ha az esperesség kebeléből kiküld valakit valamely ügy megvizsgálása czéljából — mint itt — akkor mindenesetre elvárja, hogy a kiküldött e küldetése eredményéről jelentést tegyen, hogj^ e jelentéssel informálva legyen az esp. gyűlés." A mit itten mond, az helyes, de nem új ; új azonban, de nem helyes, a mit tanító úr ebből következtet. Igen is, elvárja az esperesség, hogy a kiküldött jelentést tegyen ; de igen is, nem mindig a kiküldött jelentése alapján hoz azért az esperesség határozatot, mint tanító úr ez esetben hibásan következteti. S ha most is nem az én jelentésem alapján hozta az esperesség határozatát, — a mi által, ki ez ügy folyását ismeri, tudja, hogy sem én kisebb nem lettem, sem az esperesség nem nagyobb, sem kisebb, — hogyan állíthatja ezt mégis a helyes következtetés ellenére az, ki a sophismát a sophiától meg tudja különböztetni s hogyan állíthatja jobb sorsra érdemes olyatén szívóssággal, hogy állítását a legparányibb betűjéig fentartja?! Végre egészen leteszi a fegyvert, amikor ígyen végezi : „En tehát feltételezem, hogy alesperes úr is számot adott küldetéséről ; azt azonban fültanútól tudom, hogy ..." Az egyiket e szerint s azt is csak fültaniitól, de mégis tudja; a másikat ellenben és épen azt, a mit körömszakadtáig vitat, miként maga vallja, csak föltételezi. S ha csak föltételezi, nem azt vallja-e be ezzel, hogy bizonyosan nem tudja, s ha nem tudja bizonyosan, hogy adtam-e számot küldetésem eredményéről, hogyan tudhatná bizonyosan azt hogy az én számadásom, jelentéstételem alapján hozta az 72 esperesség ama neheztelt határozatát, s ha nem tudja bizonyosan, hogyan mondhatja józan okosan, hogy a legparányibb betűig fentartja az általa vaktában, föltételezve írottat ? ! Vagy ha az én okoskodásom sophisma, a midőn más szavakkal ugyan, de lényegében ezeket mondom, noha szó szerint meg nem engedem : a ki hiványt csonkít, az a törvény ellen vét, az alesperes jelentése alapján az esperesség hiványt csonkított, tehát mint közreműködő társak a törvény ellen mindketten vétettek; sophia-e a tanító úr ilyetén okoskodása : én mondom, hogy az alesperes vétkes, tehát vétkes?! Különben hogy szalmát ne csépeljünk, mert a közüdvre szalmacsépelésnél nem egyéb, mikor az emberek személyekkel foglalkoznak, álljon itt zárjel között útbaigazító megjegyzéseimmel — az esperesség neheztelt határozata, a mint az az 1884. évi espgi jkv. XXVI-ik pontjában olvasható: „XXVI. A m. évi jkv. XXXV. pontjára jelenti az alesperes, hogy kiküldetéséhez képest személyesen megjelent a vadkerti egyházban Jóo Henrik tanítónak Schmidt-féle híványa ügyét rendbe hozandó és a hely színén szerzett tapasztalatai alapján előadja, miszerint : azon adósság, melyre az egyház hivatkozni szokott, nem ok arra, hogy a tanítói hivány csonkítassék, mivelhogy az többféle forrásból fedezhető; hogy továbbá, ha Jóo Henrik előléptettetett s elődje teendőivel megbizatott, (mely teendők csak annyiban különböznek az előbb végzettektől, hogy felsőbb osztályt tanít), önkényt következik, miszerint az ezzel egybekötött javadalmakat is élvezze; valamint kétségtelen, hogy az egyház önkényűleg vocatort nem csonkítkat. (Eddig terjedt az én jelentésem! S olyatén jelentés-e ez, melyből hiványcsonkítási határozatnak halljon okvetetlen következése? Mert hogy a disputa folytán mondottakat is úgy foglalta jegyzőkönyvi pontba a jegyző, mintha jelentésemhez tartoznának, arról én, ki a jegyzőkönyv hitelesítésénél jelen nem voltam, nem tehetek. A disputa folytán mondottak pedig ekként következnak): mindazáltal nem tartja czélirányosnak, hogy a hívek örvendetes szaporodásával egybekötött jövedelme az egyik tanítónak folyton növekedjék, holott a teher az időnként alkalmazott újabb tanítók között oszlik meg. (A szellemi teher, míg a financziális folyton a hívekre nehezedik, újabb teherként ott, hol a hiványok körülbelül ekként vannak megállapítva: lakáson, stólán, tandíjon, fixfizetésen felül mindegyik pár fizet a papnak annyi, első tanítónak annyi, másodiknak ennyi, újabban alkalmazott harmadiknak annyi, negyediknek stb. ismét ennyi vgy annyi gabonát vagy hát pénzt. Tisztelek én minden meggyőződést, de csak azt helyeselem, mely az ily végtelenségnek az egyik félre tisztességes, a másikra méltányos megoldását eszközöli.) Ezek folytán a jelen körülmények közt a Schmidt-féle vocatorhoz kötött jövedelem egyszersmindenkorra leendő megállapítását indítványozza." — (E szerint tehát még csak azt se indítványoztam, hogy Joó tanító úrnak annyi pár fizessen és ne több. mint a mennyi pár fizetett, néhai Schmidtnek, mikor az Vadkertre tanítónak választatott. — En csak az egyik tanító malmára dolgozó végtelenségnek akartam útját állani a közüdv és annak tekintetéből, hogy a többi tanítók malmára is hajtsak egy kis vizet. — Mert