Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Trencséni esperesség

•273 sehogy se tartom igazságosnak vagy legalább is helyesnek, ha ugyanazon munkáért az egyik tanító 8, a másik 5, a harmadik 3 száz forint fizetést kap). Ezek után az esperesség határozata hangzik ekképen : „Ezen elnöki előterjesztés folytán és az egyh. küldöt­teinek meghallgatása után határoztatott, hogy a körlelkész a helybeli lelkészszel és gondnokkal puhatolja ki, hány pár volt az egyházban akkor, a mikor Schmidt a vocatort kapta és ugyanannyi pár után eső jövedelem tétessék be Jóo Henrik Schmidt-féle vocatorába." — (S hogy a mit az esperesség ekként határozott, hiványcsonkítás-e Jóo tanító úrra, kinek így is több fizetése van ugyanazon mun­káért, mint előbb volt s ki egy ilyetén megoldását maga is indítványozta, úgy az egyházban, — a miért őt Egyed tanító úr egekig magasztalja első czikkében, míg engem, ha lehetne, szintén fölmagasztalna az egekig, de olyan nem szeretem módon, — mint helyeslőleg belé nyugodott az esperességi gyűlésen ; vagy csak alkalom nyíltán h i v á n y­rendezés az egyházban, ha tanító úr nem tudja eldön­teni, kérdezze meg közös püspökünktől, kinek szájából hal­lottam, hogy efféle hiványrendezést visitatio alkalmával maga is végez. Es ha híványcsonkítás volna is, jöhetett-e az az én fönt közölt jelentésem alapján létre, melynek úgy betűje, mint szelleme a híványcsonkítás ellen szól ; s ha indítványom alapján jött volna is létre, én vagyok-e az esperesség határozatáért felelős ? Vagy az ilyetén okoskodás logika : az esperesség vétkezett, tehát az alesp. büntetendő!? Tovább mentem, mint akartam, de nem én vagyok az oka, hanem az, ki rémeket fest a falra, holott pedig a fal is nincsen. És még tovább kellene mennem, mert tanító úr újabb vádakat hangoztat személyem ellen. — Azt mondja, hogy én ellensége vagyok a tanítóknak s bizonyítja, holmi „gesztenye kikaparás"-féle képes beszéd s annak említésé­vel, hogy tanítói lakás kisebbítéshez hozzá járúltam. — Ha tollam hegyére veszem, ezeket is kellő világításba fogom helyezni; hogy azonban e világítás, kire vet fényt, kire árnyékot, majd eldönti az olvasó közönség??! Hogy tegyem-e ezt, Szerkesztő úr, válaszától teszem függővé. Kérem azért, legyen szíves, csillag 1) alatt megjegyezni nekem : 1. Támadott személyiségem, jó hírnevem érdekében szükségesnek véli-e, hogy magam ez újabb vád ellen is védelmezzem? S ha nem, 2. Van-e szüksége laptöltelékre, mert ez a mi ügyünk eddig még alig egyéb? A mi végűi a mellékest illeti, ha tanító úr oly vég­hetetlen nagy súlyt fektet rá, kedvéért legyen szabad erről is emlékeznem. Azt mondja, hogy én fitymálva beszélek vele; Ugyan kérdem, több tisz­telettel beszél-e ő velem? Azt mondja, hogy én olyanért jövök gerjedelembe, a mi szabados, mert Pál ap. szerint ime az angyalokat is megítéljük! Ugyan kérdem, nem hasonlóért, illetőleg hasonlóan szabadosért jött-e ő gerjedelembe, midőn gerjedelembe jött a miatt, hogy én őt ítéltem? Azt mondja, hogy én az esperesség védőjéül tolom fel magam! Ugyan kérdem, nem effélét cselekszik-e ő, ki még a tanítók védel­*) Az elsőre nincsen kegyednek szüksége, a második nélkül meg én elleszek. Szerkesztő. mére száll síkra, kiknek erre szükségük szintén nincs, mert nemcsak nem üldöztetnek, inkább nagyon is karoltatnak? Azt mondja, hogy én egyikért csak azért fogtam tollat, hogy bókot mondjak Földváry Mihály esp. felügyelő úrnak! — Ugyan kérdem, nem hatványozott mértékben cselekszi-e ő ugyan­ezt, ha ugyan az igazságnak vallása bók, a mit én nem tartok? Különben is az én bókomra, mely szerint F. M. úr nem olyan tanító úr, hogy „hívják"-ja ember, de legalább is olyan, mint tanító úr! — mint bókra, nem tudom, nem azt mondaná-e a nevezett : Köszönöm, papom, nem kér^k belőle ! Annak megítélését pedig, éltem-e sophismával, nem attól a férfiútól várom, kinek azon állítása is, mely ellen én fölszólaltam, de a melyet ő ennek daczára a legpará­nyibb betűjéig fentart, sophisma, — levén sophisma egye­bek között az alaptalan vád is, szóval a gondolkodás meze­jén mindaz, a mi helyes alap nélküli és így alaptalan! Mivel pedig tanító úr gyönyörködik a talpra esett befejezésben, ha ugyanezt is olyanúl ismeri el, a mester szavával ajánlom magam : Vesd ki először azt a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy a szálkát a te atyádfia szeméből kivessed! Török József. BELFÖLD. Trencséni esperességi közgyűlés. F. hó 3-án esti 8 óra­kor hirdette a trencséni templomnak tornyán megkondult rendkívüli harangszó a jövő napi ünnepélyt; — 4-én korán reggel pedig a toronyra kitűzött nemzeti zászló és a ha­rangok háromszoros megszólalása hirdette a jövő-menők­nek,hogy ez — egyházi öröm ünnepély. Féltizkor intonáltatott és állva énekeltetett a tem­plomba összesereglett hivek és esperességi képviselők ré­széről „Te Boha vsickní chválíme" háladal és a szószék­ről a helybeli lelkész Cserno Károly emelte ki szokott ékesszólásával az ünnepély magaslatát, beszéde alapjául Mát. ev. 25., 40. és 45. versét véve. Az e. e. e. gyámintézet 25. évfordulója alkalmából rendeztetett azon lélekemelő, az esperességi gyűlést megelőző ünnepélyes istentisztelet s 26 frt 75 krt eredményező offertóriummal volt összekötve. Az istentiszteleten részt vettek egyebeken kivül — nem tekintve épen a kirakó vásár okozta szokatlanabb elfoglaltságukra — Hilbert Ede városi főkapitány, Bangya Gusztáv megyei főjegyző, Újhelyi István kir. törvényszéki biró urak s több előkelő polgártársaink, melynek befejeztével következett azonnal Holuby József főesperes és Dohnányi Lajos esp. felügyelő elnöklete alatt tartott esperességi közgyűlés. Jegyzői tisztet Cserno Károly és Porubszky János végezték. Holuby főesperes által elmondott ájtatos fohász után Dohnányi Lajos világi elnök megnyitó beszédé­ben hangsúlyozta mindenek előtt azon örvendetes momen­tumot, mely szerint egyházunk közjogi viszonyai tetemesen változtak, a mennyiben ugyanaz eddigi mostoha helyzetéből felszabadítva a törvényhozás méltányos és igazságos érzü­lete s ő felségének alkotmányos királyunk­nak legkegyelmesebb hozzájárulása folytán az alkotmány keretébe tényezőkép felvétetett és az újonnan szervezett úri házban — hat legfőbb egyházi s világi méltósága által nyervén képviseltetést, — hazánk leg­lényegesebb alkotmányos jogainak gyakorlatába lépett.

Next

/
Thumbnails
Contents