Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Esperességi számvevő székek

•254 büntetőjog és igazságszolgáltatás hiányait is pótolhatják. Végre az 1883. XXX. t.-cz. középiskoláinkra egy új helyzetet teremtett, mely szerint vannak: független középiskolák, és vannak az egyház és állam által közösen fenntartottak, tehát közös középiskolák. Ezekre nézve az állam jogát, befolyását a nevezett törvény által biztosította. Hát az egyház? kell, hogy zsinati törvényekkel biztosítsa, különösen a felügyeletre, hogy ott ne csak tanítsanak, de neveljenek is. — Még pedig neveljenek prot. szellemben prot. szellemű ifjúságot. Ellenkezőleg az ilyen iskolák az egyháznak majd alig hogy hasznára vállhatnak. Igaz! zsinattartásra legkevesebb szüksége van a dunántúli evang. egyházkerületnek. Még is ha mi zörgetünk vele az egyetemes egyház kapuján — lássék bár paradoxonnak eljárásunk, teszszük ezt nem ön-, hanem közérdekből. Annál inkább kell, hogy súlylyal essék szavunk e mérlegbe. — Mélyen tisztelt egyh. kerületi közgyűlés! mi dunánt. eg}

7kázkerület oly szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem kényteleníttetünk középiskoláinkat az állam által segélyeztetni. Igaz, súlyos e megterheltetés csak nagy áldozatok árán történhetik meg. — De gondoljuk meg, hogy a függetlenség drága kincs, melyet elvesztve, visszaszerezni majd alig vagy épen nem lehet. Gondoljuk meg, hogy a függetlenségnek ára nagy. Ingyen sem adják, sem veszik. En, mint első választott tisztviselője a kerületnek, kell, hogy a kerület szellemének hű kifejezője is legyek. Azért ez alkalommal is 200 frtot a soproni tanári nyugdíj-alapnak, 100 frtot a bonyhádi algymnáziumnak, az 5-dik tanár fizetésére, 100 frtot a ker. gyámintézetnek tisztelettel felajánlok; s ezzel a gyűlést megnyitottnak kijelentem. Az esperességi számvevő székek. Az „Evang. Egyh. és Isk." hasábjain már többen fölvetették az esperességi számvevőszékek szükségességét, azon megokolással, hogy : ha ilyenek felállítva s szervezve lennének s ezek a gyülekezetek számadásait évről-évre átvizsgálnák és így azoknak gazdálkodásáról tudomást szereznének, sok szegény pap sorsán könnyítve, illetve javítva lenne ; — amennyiben ezek azon rendetlenségnek, a mely — a sok helyütt külömben is csekély — lelkészi illetékek beszolgáltatásánál uralkodik, véget vetnének. Életrevaló, bölcs eszme, s megvalósítása a kerületeknek és az őket alkotó egyházmegyéknek nem is lenne nehéz, mert általuk az egyes gyülekezetek autonomikus jogai, melyeket belső háztartásukban gyakorolnak, sértve nem lennének. Nem lennének pedig azért : mert azon jognak, melylyel ezen számvevőszékeket fölruháznák, hogy t. i. a gyülekezetektől múlt évi számadásaikat átvizsgálás végett az esztendő elején beköveteljék, esperességeink némileg már úgy is birtokában vannak, amennyiben azok péld. adást, vevést, cserélést, vagy bárminemű befektetést nem tehetnek, ha egészen saját érdekeiket illetik is, a nélkül, hogy utóbbiaknak be nem jelentessék, és rájok vonatkozólag helybenhagyásukat ki nem kérnék. A gyülekezetek részéről tehát jogfeladás, az egyházmegyékéről pedig megszerzés, illetve, amazok kárára, megcsonkítás, nem történnék. A mostani állapot csak annyiban szenvedne némi változást, hogy az egyházmegyék azt, a mit jelenleg espereseik által, az egyes gyülekezetektől — évi gazdálkodásukat illetőleg — csak részben kívánhatnak meg, akkor e számvevő székek által megkövetelhetnék egészen. Tehát az egyházmegyék új hatáskört nem, csak a meglevőnek bizonyos kiszélesbítését nyernék. Ha az egyházmegyék ezt megteszik, ha megyei számvevőszékeket állítanak föl és szerveznek, erősen megvagyok róla győződve, sok szegény lelkésznek sorsán könnyítve leszen. Igaz, évi járandósága ezáltal nem lesz több; de azon keveset, a mit szolgálatáért gyülekezetétől jogosan elvárhat s a mi számára hiványilag biztosítva is van, megkaphatja : mert e számvevőszékek jelentései alapján az egyházmegyék részben tudomást szerezhetnek és szereznek a gyülekezetek gazdálkodásáról és utasíthatják, szükség esetén kényszeríthetik azokat tartozásaik kiegyenlítésére, s ha látják, hogy egyesek a terhek viselésére, akár lélekszámuk csekélysége, akár azoknak szegénysége miatt elégtelenek, kereshetnek — a mint keresniök is kellene — utatmódot az állapotok megváltoztatására. E számvevőszékek fölállítása s szervezése által nyernének egyes szegényebb sorsú papok ; de nyernének a gyülekezetek is. Más eg}

rbázak számadásait nem, csak a magunkéit ismerem. Lássuk, hogyan záródtak ezek év végén : péld. 1876-tól kezdve. — 76 b. a gyülekezet adósa maradt papjának 84

3/

4, 77 b. 91

3/

4, 78 b. 84

3/

4, 79 b. 80 V

8, 80 b. 100

2/

4 mérő gabonával (pedig az évi járandóság csak 40 mérő). Tessék ilyen körülmények között bárki fiának, ha magán vagyona nincs, és hozzá még 4—5 tagból álló családdal is bír, paphoz illően ruházkodni, élni, ha nem folytat is olyan élet-módot, mint valaki e becses lapok hasábjain mondotta, hogy a „papzsák" tulajdonosai folytatnak!? Csak öt esztendőt neki, ne húszat, ilyen helyzetben: húszat teszek öt ellenében, hogy ha humora leszen is, de viczczelődhetnékje elmúlik ! ! ! Bizony ilyen körülmények mellett a pap helyzete nem lehet valami kellemes ; de nem — magáé a gyülekezeté sem. — Mikor 1883 b. nálunk a papi állomás, halálozás folytán megüresedett, a gyülekezet, számolás után, tartozott a megboldogult hátrahagyott családjának 134

3/

4 mérő gabonával, 479 frt. készpénzzel (évi 60 frt. járandóságból)! Ugyanazon évben a tanító is elköltözött s e gyülekezet annak is hátralékban volt 184 írttal. Ha előbb az élő és jelenlevő várhatott, mert kénytelen volt vele, keservesen megszolgálta csekély díjával : most a meghalt családjának és az eltávozottnak nem volt más, mit tennie, követelnie kellett a magáét; de meg a gyülekezet sem húzhatta vonhatta tovább a dolgot : fizetnie kellett, ha olyan adósságba verte is magát, hogy elég lesz évek során keresztül nyögnie! Pedig jó lélekkel el merem mondani: a körülmények ilyen alakulását nem is éppen a gyülekezeti tagok buzgóságának vagy kötelesség-tudatának hiánya okozta. Ha ez előtt 15—20 évvel esperességi számvevőszékek vannak, ma a viszonyok nálunk egészen másként állhatnának! Lehet, — bár úgy lenne, — hogy ilyen körülmények között kevés gyülekezet van ; de, hogy az egyedüliek nem mi vagyunk, azt határozottan tudom. Jó lesz tehát gondolkoznunk olyan intézményekről,