Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Dunántúli ker. gyűlés

•255 melyek az ilyesmik ismétlődését, vagy több helyen megtörténtét lehetetlenné teszik. Ilyen intézmények lennének, az esperességi számvevőszékek is. Ezeknek fölállítását és szervezését nemcsak egyes papok, de egész gyülekezetek érdekei is kívánatossá teszik. Többet mondok : magoknak az egyházmegyéknek és kerületeknek jóvolta is azt kívánja, hogy ilyeneket — ha eddig velők nem bírtunk, a jövőre fölállítsunk és szervezzünk. — Ismerek gyülekezetet, sőt egész egyházmegyét, a melyben a közpénztári tartozások nagy összegre rúgnak, mert tagjai vagy nem tudják, vagy nem akarják kötelességeiket teljesíteni. Az ilyenek helyett a terheket ki viseli? Bizony a kerületek. Abban pedig nem csak igazság, de még méltányosság sincs, ha egyes egyházak és egyházmegyék helyett, a melyek talán képesek volnának a rájok kirótt terhek viselésére, a többieknek kell azokat viselniök ; de nincsen ám abban sem, ha egyebektől meg olyan kötelességek teljesítését kívánjuk, a melyeknek megtételére képességgel nem bírnak. Református testvéreink már belátták, hogy milyen szolgálatot tehetnek az esperességi számvevőszékek : azért azokat föl is állították. Jó lesz, ha mi is hasonlóan cselekeszünk! Tolnai József, —bönyi hely. ev. pap. Megcsonkíthatok-e a lelkészi és tanítói hiványok? (Yálasz t. Török József alesperes úrnak ) Az „Evang. Egyház és Iskola" 30. számának 240. lapján, — ugyancsak e lapok 28. számában megjelent közleményemet tisztelendőséged válaszra méltatni volt kegyes. Ámbár e magas kitüntetésre egészen érdemetlennek érezem magamat, mindazáltal a választ átlengő cinismusért fogadja méltó köszönetemet; mert vele — megmosolyogtatott. De a mosoly daczára is komolyan kijelentem azt, hogy a válaszra méltatott közleményt a legparányibb betűjéig fentártom. Fentartom első sorban azért, mert az csupán a tényállást foglalja magában ; de fentartom másodszor azért is, mert a fentnevezett válaszban Tisztelendőséged nem a tárgyilagosság, az objectiv igazság terrainumán állott, és hogy írt, — mint a sorait átlengő érzületből látszik — tette csupán azért, hogy velem f i ty m á 1 ó , fumigáló képességét éreztesse, s hogy ez után bókot mondjon nagyságos Földváry Mihály pestmegyei alispán úrnak, — a ki mint magyar, mint politikus, mint a köz- és egyházi ügyek intézője, sokkal több érdemet szerzett magának, sokkal több s fényesebb elismerést aratott a köz pályán, minthogy neki alesperes úr bókja csak hízeleghetne is. Az a következtetés, ott az első hasáb 5. kikezdésében, csinos kis sophisma, daczára annak, hogy csakúgy hemzseg benne az „ostoba" szó. Es a mint állítja, ezzel esperességünket látszik „feketíteni" talán csak azért, hogy legyen alkalma könnyű szerrel az esperesség „jó hírnevének" megmentőjéűl feltűnni akkor, midőn annak erre szüksége épen nincs. Ha az ország alsó- és felsőházában hozott határozatok, a legfelsőbb trónbeszéd képezheti nyilvánosság elé hozatal s megbeszélés tárgyát : úgy hiszem, nem követett el canonicus vétséget az, ki az esperességi határozathoz hozzá szól, még ha oly kicsi is, mint én; mert ezt megengedi az a könyv is, melyet „Biblia" néven ismer a világ, a mennyiben itt a Korinthb. írt I. lev. VI. 3. meg van írva : „Avagy nem tudjátok-e, hogy az angyalokat is megítél j ük, nemhogy e világi életünk szükségére való dolgot nem Ítélnénk meg." Arra nézve, hogy a kérdéses határozat nem alesperes úr jelentése alapján hozatott, jkv. hiányában csak azt kívánom megjegyezni, hogy : ha az esperesség kebeléből kiküld valakit valamely ügy megvizsgálása czéljából — mint itt — akkor mindenesetre elvárja, hogy a kiküldött, e küldetése eredményéről jelentést tegyen, hogy e jelentéssel informálva legyen az esp. gyűlés. En tehát feltételezem, hogy alesperes úr is számot adott kiküldetéséről ; azt azonban fültanútól tudom, hogy első volt ki a „disputában" a tanítói hivány megcsonkítását czélzó indítványt tette, hogy meggyőzzön bennünket azon atyai szeretetről, melylyel irántunk az Istenek által is gyűlölt hivatalnokok iránt viseltetik, melynek szép jelét adta akkor is, midőn az a bizonyos „gesztenye kikaparás"-ról szóló képes beszéd elhangzott ; midőn egy tanítói lakás kisebbítésére vette fel a szót akkor, midőn az érdekelt tanítóval szemben ezt lehetetlennek találta. Nagybecsű válaszára ez az én szerény utolsó szóm. De hogy én is talpraesetten fejezzem be, mint tette ezt: nyilatkozata végén alesperes úr, kiegészítem a Tisztelendőséged által idézett mondatot, „melyet — mint mondja — mindketten ismerünk," s a boldog megnyugvás hangján sóhajtok fel ezen igékkel: „Mert nem tudják mit cselekesznek !" Vadkert 1885., augusztus-hó 4-én. II. Egyed Dávid. BELFÖLD, Dunántúli kerület közgyűlése. Egyházkerületünk julius 29. és 30 án nagy számú résztvevő egyháztagok jelenében Pápa városában tartotta évi közgyűlését. Előző este a szélrózsa minden irányából siettek a tagok, hogy már az előtanácskozásban részt vehessenek. Az előtanácskozmány alig egy órát vett igénybe. Minden hevesebb szóvita nélkül, hamar véget ért. Ezt követte külön-külön a püspök elnöklete mellett lelkészértekezlet, a felügyelő elnöklete alatt pedig felügyelői conferentia. A gyűlés napján reggeli 8 órakor tartott, gyámint. istenitiszteleten az oltári imát Ritter esperes, a szószéki beszédet pedig Horváth esperes mondották. Az ima mély, vallásbölcselmi gondolatok szárnyain emelkedett a magasba; a beszéd a gyámint. jelszavaival foglalkozott : Mentsük meg egyházunkat. — Mentsük meg az önsegély útján. — Áldást ád rá a jó Isten. Úgy az ima, mint az egyházi beszéd tartalom és forma tekintetében igen szép. Beszéd közben vegyes énekkar adta elő Gusztáv Adolf hattyúdalát. Az istenitisztelet elején és végén pedig chorusban énekeltük a gyámintézeti éneket, Karsay püspök szövege szerint. Szép volt az ének, szép annak a dallama, kedves az előadása. — Az oífertorium 150 frtot hozott. Fele Békásé, fele az egyetemes gyámintézeté lett. Az erre következett szünet után Káldy felügyelő tetszetős beszéddel megnyitotta a közgyűlést, melyben