Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - A béke pápa (Dr. Szlávik M.)

22 felolvastatta a múlt évi bányakerületi gyűlés jegyzőkönyvének 22-ik pontját, melyben utasíttatik az esperesség, hogy a kánoni vétség elkövetésével vádolt sámsonházi lelkész ügyét, mely eddigelé a lehető sima és zajtalan megoldás tekintetéből, nem illetékes úton tárgyaltatott, most a rendes útra vezesse vissza s annak értelmében mielőbb határozatot hozzon. Ha az ügy kellő elfogulatlansággal tárgyaltatott volna, legfeljebb 10 percznyi időt vett volna igénybe, azonban a vádlott lelkész egyháza nyilatkozatot nyújtott be az esperességnek, hogy az első vádat emelt 21 egyháztag panasza egy rossz akaratú bujtogatás kifolyása volt s maga az egyház azt igaznak és így magáénak el nem ismeri, néhány rokona és személyes barátja pedig épen irási indítványt terjesztett be az iránt, hogy az egész ügy a napirendről levétessék, illetve végkép beszüntettessék. Ezen benyújtott nyilatkozatok élénk elvi vitát idéztek fel azon kérdés felett, váljon szabad-e az esperességnek egy már folyamatba tett, sőt a kerületen is tárgyalt kánoni vétség vádját még a panaszlók vádjának visszavonása mellett is egyszerűen beszüntetni s lehet-e ily természetű tárgy felett az egyházak küldötteinek s így közvetve az egyházaknak szavazniok? Mindkét kérdésre természetszerűleg azon határozatot mondta ki az elnökség, hogy nem lehet s így az ügy az egyházi törvényszék elé leendő áttétel s illetve vádemelés végett Zelenka Gyula esperességi ügyész úrnak adatott át. A szavazást kérők első pillanatban jogsértésről, az autonomia megbántásáról beszéltek, utóbb azonban belenyugodtak a határozatba, mert lehetetlen volt nem érezniök, hogy azt így követeli az esperességnek mint erkölcsi testületnek méltósága, sőt magának a vádlottnak is jól felfogott érdeke, mert a gyanúsított lelkészi becsületnek vagy büntetést, vagy orvoslást csak a szenvedélyek befolyásán kívül álló esküdt biróság, egyházi törvényszék adhat. — Őszintén kívánjuk, hogy ez utóbbi eset következzék be. ó. („Losoncz és vidéke.") Soproni ev. tanítóképző „25 éves emlékalap"-ja. Alúlirott igazgatóság hálás köszönettel ad számadást azon adományokról, melyek a vezetése alatt álló tanítóképző-intézet „25 éves emlékalap"-jára ezideig kezeihez érkeztek. A tanítóképezdei tanári kar adománya 50 frt, Michaelis Izidor ev. lelkész úr 1 frt, Horváth Sándor daksi ev. leik. úr 1 frt, Stettner Gyula ev. esperes úr 1 frt, Gyurátz Eerencz ev. leik. úr 1 frt, Töppler Károly úr 5 frt, Ludig Emánuel ev. leik. úr 3 frt, dr. Töpler Károly úr 10 frt, Takács Dénes úr 10 frt stb. A tanítóképezdei ifjak eddigi gyűjtése 6 frt, Halasi Nagy György úr adománya 1 frt, Tóth Sándor ev. leik. úr 1 frt, Berecz Gábor ev. tanító úr 1 frt, Molnár Károly ev. tanító úr 1 frt, a borgátai ev. gyülekezet 2 frt, a kemenesaljai ev. tanító-egylet 10 frt, Ihász Rezső úr 10 frt, dr. Schreiner Károly ügyvéd úr 20 frt, a nemes- és pór-magasii ev. gyülekezet 5 frt,. Tóth Sándor leik. úr gyűjtése hívei között 11 frt. Összesen 150 frt. Mely összeg az alap czímén a soproni takarék- és kölcsönegyletnél van gyümölcsözőleg elhelyezve. Sopron, 1885. január hó 7. Kapi Gyula, a soproni ev. tanítóképző-intézet igazgatója. KÜLFÖLD. A békepápa. „Die Revolution ist die Mutter aller Siege des Papstthums. " Xippcld. Dr. Schlauch Lőrincz, szatmári római k. püspök a Szent-László-társulat XIX-ik rendes közgyűlésén mondott jeles megnyitó beszédében, melyet bölcseleti és politikai beszédnek mondhatni, megemlékezett Xlll-ik Leo pápa ő szentségéről is, s kiemelte „méltóságteljes, nyugodt és bölcs tevékenységét", melyet a szent atya dicsőséges uralkodásában kifejt, s melyben a mi főpapunk szerint két jellemvonás tűnik föl, t. i. „az egyén és a család kibékítése a vallással", s „az állam kibékítése az egyházzal." Szép, de meg nem valósítható dolgok azok, midőn Schlauch említi, hogy a római egyház győzze meg az államokat arról, „hogy az egyházban nem az uralomra vágyó, nem az államban az állam ellen alakult vetélytársat, hanem a hű szövetségest lássák, ki a szabad polgárnak emberi méltóságát, a keresztény családnak tisztaságát és sértetlen fenntartását és a jogok szentségét az állammal együtt megvédvén, magának egyéb dicsőséget nem kiván, mint a közjólétet, a közboldogságot a kereszténységnek (a rómainak?) az állam jól felfogott érdekeivel semmi ellentétben nem álló örök elvei szerint előmozdítani." Mi is fájdalommal tapasztaljuk a szathmári tudós főpappal és „sötét képnek" tartjuk az „Egy etértés "-sel, hogy „nincsen már ártatlan gyermekkor", hogy „az ész fénylik, a hit pedig elhalványul, a tudomány mindinkább magasabbra tör, az istenbeni hit pedig alászáll;" és vele együtt bízvást valljuk, hogy „a vallás az egész emberiség közvagyona", sőt hogy „a czivilizáczió törvéyes gyermeke az evangyéliomnak", de már azt alá nem írjuk s nem írhatjuk, hogy Róma „nem átkozza a modern czi vilizácziót", melynek nagyobb törekvése ez idő szerint nincs, mint az hogy „a középkort egész pápai mindenhatóságával halottaiból feltámaszsza." Nézzük, váljon XIII-ik Leo, a „békepápa" akarja s akarhatja-e „az államok kibékítését az egyházzal?" Mit mutat eddigi „bölcs, nyugodt és dicsőségteljes uralkodása" a modern eszmevilág irányában? Nippold Frigyes, jenai theol. tanár, az „öreg Hase" egyháztörténeti tanszékének méltó örököse „Geschichte des Katholicismus seit der Restauration von 1814" czimű legújabb művének „Der Friedenspapst Leo XIII." fejezető megérteti velünk azon viszonyokat, melyekben a római curia ez idő szerint az államokkal szemben áll." Ki van itt fejtve, még pedig megbizható adatok nyomán, „hogy az ügyes diplomata XIII-ik Leo már trónraléptekor azon óhajának adott kifejezést az európai udvarok előtt, hogy a barátságos viszonyok helyreállíttatnának." S tette azt a német s az orosz császár és a svájczi kormány irányában. A „do ut des" elvének álláspontjára helyezkedve nagy diadalokat aratott a békeszerető pápa, s az egyházpolitikai téren még egy Bismarck is oly megalázást volt kénytelen szenvedni, mely I. Napoleonnal sem történt meg. Sőt a római Belgiumban s az egységes olasz királyságban, hol