Evangélikus Egyház és Iskola 1885.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az ev. egyetem újjá szervezése (Gaal M.)
Harmadik évfolyam. 81. szám. Pozsony, 1885. évi augusztus 1. E Y A NGELIKUS EGYHÁZ SO SKOL Előfizetési ár : Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. t-gy /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FEEENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : Az evang. egyetem újjászervezése. (Gaál Mihály). — Meteorologiai észrevételek a „vihar előtt" megszólalt hangokra. (Ifj. Jeszenszky Károly). — Iiiszács. (Steltzer Frigyes). — Belföld — Vegyesek. — Pályázatok. Az evang. egyetem újjászervezése. E becses lapok hasábjain e kérdés csak per tangetem hozatott fel, de a bányakerület esperességei — mintegy felsőbb sugallatra — kivétel nélkül foglalkoznak e kérdéssel; s mindenütt akad egy indítványozó, a ki szerencsésnek érzi magát, ha az egyetem újjászervezése iránti fontos javaslatot a kerületre menő követeknek utasitásúl ő fogalmazhatja. Az esperesség pedig, — már különösen egy bányakerületi esperesség — hogy ne fogadná el a javaslatot? Hiszen talán főkép arról van szó, hogy e kerület nagyságához mérten kellő súlylyal nehezedjék az egyetemnek határozati mérleg serpenyőjére . . . Pedig igen mélyreható s életbevágó szervezetváltoztatás czéloztatik ezúttal, mely következményeiben sokkal többet involvál, mint első tekintetre látszik : mert alighanem oly archimedesi pontúi szolgáland, miáltal zsinatpresbyteri egyházalkotmányunk sarkaiból kiemeltetik, s egyházunk a consistoriális rendszerbe zökkentetik. Lehet, hogy vannak olyanok, kivált az ,,intéző férfiak" körében, kik ezt a „rend" és „fegyelem 1 1 érdekében óhajtják, kiknek alkalmatlan az a nagy „szabadság" (az ő szemeikben csak ..szabadosság"), és kik soknak tartják egyházunk szervezetében azt a votumot, mely — szerintök — csak numerái, de nem ponderál. Hát a kik a consistoriális rendszer felé törekednek, törekedjenek őszintén, és vallják be törekvésöket őszintén. Csak ne takargassák czéljaikat, ne használjanak hamis jelszavakat! Ily hamis jelszó az, hogy a mi egyházalkotmányunk „nincs betetőzve". Nem volna betetőzve akkor, ha „egyetemes" gyülésiink nem volna, vagy ha ez az egyetemes gyűlés határozatra képtelen volna. Ámde tudjuk ,.ha csak az egyetemes gyűlés jegyzőkönyvébe tekintünk," mily sok fontos határozatot hoz az évenként; tudjuk, hogy noha az egyes kerületek házilag érzékenyen érdekelve voltak, az egyetem képes volt egy egyetemes theologiai akadémiát Pozsonyban létrehozni. Úgyde az új alkotmánykészítők azon akadnak fenn, hogy a kerületek „csak mint ilyenek" szavaznak, s mint szörnyű szerencsétlenség felhozatott a nógrádi esperességi gyűlésen az az eset, midőn két kerület állt szemben két kerülettel s így a javaslat nem emelkedett határozati erőre. Pedig ez az eset könnyen megesik a legokosabban kifundált parlamenti rendszerben is, csak az a vigasztalás benne, hogy a hányan búsulnak, ugyanannyian örülnek a javaslat bukásán. Tehát megvan a reciprocitás, és elkerűltetett a par force majorizálás, mely főkép egyházi dolgokban csak keserű gyümölcsöket teremhet. Tetszetősnek, sőt tudományosnak látszik azon érv, hogy mégis csak meg van szakítva az alkotmány épülete, illetőleg nincs „betetőzve", mert az egyetem nincs „gyülekezetképviseleti alapon" szervezve. Ezt a kifejezést lehet érteni is, meg félre is érteni. Mert vagy azt foglalja magában, hogy a gyülekezet (tehát ne a kerület) legyen képviselve az egyetemen, s ekkor az egyetemből zsinatot csinálunk; vagy azt foglalja magában, hogy valamint az esperességnél a gyülekezetek képviselői s a kerületnél az esperességek képviselői határoznak, — úgy határozzanak az egyetemen is a kerületek képviselői: akkor felesleges dolgot kiván, mert az tényleg úgy is van. Tehát máskép kellene a kívánalmat kifejezni. A kívánalom ezen urak szerint tulajdonképen a következő : „Szűnjék meg a kerület, mint „testület" az egyetemmel szemben, hanem legyen az csak egy választókerület, s küldjön esperességei, egyházai vagy lélekszáma arányában (íme a ,,kulcs" még hosszú vitára adhat alkalmat!) bizonyos számú képviselőket az egyetemes gyűlésre, s ezek lesznek aztán a „patres conscripti", a mit ők határoznak, az törvény." Gondolom, hogy eltaláltam a szeg fejét. Ha az valósulna, — minden esetre érdekes látványt nyújtana az egyetemes gyűlés. — Az egyetemes gyűlés „tagjai" ugyanis tulajdonképen senkit sem képviselnének, csak saját egyéni véleményöket, s a tanácskozás az ország: gyűlés vitáit, pártoskodásait és meglepetéseit nyújtaná.
