Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Ev. gyámintézetünk múltja s szervezete (Kapi Gy.)

19 lás — s akkor megnagyobbíthatjuk a házat és lesz hely mindenki számára, ki tiszta érzületet keres s ki üdv után sovárog. t t t Evang. gyámintézetünk múltja s szervezete. (Felolvastatott a soproni evang. tanitóképezdei ifjúság társas összejövetelén 1884. deczember 21-én.) 1832. november 6-án, a lützeni dicsőséges csata kétszáz éves emlékünnepe alkalmával, merült fel ama szép eszme: a csata hősének, Gusztáv Adolf svéd királynak, emlékét oly intézet alapításával örökíteni meg, mely a szeretet fegyvereivel s béke olajágával kezében, hivatva legyen segélyére sietni a veszélylyel fenyegetett, a nyomorral küzdő, s az ellenséges áramlatban elsiilyedéssel fenyegetett prot. egyházaknak s iskoláknak. Az ige, az evangéliomi hitbuzgóság melegítő tűze mellett, csakhamar testté lőn. A Gusztáv Adolf-egyesület megalakult, s áldást hozó működését megkezdé. Mig eleinte csak Szászország képezé, a lipcsei központtal, munkásságának és segélyezéseinek területét, az 1843-ban Frankfurtban történt ujabb szervezkedés óta hatáskörét kiterjeszte egész Németországra, sőt lassanként a világ összes prot. tartományaira. A nemes példa nem maradt utánzás nélkül. Német testvéreink lelkes buzgalmi gyújtó hatással volt hazai prot. egyházunkra is. S 1843-ban, a frankfurti szervezkedő gyűlés évében, egyházunk jobbjai is kibontották, a Gusztáv Adolf-egyesület czéljaival, a szeretet zászlaját. De sajnos, az első kísérlet hajótörést szenvedett az akkori kormány szükkeblüségén. — A programmok már készen voltak, szét is küldettek, a központi bizottság megalakult, de a hatósági engedély nem jött meg. Hiába volt a bizottság derék elnökének, Szirmai Adám septemvirnek minden befolyása, i a kir. engedelem meg nem adatott, — s így a magyarhoni evangyélmi gyámintézet eszméjének megvalósítása jobb időkre maradt. Ez időt a pátens által támasztott vihar hozta meg. Dunántúlnak érdeme s dicsősége, hogy az eszme 17 évi pihenés után nemcsak újra felmerült, hanem alakot, megvalósulást is nyert. — Ugyanis kerületünknek 1860-ban május 31-én s junius 1-én Kőszegen tartott gyűlése, a soproni lyczeumi tanári kar előterjesztése alapján, kimondá egy kerületi „g

y ám alap" felállítását, s az ügyvezetésnek további eszközlésére, Pál ff y József elnöklete alatt, egy 8 tagú bizottságot nevezett ki, melynek tagjai voltak : Karsay Sándor és Tóth János esperesek, Poszvék Keresztély sopronilelkész, Hrabovszky János felügyelő, Szeniczey Ödön, továbbá Király J. Pál, Petrik János Jakab és Thiering Károly tanárok. — Egyúttal utasította a ker. gyűlés az esperességeket s gyülekezeteket hasonló bizottságok alakítására, azon reményt kötvén működésükhöz, hogy „az erőegyesítés által a csekély kezdetű vállalatot országosan eredményes jelentőségűvé emelni segítik." Következett az öröknevezetességű egyetemes gyűlés Pesten, okt. 10-én. Első összejövetel a 12 évig tartott betiltás szünete után. Sok minden történt, a melylyel le kelle számolni, sok mindennek uj alapokat vetni. A május 15-én kibocsátott legfelsőbb kézirat már hatályon kívül helyezé a kilenczedfél hónappal előbb közzé tett osász. kir. pátenst, a kedélyek felett mégis szinte kizárólag ez uralkodott, a tanácskozás tételeit ez s a belőle származott zavarok szolgáltatták. — A fájdalom érzetének kifejezésével hozták szőnyegre azt is, hogy a némethoni Gusztáv Adolf-egyesület, mely eddig oly őszinte szeretettel ölelte kebelére, hazánk elhagyatott s ínséggel küzdő egyházát s tanintézeteit is, nem ismerve egyházunk állását s alkotmányos jogait s félreismerve a csász. nyiltparancs ellen folytatott küzdelmeket s azok czélzatát : eddigi segedelmét tőlünk, egyházainktól s iskoláinktól megvonni akarja. Fájdalmasan, de egyúttal tanúlságosan hatottak a német testvéreink eljárására tett eme észrevételek : megtanítottak bennünket arra, hogy ne menjünk koldulni, hanem segítsünk magunkon s az Isten is megsegít bennünket ! E gondolat érlelte meg és segítette győzelemre, még e gyűlés folyama alatt, hazai evang. gyámintézetünk egyetemes szervezését s életbeléptetését. A tárgy, a melyhez az eszme kapcsolódott, a pozsonyi főiskola segélyezése; a személy, ki a „legyen"-t kimondta, a bányai kerület lánglelkű superintendense, Székács József volt. A Gusztáv Adolf-egylet ugyanis a pozsonyi főtanodát évenként 2000 frttal segélyezé, e segedelem azonban, az egylet téves informáltatása folytán, megszűnt, s a pozsonyi egyház kénytelen vala az egyetemes gyűlésen beterjeszteni, „hogy a pozsonyi főiskola eddig fennállott tanszékeit alig képes fentartani, hacsak az egyetemes (gy.) egyház kegyes segélyével nem támogatja." — Feláll erre Székács József, a még hiányzó összeg beszerzését magára vállalja, s lelkes szavakban azon indítványt teszi, hogy a dunántúli kerületi gyámintézet mintájára egy egyetemes egyházi gyámintézet alakíttassák, melyí nek — mint a dunántúli szervezetben ki van mondva — ezé Íj a legyen: „már létező egyházaink s tanintézeteink felsegélése, s a hol kívántatik, ujaknak felállítása, s ezen czélt a hívek bármi módoni kényszerítése nélkül, egyedül a keresztény szeretet önkénytes áldozatai által kívánja létesíteni." A gyűlés közhelyesléssel fogadta az indítványt, s a kivitelre nézve az indítványozó elnöklete alatt központi bizottságot alakított, melynek tagjaivá választá : a dunántúli kerületből Csapó Pált s Pálffy Józsefet, a dunáninneniből Häuser Ernőt és Geduly Lajost, a tiszaiból Brzeviczy Egyedet és Czékus Lajost, a bányaiból Ivánka Imrét és Mocskónyi Józsefet; továbbá utasította az egyházkerületeket, miszerint „esperességeikben is hasonló választmányokat alakítsanak, melyekkel a középponti bizottmány összeköttetésbe tegye magát s léptesse életbe programmját, s a gyülekezeteket szólítsa fel keresztényi szeretetből való önkénytes s minden kényszerítés nélküli adakozásra." A kiküldött központi választmány még azon év oktober 15-én közzé tette az egyet, gyámintézet programmját, melynek levezető soraiban élénk színekkel ecseteli prot. szegénységünket, segedelemre nagyon is rászoruló állapotunkat. — „Templomaink — úgymond a programm bevezetése — a vallás méltóságának, iskoláink a nevelés czéljainak ritka helyen felelnek meg; az egyházi épületek a