Evangélikus Egyház és Iskola 1885.
Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom - Vasárnap múlt évi folyama (Endreffy János)
20 legtöbb helyeken is szegényes állapotban vannak ; lelkészeinknek s iskola-tanítóinknak legalább egy harmadrésze nem bír annyi jövedelemmel, hogy a legnagyobb takarékosság mellett is képes volna családját eltartani s gyermekeit illően neveltetni; de vannak sok oly helységek is, hol az evang. lakosok más hitfelekezetüek közt elszórva az elenyészés veszélyeinek vannak kitéve, miután az anyaegyház távolléte miatt sem maguk a vallás vigasztalásaib an kellő mértékben nem részesülhetnek, sem gyermekeiket meggy őz ődésökkel megegyező vallásos elvekben nem neveltethetik." A gyámintézet — az 1865. évi alapszabályok szerint — csak egyházakat s tanintézeteket gyámolít, személyre szóló adományokat nem osztogat. Az egyházakat is tűz vagy más elemi csapás esetében csak kivételesen gyámolítja. Azon egyházak szükségein pedig, melyeket gyámolítására méltóknak ítél, alaposan kiván segíteni, azaz, a segélyezést mindaddig folytatja, mig oly állapotba nem helyezteti, hogy a további segélyezést nélkülözhessék. — A segélygyüjtés tekintetében egyedül a keresztyén szeretetet s buzgóságot kívánja igénybe venni." Azért is a gyűjtés módjaiképen azt ajánlja az 1860. évi szervezet, hogy : a) a reformáczió ünnepén a lelkészek serkentsék híveiket, hogy az apostol szavai ezerint, a szentek szükségére adakozók legyenek; b) évenként egy vasárnapon vagy ünnepen előrebocsátott kihirdetés után, gyámintézeti szent beszéd tartassák, mely figyelmeztesse a híveket egyházunk anyagi szükségeire; c) a keresztelési, esketési s hasonló alkalmakat használja fel a lelkész serkentésül az adakozásra; d) igyekezzék egyházunk részére s gyámolitására megnyerni főkép azokat, kiket Isten anyagiakkal kiváltképen megáldott; e) a hol a körülmények engedik, rendeltessék el a házankénti segélygyüjtés; f) minden templomban tétessék ki egy külön perzsely, mely az „evang. egyetemes gyámintézet" felírását viselje; g) rendeltessenek minden egyházban buzgó férfiak, kik a híveket a segélygyüjtésre serkentik s a befolyt segélypénzeket összegyűjtsék. Az evang. gyámintézet, mint tisztán egyházi intézmény, teljesen egyházi szervezettel is bir s így fokozatai szerint van helyi, esperességi, egyházkerületi s egyetemes egyházi gyámintézet. A helyi gyámintézet évi jövedelme 1/ i része felett rendelkezik, s azt belátása szerint juttatja valamely egyháznak vagy iskolának. A jövedelem 3/ 4 részét az esperesi gyámintézet szabad rendelkezésére bocsátja, kivéve az offertoriumból s a gyámintézeti czélú tőke kamataiból származó 3/ 4 részt; az az egyetemes gyámintézet szeretetadományához, ez pedig ugyanannak alaptőkéjének gyarapítására szokott fordítattni. Az esperességi gyámintézet, jövedelmének egy harmada felett rendelkezik, a többit a kerületi gyámintézetnek szolgáltatja be. — A magasabb fokú gyámintézetekhez folyamodó gyülekezetek kérvényét átvizsgálja s ajánlattal ellátva felterjeszti. Elnöke az esperesség valamely lelkésze s egyik világi ura. A kerületi gyámintézet jövedelmének felét osztja ki, másik felét az egyetemes gyámintézetnek adományozza. — A segélyre különösen érdemes egyházakat s tanintézeteket az egyetemes gyámintézetnek ajánlja. Gyűléseit évenként rendesen egyszer tartja a kerületi gyűlés napján s helyén. Az ügyvezetést az ikerelnökség s a ker. gyámint. választmány végezi. Az egyetemes gyámintézet a nála befolyó adományokat mind felhasználja segélyezésre. De gondoskodik az alapítványok kellő gyümölcsöztetéséről is. Ikerelnöksége s választmánya által folytonos összeköttetésben áll a ker. gyámintézetekkel, valamint a némethoni Gusztáv-Adolf egyesülettel. Gyűlései, melyek évenként egyszer szoktak megtartatni, vándorgyűlések. Az egyetemes gyámintézet gondozása alatt áll a „Leopoldianum" nevet viselő emlékalap is, mely 1876ban főt. Czékus István superintendens s egyet, gyámintézeti elnök úr indítványára az 179% -diki törvény szentesítésének emlékére alapíttatott, s melynek összes kamatai 1890-ben fognak kiosztatni, és pedig a következőleg : 4/ 1 0 részt kap a négy egyházkerület egy-egy szegény egyháza, 4/ 1 0 rész az akkor működő lelkész- s tanítóképzőintézetek közt osztatik ki, 2/io r® sz a tőkéhez csatoltatik. E képe azon intézetnek, mely mint prot. egyházunk egyik legszebb virága, méltán megérdemli, hogy mennél többször bemutattassék, — bemutattassék különösen azok körében, kiknek legfőbb feladatuk leend a krisztusi szeretetet tanítani s gyakorolni. — „Gyámintézetünk — mondja Zelenka Pál, az egyet, gyámint. jegyzője — a hazai ev. egyház életeleme. — Elete az egyház élete. — Fejlődése az egyház virágzása. — Táperejét az őserőnek adja vissza. Egészséges vérkeringésen munkál. — Gyengült részeket erősit. Beteg tagokat gyógyít. Sújtottakat emel. Segélyért kiáltozókon segit. Kenyeret ad az éhezőknek, mentő csónakot a veszedelembe kerülteknek." Kapi Gy. IH0DÄL0M. A „Vasárnap" múlt évi folyama. A „Vasárnap" czimű evangyéliomi heti lap, a magyar nép barátja, immár ötödik évfolyamába lépett. Szerkeszti az ismert nevű Celder Márton, kecskeméti ref. lelkész, a ki azt négy évvel ezelőtt nem a legkedvezőbb körülmények közt indította meg, sőt egy ideig csak áldozatokkal tarthatta fenn. — De Celder oda se nézett annak a pár száz forintnak, a mit e czélra a magáéból fizetett. Más ember hasonló körülmények között nem tudom, mit tett volna, de az ő lelkével annyira össze volt forrva az a magasztos érdek, melynek Vasárnapjával szolgálni kivánt, hogy arról lemondani nem tudott, nem akart. Ugy cselekedett, mint az abban a szép fejezetben van megírva : „A szeretet nem keresi csak a maga hasznát." Örömmel értesültem, hogy most már a lapnak boldogabb sorsa van, ugyanis több százezer példányban forog a nép kezén. A kitartást ennélfogva kezdi siker koronázni, és ennek a sikernek a jövőben csak fokozódnia lehet. A buzgó szerkesztőnek buzgó munkatársai is vannak, kik a lapot fennállása óta lankadást nem ismerve látják el
