Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Evangelizáczio

beszélés, hitdialektika által mindég csak kompromittálta a keresztyénséget a világ fiainál, köriilbeló'l úgy, mint az üdv-hadsereg badarságai és lármája a jelenben. Ily térítésmód mellett sohasem nyerhetünk s a szám nyeresége mindég nagy veszteségével fog járni a szellemnek. A katholiczizmus léte nekünk még szükséges. Ott, hol vele együtt élnek ev. gyülekezeteink, a hitélet sokkal élénkebb, mint ahol hiányoznak. A mi egyházi épületünk még mindég egy befejezetlen dóm s talán mindég az is marad ! A katholiczizmus telve van pogánysággal ; de vájjon mentek vagyunk e mi attól egészen ? A katholiczizmus templomai telvék bálványokkal; de kérdem a mi templomaink, a szívek, tökéletesen mentek-é attól? A mi templomaink nem egyike viseli azon feliratot : „Isten lélek s akik őt imádják lélekben és igazságban kell hogy imádják"; de bent a szószéken hányszor szól az ellenkező, hányszor áldozunk a hiúság s tetszelgés bálványainak. A katholiczizmus minden sötétsége mellett nem egy hiterős jellemet mutat, úgy a múltban, mint a jelenben, kiktől tanúihatunk. Főuraik nem egyszer vallották az országgyűlésén is, hogy ők vallásuk hívei testestől, lelkestől. A mi nagyjaink nem szégyenlik vallásukat, de bevallják azt is, hogy ők daczára annak, hogy az evangyéliom hívei, még ezenfelül szabadkőművesek is. A katholiczizmus bűne sok, nagyon sok. De mit ér s keresztyénhez illő-e azokkal tetszelegni a tudatlan nép előtt, elhallgatva saját bűneinket. Mit szólna az evangelizátió apostola ahhoz a történeti igazsághoz, ha említve a kegyetlen Pázmánt, Kolonicsot és Szelepcsényit a tudatlan katholikus azt vetné ellen, hogy biz az evangélikusoknak is voltak borzasztó jellemeik, így például Carpzov Benedek, a ki a bibliát 53-szor olvasta át s emellett 20,000 halálos Ítéletet írt alá. (Nippold „Einleitung in die Kirchengeschichte des 19. Jahrhunderts" I. köt. 103. lap.) Sokan voltunk és megfogytunk. Higyje el, hogy ennek nem a jezsuita dragonádák voltak okai, hanem mi magunk! Hogy csak egy történelmi esetet említsek, ime a következő : Midőn a fehérhegyi ütközetben elvérzett a protestantizmus Husz hazájáhan, a szász udvari prédikátorok hálaimákat rebegtek Drezdában, hogy végre valahára az átkozott kalvinizmusnak fejét szétzúzták (Treítschke idézve Nippold fentemlített művében a 629. lapon). Mi magunk voltunk vereségünk okozói, ne keressük az ellen dragonádáiban a hibát, hanem önmagunkban, még pedig a jelenben is és nemcsak a múltban. Elitélem tehát a proselytacsinálást és a dobbal hirdetett evangelizátiót ; de azért egy neme iránt a térítésnek lelkem teljes erejével szeretnék buzogni, és ez ama fentemiitett térítési mód, melyet az Üdvözítő ama szava fejez ki, „úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy azok lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei atyátokat." Nem szónoklatok, nem a rábeszélés művészete térítették meg a keresztyénség első idejében a pogány művelteket, hiszen azok sokkal okosabbak is, meg tudományosabbak is voltak, mint az egyszerű keresztyén hivő; de bizonyára a keresztyén élet hódított. Azok az elégedetlen s hitetlen pogány nagy urak és tudósok látták ama egyszerű keresztyén hivő lelki fölényét, lelki békéjét s jó cselekedeteit s azok vonzották a kétségbe esetteket. Evangelizatióra nagy a tér minden evangelikus lelkész számára. Gyülekezete mindig új tagokat nyer születés által. Az ifjúságot evangélikussá nevelni, a felnőtteket az evangyéliomban növeszteni, ez az igaz evangelizátió. Erre nem kell papi értekezlet. „Conventus ven tus" igaz maradt s mentől kevesebb, annál jobban leend előmozdítva az evangelizatió ügye. Egy helyütt, ahol evangélikusok és ó-hitűek egymás mellett szépen békében élnek, egy fiatal ember, a ki az evangelizátióért buzogott naponként érintkezett egy óhitű, felvilágosodott emberrel. A fiatal ember látta az óhitű egyház megcsontosodott képét, látta a sok babonát. Az intelligens óhitű úr indifferens volt saját egyháza iránt, annak absurd szokásait kárhoztatta s a protestantizmust magasztalta. A fiatal protestáns örült, hogy az óhitű úr az ő egyházszervezetét, az ő vallását magasztalja s megvillant agyában az a gondolat, hátha az a férfiú belátva a protestantizmus fölényét, belépne abba. De csalódott. — Egy napon ép ez irányban nyilatkozott barátja : mi óhitűek belépnének az ev. egyházba, mert tanotok kétségkívül jobb; de mit ér a ti tanotok, nem vagytok jobbak, mint mi. És talán igaza volt. Evangelizáljuk Önmagunkat, ez lesz a legjobb evangelizatió. Ne szolgáljunk e világ szellemének, hanem Isten országának ! Az evangelikus család, ez legyen a mi fénypontunk, legyen újból világító. Az evangelikus lelkészlak a világ oázza. Az ev. gyülekezetek tiszta s evangeliom szerinti élete óh ez, és csak ez fogja evangelizálni hazánkat. Nem traktátumok árulása, nem a katholiczizmus ócsárlása, nem az az ellen való irtó háború, hanem a tiszta, meghamisítatlan keresztyén hitélet veszi be a sötétség kapuit. Az „egyértelműség" és az „egyérzület" hiányzik. — Reméljünk új jövőt, midőn a szeretet egyháza belátja, hogy az egyház egyedüli feladata a szeretetben élő, munkás hitnek ápolása. — Midőn egyházunk biztos tudatában lesz annak, hogy a mi kötelességünk hazánk fejlődő viszonyai közepette épen az, hogy az egy Atj'ának gyermekeiül, igaz testvérekűl érezzük magunkat. Magyarország evangelikusabb, mint volt akkor, amidőn az egész ország az ágostai és helvét hitvallás követője volt. Az evangeliom erő, mely ott is hat, ahol az ösztön ellene rugodózik ! Magyarország még evangelikusabb lenne, ha az ev. egyház minden híve öntudatosabb lenne, és sem a kormánypolczon, sem az országházban, sem az egyházban, sem a családban, sem szivében sohasem tagadná meg azt, hogy evangelikus. Hiveink száma a felnőttekben is szaporodni fog; de ennek csak egy igaz módja van. Tisztítsuk meg saját házunkat minden bálványtól, minden zsidó levegőtől s az arra menő más felekezetűek, látva a tiszta házat, látva az áldást, elhagyják kormos s bűnfertőztette palotáikat. Belépnek abba. Ez a belépés lesz az igaz evangelizá-