Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Bizalmas levelek a szerkesztőhöz (Zsilinszky M.) III.

Harmadik évfolyam. EVANGELIKUS EGYHÁZ «s ISKOL Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : T RSZTYÉNSZKY FERENCZ. ""S Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : Bizalmas levelek a szerkesztőhöz. III. (Zsilinszky Mihály). — Senki sem szolgálhat két úrnak. (Szeberényi Lajos Zs.) — Nekrologok. — Belföld — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Bizalmas levelek a szerkesztőhöz. ni. Nagy tiszteletű Szerkesztő Ur! Legutóbbi levelemben kimutattam, hogy dr. M. úr tévedésben van, mikor a tankönyvek ügyében Németországra hivatkozik. Most még két olyan állítására kívánok a tek. szerkesztő úr szíves engedelmével reflektálni, melyek csekély nézetem szerint szintén tévesek. Az egyik az irott és nyomtatott füzet közötti k ülönbségre, a másik a haladás megakasztására vonatkozik. Az első állítás így hangzik : „a tankönyv nem ellenszere, hanem más alakban lényegileg ugyanazon forrása lenne a bajnak. Mert a tankönyvek a kárhoztatott füzetektől csak nyomtatott betűik által kölönböznek." Valóban, a ki csak ezt a különbséget látja, az boldog ember; mert akkor csakugyan azt kell mondani, hogy nem kell tankönyv. Ha ezt egy idős, munkában kimerült és nyugalomra vágyó tanár mondaná, nem vennék magamnak időt és fáradságot e sorok megírására. De mert egy nemes ambiczióval biró tehetséges fiatal tudós állítja, a kitől én még sokat várok, kénytelen vagyok néhány szóval egész tisztelettel felhívni becses figyelmét egy nagy különbségre. Az én igénytelen nézetem szerint nem az irott és nyomtatott betű teszi a különbséget, hanem a nyilvánosság varázsereje, mely a protestantizmusnak és általában a tudományosságnak életelemét képezi. A nyilvánosság szubad levegője ad erőt minden életrevaló csemetének. A nyilvánosság hatalma kényszeríti az irót, hogy összeszedje erejét, hogy ne árulja tudomány gyanánt azt, a mi csak tudákosság; hogy ne bocsásson napfényre oly tételeket ujak gyanánt, melyek régen megczáfolvák. A nyilvánosságnak megmérhetlen haszna épen abban áll, hogy itél, hogy ítéletével sujt és emel. Sújtja a tudományos szédelgést és az üres pöffeszkedést; emeli és jutalmazza a valódi tehetséget, bátorítja a szerénységet. Sőt még akkor is hasznos, ha helytelenül itél, mert alkalmat ad új eszmesurlódásra. Én láttam irott füzeteket, melyekben egy-egy tudományszak 5—10 irott íven adatik elő. A tanulók egymástól jól rosszul lemásolják, sőt még külföldre is magokkal viszik, hogy abból a vizsgára előkészülhessenek! Nem akarok kritikát mondani e füzetek tudományos értéke felett; de annyit merek állítani, hogy nincs e világon akadémiai tanár, még minálunk sem, a ki theologiai tanuló ifjaknak szánt dogmatikát, egyháztörténelmet, vagy bármely más tudományágat oly rövid kivonatban és oly pongyolán merészeljen nyilvánosságra bocsátani. Nem merné ezt tenné sem saját tudományos reputácziója, sem egyházi főhatósága iránt tartozó tiszteletnél fogva sem. Ez a nyilvánosság hatalma! Azt hiszem, hogy az egyház, mely annyit áldoz alsó és felső tanintézeteire, mint a mi ev. egyházunk, s melynek nincs oka elzárkózni a nyilvánosságtól, megkövetelheti tanáraitól, hogy mutassák meg nyilvánosan, mit és minő szellemben tanítanak; minő eszközökkel készítik elő leendő papjait az élet küzdelmeire. Ha valaki, én tudom méltányolni dr. M. úrnak azon méltó ellenvetését, hogy minálunk először teremteni kell tudományos theologiai életet. Tudom, hogy ez nehéz feladat. De épen azért nem kell kicsinyleni a jó tankönyek értékét. Nem kell egyszerre korszakalkotó tudományos művekkel akarni fellépni. Minden egészséges haladás fokozatos; s azt hiszem, hogy egyelőre mindenki meg lesz elégedve azzal a „kevéssel," a mit én kívántam. Egyébiránt higyje meg nt. szerkesztő úr, hogy senki sem tapsolna nagyobb örömmel, mint én, ha valaki önálló magyar jeles theologiai művel oszlatná el aggodalmaimat. De a míg ez meg nem történik, a míg legalább egy kitűnő theol. folyóiratot nem adhatnak a tanulók és a mívelt közönség kezébe, addig engedje meg nekem dr. M. tanár úr, nem fogadhatom el, hogy engem a „theol. encyklopaediákhoz utasítson, mely encyklopaediák lehetnek ugyan „ország-