Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Selmecz

189 ezek özvegyei és árvái is, a kik nem voltak az egyletnél biztosítva, de arra okvetlenül méltók, habár nem is a merev jogosság és rideg igazság szerint, hanem csupán testvéri szeretetből. Legalább is oly értelemben, mint felebb mondám. Avagy nem hazudtoltatnék-e meg az evangyeliomszerii testvéri szeretet prédikálása, ha az Urban testvéreinknek és ezek özvegyeinek és árváinak — sírásukra és könyeikre szívtelen szemmel nézve, — könyörületlen szivet tanúsítanánk. Nem úgy parancsolta az Ur, nem úgy prédikálunk, tehát ne is cselekedjünk úgy. —sz—s.— BELFÖLD. Bácsi esperességből. Jún. 2. — Ma emelő ünnepre virradtunk fel. E napra kilett tűzve a bács-szerémi essperességi közgyűlés tartása, mint már évek óta mindég, most is Újvidékre. Most annálinkább mert a szokásos előzőleg tartatni szokott istenitisztelet a diszes újvidéki templom alapkőletételi ünnepélye reggeli 9 órakor megtartatott. Mert ámbár a templom már tető alatt van s belülről vakolva s a torony köművesi munkája is befejeztetett, mégis az alapkő letétele elhalasztatott eddig, hogy az egész esperesség tanuja s részese legyen a hazafias újvidéki egyház örömének annálinkább, mert esperességünk valamennyi egyháza, nagyja és ! aprója örömtelt szívvel a templom felépítéséhez filléreivel hozzájárult. Az ünnepély válogatott s diszes városi közönség s az esperességbeli papság, tanítók s küldöttek jelenlétében folyt le. — Az „erős vár a mi Istenünk" elhangzása után nt. főesperes s helybeli lelkész Belohorszky Gábor a kinek lankadatlan s fáradhatlan buzgóságának egyedül sikerülhetett e monumentális épületet felállítani s benne magát megörökíteni, lélekemelő művészies német beszédet mondott, Bierbrunner Gusztáv mágyar, s Mrva György szláv nyelven szépen beszélt. A szokásos háromszori kalapácsütést a főesperes kezdte meg, azután a felügyelők. polgári s katonai hatóságok s felekezetek folytatták. Ezen ünnepély után az esperességi közgyűlés a régi templomban nagyszámú közönség előtt megtartatott. — Finis coronat opus. Az általános tisztújítás ki volt irva. A szavazatszedő bizottság kijelölve s a gyűlésnek legemelőbb általános tapsot s lelkesedést keltő momentuma az volt, midőn kihirdettetett, hogy az érdemekben gazdag főesperes Belohorszky Gábor már most ötödször, nagy szótöbbséggel megint főesperesnek s Skultéty E. esperességi ügyelőnek meg lettek választva. A ki a hazafias, szelid s tapintatos főesperesnek működését egyházában s esperességében megfigyeli s méltatni tudja abbeli nagyszerű érdemeit, hogy valamint egyházában ugy az esperességben is az egyházias s hazafias szellemet 12 év óta éleszti s ébreszti: teljes lélekből velünk együtt kívánni fogja, hogy még 15 évig választassák meg, kívánni fogja hogy a bács-szerémi esperesség ügyét köztisztelet s szeretetben álló Belohorszky Gábor vigye s kormányozza. —I. N.-Honti esperesség. Még május 28-kán tartotta Prandorfon (Tót-Baka) a nagyhonti esperesség papsága évi szokásos értekezletét. — Az istentisztelet s az Ur sz. vacsorájának vétele után, — megkezdődött az esperes nt. Lőrincsék János elnöklete s tapintatos vezetése mellett az eszmecsere, egy és más a gyakorlati lelkészet körébe vágó kérdés fölött, — mely minden jelenlevőre nézve tanulságos volt. Elénk megbeszélés tárgyát képezte az ismeretes a napi lapok által közölt kúriai döntvény, melynek értelmében az olyan anyának gyermeke is, kik éven során keresztül elváltán élt a távol férjétől, még azon esetben is, ha önkényt vallja, hogy a szülött törvénytelen, törvényesnek irandó be az anyakönyvbe; ellenesetben a pap büntetés alá esik. — Az ítélőszék ezen döntvénye egyebek között „humanismussal" is igazoltatik, tekintve az ártatlan szülöttet. — A megvilágítás csakugyan kedvező; nem lehetett volna jobban a fény minőségét megválasztani. De hát részünkről t. i. a papság részéről nagyon is sok szó fér ehhez. Mi nevezetesen, mint az erkölcsiség hivatott őrei kényszeríttetünk az önkényt vallott paráznaságra, erkölcstelenségre hivatalosan a törvényesség bélyegét ruházni s ez azon feltevésben történik, hogy nem vagyunk eléggé emberszeretők s minden ilyen esetben sújtani akarjuk az ártatlan gyermekek. E tárgy megérdemli, hogy szélesebb körben is megbeszéltessék ; azért is megkereste a testvéri kar képviselőit a majdan megtartandó kerületi papi-conferentia alkalmával hozza szóba az érintett ügyet s — talán sikerül oly megálapodásra jutni, mely megszabadítja a papot kényszerhelyzetéből. — A lelki épülés után következett a szíves s fényes vendéglátás, melyet fűszerezett a baráti s hittestvéri szó s több lelkes felköszöntő mind jelenvoltakra, mind pedig távollevőkre, nevezetesen tisztelve — szeretett püspökünkre, a ki mint igazi Superintendens a távolból felkeresi kedves soraival a tanakodó hittestvéreket. Meleg kézszorítással váltunk el a házi gazdától t. Holéczy Miksa kartársunktól, az ugyanilynemű találkozás óhajával ajkainkon s a viszontlátás édes reményében. Adja Isten! H. Selmecz. A junius 24-kén megkezdődő érettségi vizsgára körünkbe érkezik szeretett fő pásztorunk, a zólyomi Korponán befejezendő egyházlátogatás után. Hozza Isten! Ennek már azért is örvendünk, hogy a vallás tantárgyaira vonatkozó vizsga, — melyet a kormány kiküldötte, a törvény értelmében nem tartozik tekintetbe venni, elnöklete alatt fog megtartatni s reméljük alkalma leend arról meggyőződni, hogy az evangeliom Lyceumunkon nem rejtetik véka alá s hogy az ifjúság nem szégyenli a Krisztus evangeliomát. Mint a kormány képviselője részt veend a négy napig tartó érettségi vizsgában nagys. Hunfalvy Pál, — a kihez ez alkalommal ismételve leend szerencsénk. Legyen is a legszivélyesebben üdvözölve. Az egyetemes felügyelő br. P r ó n a y Dezső ő méltósága is kijelentette legközelébb abbeli szándékát, hogy meglátogatja középiskolánkat; de a határnap iránt még nem érkezett az értesítés. — Várva várjuk s meglehet győződve ő Méltósága, hogy nem csekélyebb szivélyességgel s igazi lelki örömmel fogjuk fogadni, a mint azt tettük épen 20 évvel ezelőtt, megboldogult édes atyánál, az áldott emlékű br. Prónay Gábor volt egyetemes felügyelőnknél, — a minek különben ő Méltósága, mint atyjának szemefénye s akkoron nagyon fiatal kísérője közvetlen tanuja volt. II. V.