Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Bonyhád

14 leirat, a lapban lehető gyorsan közöltessék; de sőt közölhetők volnának az egyes ev. püspökök nevezetesebb körlevelei. Azt hiszem, a szerkesztőség ezt könnyen megszerezhetné bármelyik püspöktől, a miniszteri leiratokat tán egyenesen a kormánytól is, melynek szintén érdekében áll, hogy rendeletei, az illetőknek mielőbb tudomásukra essenek, s ne előbb a püspök, aztán az esperes bocsássa körbe, úgy hogy van eset, midőn az, egy némely paphoz egy év múlva jut. A másik, a mi ugyanezen czélból szükséges lenne, az, hogy a lap az egyház életében előforduló — minden nevezetesebb tényről idejekorán értesüljön. Ilyenekül tartom nemcsak a különféle jubileumokat s efféléket, hanem minden változást (halálozást, megválasztást) a lelkészi, felügyelői s tanítói karban, az egyes egyházaknál, az esperességi tisztviselők változásait. Ez azonban az olvasó közönség hathatós támogatása nélkül lehetetlen. Tegye tehát mindenki erkölcsi kötelességévé — a kit illet — e tárgyban tudósításait beküldeni e laphoz, nevezetesen: a lelkészek a környéken történt haláleseteket, az esperesek az esperességben történt változásokat, lelkészi, tanítói, felügyelői hivatalok betöltését, a jegyzők a gyűlések rövid ismertetését; mindezt lehető röviden és kimerítően, de főleg gyorsan ! ! Ez által a lap bizonyos élénkségre — melyben nagy szükséget lát — tetszetősségre tenne ezert. Nevezetesen egyházi férfiaink — rövidebb, hosszabb nekrologja sem ártana ; a jó példák felállítása sohasem felesleges. A quasi hivatalos lap felállítása, a fentebbiek kivitele mellett, azt hiszem, nem lenne pium desiderium; és ha már ez megtörténnék, akkor már a másik két óhaj, mely egymást támogatja, szintén könnyebben, mintegy magától megvalósulna. A quasi hivatalos lap — értékben, tartalomban gyarapodván — folytonosan fognak az előfizetők szaporodni, s ez valószínűleg az előfizetési ár leszállítását • is lehetővé fogja tenni, pl. 4 frtra; mert akárhogy tekintsük is, de a jelenlegi előfizetési összeg nagy, a lap drága. Ezt azonban a szerkesztő-kiadó hivatal Ítélheti meg legjobban, azért mélyebben nem bolygatom, csak azt jegyzem még meg, hogy részemről kevésbé finom papirossal is beérném, kivált míg a vállalat megszilárdul. Hogy a vállalat megszilárduljon, ehhez úgy a szerkesztőségnek mint a lelkészi karnak, hathatósan kell közreműködni. A szerkesztőség a lapot megindította, sok fáradsággal vitte két évfolyamon ; fáradozása — a mint értesültem — nem eredménytelen, némi csekély anyagi eredményt is hallottam említeni. *) Erősítse ez a szerkesztőség kitartását ; igyekezzék különösen a kerületi és egyetemes gyűlésekről gyors reportereket szerezni; nehogy úgy történjék, mint az idén a bányakerületi és egyetemes gyűlések ismertetésével történt, hogy el is felejtettük, mire e lapok arról közleményt hoztak. Az evang. lelkészi kar tegyen le azon ideáról, hogy hivatását betöltötte, ha a prédikácziót elmondja, a funkcziókat lelkiismeretesen végzi, és — talán az „ev. egyház és iskolá"-t mint a lap előfizetője támogatja ; — mert nemcsak a minket megválasztó, hanem az összes ev. egyház*) Még eddig nem lehetett róla szó. Szerk. nak vagyunk szolgái, az egésznek javát kell szivünkön viselnünk. Ezt nem csekély mérvben teszszük, ha az ev. egyház anyagi és szellemi érdekeit homlokán viselő közlönyünket, szellemileg is támogatjuk, melytől eddig meglehetősen idegenkedtünk. Avagy nem ennek tanúsága-e az, hogy midőn e lapok hasábjain, egy vagy más kérdés felvettetett, melyre lehetett és kellett volna pro et contra reflektálni, — többnyire nagy bölcsen agyonhalgattuk. Még egyet. Lapunk kizárólag ev. lap akar lenni ; ám legyen ; de nem tartom helyesnek, ha a testvér református felekezetet tekinteten kívül hagyjuk. Egy tőnek hajtásai vagyunk, egy a czélunk, sőt nagy részt egy a küzdelmünk. Történik a testvérfelekezetnél sok, melyből tanulhatunk ; mért ne használnók fel ezt az által, hogy e lapok hasábjain ismertetjük. Saját egyházunk javát munkáljuk ezzel is. Fel tehát! Munkára fel ! Adjon Isten boldog, eredményesebb új esztendőt! Evangélikus. BELFÖLD» Bonyhád. A gyülekezeti felügyelők fontossága és szükséges volta ev. egyházunkban. Ismeretes, hogy magyarországi ev. egyházunkban szokás és törvény erejénél fogva minden forumon keresztül a kettős „ikerelnökség" rendszere érvényes. — Hogy mily hasznára volt ez egyházunknak a múltban, nem szükséges fejtegetnem s mennyire biztosítja ez egyházunkat a „hierarchiától" a jövőben, bizonyítás nélkül is minden gondolkozó előtt világos. — Az sem szorul bebizonyításra, hogy e mai anyagias indifferens korszakban e rendszer következetes keresztülvitele számos oly tényezőt tart meg egyházunknak, mely különben alig törődnék apáink vallása s egyháza jogaival. E tekintetben a róm. kath. egyház — melynek különben dogmája, hogy az egyháziakban csak a klérus dönt — újabb időben tanult tőlünk, a mennyiben nemcsak egyházi társulatoknál — pl. sz. István, sz. László — hanem a városi gyülekezeteknél „autonomia" czím alatt oly szervezetet hozott be, mely a különben közömbös „világi elemet" az egyház igen harczias csapatává változtatá át. Az említetteknél fogva üdvösebb intézmény nincs egyházunk jövőjének biztosítására. Az egyetemes egyházi névtár futólagos átlapozgatása után azonban sajnosan kell tapasztalnunk, hogy míg az egyetemes, kerületi és esperességi felügyelők mindenütt megválasztvák, igen sok gyülekezetnél hiányzik a vil. felügyelő. Miután ezen hiányt oly hibának tartom, a melyen most a „lét"-érti küzdelem idején okvetlenül segíteni kell s lehet, kényszerítve érzem magam, egyházunk művelt közönségét e tárgyra felhívni. Megjegyzem, hogy ez nem akar vád lenni a múltra nézve, hanem buzdító szózat a jövőre. Jól tudom, — a mit jelen sorok elolvasásakor számosan mondani fognak — hogy egyes vidéken eddig alig lett volna lehetséges s legjobb akarat mellett is alkalmas egyéneket találni, de az is bizonyos, hogy m a, a midőn annyi művelt ev. elem működik e hon különböző vidékein,