Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Osgyán

165 ménykedem, hogy anyagilag ott leszek, hol voltam pályám kezdetén. Tűrtem a bajt, magamért nem kiáltottam soha, jó arczot vágtam a keserű dologhoz. Hallottam pirongató szót „papi tekintélyt sértó' primitiv szabású" ruhámért, vádoltak azzal, hogy társaságba nem ünnepi ruhát öltök fel. — Cinismus vádját sújtották felém. Visszahúzódtam a társaságtól, melyre szegény ruhám miatt szégyent hozhaték, s lett czimem: „magával hasonlott." Gazdálkodtam, kapáltam, kaszáltam, béreskedtem, kocsiskodtam s lett nevem: „hasznaleső fösvény". Ruhám nincs, bútorzatom nincs, a hiúság gondolata nem bánt. Nem tudom, mi a kényelem. Lakomám önnek alig lehetne egyszerű ebéddé, s czimem lett: cinicus. Naplóm meg azt mondja: Adós vagy! Hogy egyszerű kis helyzetem óriási terhét nem túlozom, tisztelettel kijelentem, hogy ha Wladár úr, vagy bárki is fösvénységem, takarékosságom, visszavonultságom daczára felszaporodott adósságomat ma kifizeti ; az utolsó tollszárig, mindennemű és minden néven nevezendő szerzeményemet annak készséggel átadom. S lia könnyelműnek, vagy gondatlannak, vagy pazarlónak, vagy rosz gazdának talál, magam kérem magamra a nemes vármegyétől a gondnokság alá helyezést. Midőn pedig e szegénységi bizonyítványt kiadom, láthatja belőle Wladár Viktor úr, hogy bizony van szegény papi helyzet is. Az egyesről ugyan nem lehet logikailag az általánosra következtetni ; de hát valószínűleg vonatkoztatni igen hasonlókra. Ne háborodjék fel azért Wladár Viktor úr, ha egyikmásik — nyomorúság közt vergődő — lelkész méltó panaszra fakad. Ez önnek sem anyagi, sem erkölcsi kárt nem okoz. Hadd panaszolja el baját, kinek az életteher nehéz! Talán meghallják a panaszt azok is, a kiknek nemcsak szájukon van az egyház, humanismus; de szivükben is érezik. Talán majd belátják azok, kik tettre hivatvák, hogy a lelkészek egyszerű, de nyugodt megélhetése végett tenni kellene valamit. Nem kívánjuk mi azt, hogy „az olyan ember, a ki taníttatik az evangelium tudományára, közölje minden javait azzal, a ki őt tanítja" ; de kívánhatjuk, hogy felszabadíttassunk a megélhetés nyomasztó gondjai alól és erőnket jó kedvvel szentelhessük gyülekezeteinknek; mert mivel sóznak, lia a só megizetlenül? Bizony-bizony kivethetik ezt; de lépjen nyomába akár hány, mind kedvét veszti, ha nyomorogni kénytelen. S ha mégis azt hiszi Wladár úr, hogy a lelkészi fizetések jók; mert akad reá ember; úgy erre csak annyit mondhatok, hogy ön sem lánglelkű fiatal ember nem vala, sem az élet keserűségeit nem izlelé. S ha gondolja, hogy a gyülekezetek nem képesek a lelkészek fizetéseit javítani, ha gondolja, hogy a lelkészfizetések többsége jó, sőt nagy; úgy ajánlok önnek egy absurdumot : tessék indítványozni, hogy minden lelkész egy közös kosárba vesse összes jövedelmét, aztán osztassék egyforma mértékkel belőle mindenkinek; majd akkor mi köszönettel hallgatunk; de, hogy mit szól ön ahhoz, mi önnek 800 frtos congruájából megmarad, ám lássa és elégedjék meg vele ! ? —sz. BELFÖLD. Lelkész-igtatás Osgyánban. Aldozócsütörtök délutánján örömtől sugárzó arczokkal jelentek meg az osgyáni ev. egyház előkelőbbjei Rimaszombatban, hogy a vasúton odaérkezett új lelkészöket, t. Kemény Lajos urat üdvözöljék s elkísérjék uj otthonjába, melyet a szeretetteljes ragaszkodás s szíves előzékenység minden kitelhető módon kedvessé és kényelmessé tenni igyekezett. A várvavártnak beigtatása Exaudi vasárnapon történt meg, mely ünnepélynek az kölcsönzött rendkívüli fényt és érdeket, hogy a fungens főt. Czékus István püspök úr volt, ki ezen kegyben a vejét részesítette. E hó 16-án este felé érkezett a főpásztor Gl auf Pál rimaszombati lelkész kíséretében Osgyánba harangzúgás, a sorfalat képező leányoktól szórt virágzápor s a templom előtti tért és a paplak udvarát ellepett hivek hódolatteljes örvendezése s üdvkiáltásai között. A presbyterium élén az új lelkész üdvözölte az egyház magas vendégét, ki a szívből jött szavakra szívből válaszolt. Másnap d. e. 97

2 órakor vette kezdetét a beigtatási ünnepély, az az alkalamból virágfüzérekkel s diadalívekkel feldíszített s a közelből, kivált Rimaszombatból és Pongyelokról megjelent vendégekkel, a báró L u z s é n s z k y-család tagjaival s a helybeli hivek seregével megtelt templomban. A gyülekezet buzgó éneklése s GlaufPál lelkész úr liturgizálása után a püspök úr az oltár elé lépett s a beigtató beszédet Ap. csel. XX. v. 24. alapján tartá meg, a tőle megszokott igazán főpapi méltósággal s szivet és lelket megragadó melegséggel s átnyújtva a beigtatandónak a lelkészi jogok és kötelességek jelvényeit, végül megáldotta őt, mi alatt a szemek majdnem kivétel nélkül könyeztek s a szivek a főpapi s egyszersmind atyai áldó szavakra mély ihlettel Áment rebegtek. Erre aSmidtlván tanító úr vezetése alatt álló énekkar meglepő szabatossággal elzengvén az „Erős vár a mi Istenünkéből két verset, a beigtatott lelkész úr 16. Zsoltár 26. verse alapján a szószékről beköszönt. Hangja, előadása és beszédének tartalma mind kedves és hódító, a miből egyhangú megválasztatása is könnj^en kimagyarázható. A lélekemelő ünnepélyt végül a püspök úr áldása fejezé be, melyet Czéner Pál főesperes és G lauf Pál lelkész urak segédlete mellett a gyülekezetre az oltártól mondott. Az örömnap ragyogásából azonban az áldozatkészség fénysugarai sem hiányozának. Ugyanis a beigtatás alkalmából — nem említve a szószékről hirdetett kisebb-nagyobb adományozásokat — az egyház lángoló hitbuzgalmú s a jótékonyságban példányszerűen tündöklő felügyelője Hamaliár Károly úr 100 frtot alapítványozott s ezen felül 10 frttal az egyházi filléregylet alapját vetette meg; az egyház egyik közbecsülésben álló presbytere pedig, nevezetesen Sipos-Tóth András a nejével egy 100 frt értékű, préselt aranyszín virágú s aranyrojttal szegélyezett veres brocat oltár- és szószékterítőt ajándékozott. A főt. püspök úr ezen párját ritkító jócselekedetért köszönetet mondandó, a kegyes és istenfélő házaspárt többek kíséretében látogatásával tisztelte meg. Az örömünnepi hangulat megmaradt, sőt még emelkedőben volt az elmaradhatatlan díszebéd felett is, s itt lelkes pohárköszöntőkben nyilatkozott.