Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Spanyolországi evangelizáció

166 Az egyház és a lelkész között ily ünnepies közlelkesedéssel megkötött szövetségnek áldásos és hosszú folytatást ! ^ Dicséretes iskolai vizsga. — Prandorfon vagy TótBakán (nagy-honti esperességben) az idei iskolai vizsga oly kitűnően sikerült, hogy annak végén a körlelkész úr örömmel nyilvánította ki, miszerint 6 év alatt, mióta körlelkészkedik, 14 iskolát magában foglaló kerületében ilyen jó vizsgának még sehol sem vala tanuja; mihez képest az egyházat szerencsésnek Vallja. A gyermekek mindenből magyarúl feleltek s ugyanazt anyai tót nyelvökön is elmondani tudták saját szavaikkal, annak igazolására, hogy értik a tárgyakat. Ezen szép eredmény Hailay Gotthardt János tanítónak tulajdonítható, kinek ez itt csak második vizsgája s tán még többre is vitte volna, de 190 gyermek mellett segédtanítója gyarló tehetetlen öreg ember. Szüksége is volt már kellő lábadozásra ezen gyülekezetnek, mely az egyháziasság terén utolsó időkben igen kemény próbáitatásokon ment keresztül úgy a lelkészi hivatal valamint és főképen a mostohán ellátott iskolai tanításra nézve, miképen pánszlávizmussal is gyanusíttatott. A vizsga befejezéseül mostani tiszteletes úr a kitűnőbb gyermekeknek Luther és Kálvin életéről szóló kis könyvecskéket osztott ki szorgalmi jutalmúl és emlékül, melyeket e végből az egyház felügyelője küldött, ki a vizsgához meg nem jelenhetett. — Ugyanott fog pünkösd utáni csütörtökön az ! esperességbeli papság összejönni értekezletére, minő már két év óta nem tartatott. — Közli Selmeczről 1885. évi május 17-én Kövessy János. • KÜLFÖLD. A spanyolországi evangelizáczió köréből. (Folytatás.) A ,,J ézus-templom." A legszegényebbik volt a boldogult Francisco de Paula Ruet lelkészé, melynek helyisége a Calatrava-út 27. sz. a. egy volt tánczteremben létezett. Mennyezete alacsony, a szellőztetés lehetetlen volt. A ház előrészében bérlakások voltak, melyekben rosz személyek laktak. A teremhez vezető pitvar sötét volt és a hallgatókat gyakran feltartoztatták ezek a nőszemélyek. Kibéreltük a termet, kimeszeltük, bibliai mondatokat irtunk a falakra és örültünk azon, hogy nagybau tódultak oda Isten igéjének hallgatására. Az iskolák. Ezenkívül béreltünk három háznál szobákat fiu-, leányiskola és kisdedóvó számára. A berlini bizottsággal összeállt barmeni és stuttgarti bizottságok küldtek nekünk egy tanítót, mi magunk három spanyol tanítót alkalmaztunk és most bekövetkezett a megpróbáltatás ideje. Ez volt az első ev. iskola, mely tandíjt követelt. Lelkiismereti kötelességünknek tekintettük, hogy az embereket tanítsuk, szellemi szükségleteiket kielégítsük és gyámolítóink iránt tettleg mutassunk hálát. Oly tanítást, melyért fizetni kell, többre becsülnek és ezen csekély áldozatok rábírják a szülőket, hogy gyermekeiket rendesen küldjék az iskolába. Három hónapon át csak 12 növendékünk volt és tudva volt előttünk, hogy ingyenes tanítás mellett megtelnének iskoláink. De ragaszkodtunk elvünkhez és ennek daczára lassanként szaporodtak a tanítványok, annyira, hogy az egyik iskola 6 osztályában 200, a Penuelasban fekvőben 3 osztályban 100 gyermekünk van. Fiúkat, kiket évek óta neveltünk, gymnásiumunkban készítjük elő az egyetemre. A ház megvétele. Az iskolai helyiségek szűkültek, épen akkor, mikor a ház, melyben a kápolna létezett, 25,000 frtért lett nekünk kinálva; volt 3000 frtunk; ezzel lefoglaltuk a házat azon reményben, hogy a többit az Ur adandja nekünk. Több adomány útján befolyt 7000 frt, azután kerestünk 300 oly pártfogót, kik 4 száztóli kamat mellett tőlünk 50 frtos kölcsönkötvényeket vennének át, hogy 15,000 frtos adósságunkat kifizethessük. A pártfogók megkerültek s a ház ki lett fizetve. 7 évig fizettük a kamatokat és évenként 30 kötvényt törlesztettünk, úgy hogy mi birjuk azon egyedüli spanyol papírokat, melyek rendesen fizetik meg kamatjaikat. Isten a legjobb pénztáros. Az árvaház. Napról napra inkább tapasztaltuk sok gyermeknek elzüllését. Madridban vannak házak, melyekben 250 család lakik, vannak ablak nélküli szobák, melyekben 3 család lakik. Eszünk ágában sem volt árvaház alapítása; mert az első árvaleányt csak azért vettük magunkhoz, mivelhogy végtelen nyomorban tengődött. Nemsokára megbetegedett egy leánynövendékünk, ki jelesen tanult, ki a maga körében valódi misszionárius volt és a szomszédok gyermekeit énekekre és bibliai mondatokra tanította. Betegségét, az orvos nyilatkozata szerint, a nyomorult odu okozta, melyben lakott. Mégis halt s ekkor magunkhoz, a megvásárolt házba fogadtuk e leánynak kis fivéreit. Es így került egyik gyermek a másik után. Mikor már 20-an voltak, be akartam szűntetni a felvételt. De mikor újabb gyermek jelentkezett, gondoltam magamban : „Ha Krisztus kérdené, mért nem vetted fel e gyermeknek gondját, felelheted-e : „Uram, 20 gyermek számára adtál ellátást, de félek, hogy még egy számára nem adnál!" Felfogadtam tehát e gyermeket is és jelenleg 36-an vannak. A fiúkat gondozza egy volt bibliaárus, a leányokat egy házi anya. Ismét szűk volt a ház s építettünk, kápolnát emelve két emeletet iskolák és árvaház számára, mi 15,000 frtba került. Ehhez is Isten mindenkor kellő időben nyújtotta a segédeszközöket. Nem egyszer jött az építész pénzért hiába; de a közelebbi posta már hozott pénzt és kifizettük őt. A felsőbb leányiskola. A felserdültebb és legtehetségesebb leányokat, hely hiányában, boldogult Astray camunas-i lelkész özvegyének felügyelete alatt külön bérelt házba adtuk. Ez lett felsőbb leányiskolánk kezdete, mely itt, hol a nőnevelést annyira elhanyagolták, annál jelentőségesebb, mivelhogy most már a spanyolok is kezdenek a nőképzőintézetekről gondoskodni. A német iskola. Ennek fentartásához járulnak a Madridban lakó német szülők; sikerrel tanít benne egy Németországban képesített tanítóné ; fenn áll már több év óta és bír tizenöt növendékkel.