Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházi énekes könyveink (Polekovits G.)

163 s ég ben! Ám lássuk a könyveket: a pesti más, a pozsonyi új más, a pozsonyi régi (Crudiféle) más, a sopronyi más, a bányavárosi (beszterczebányai) más, a Szepességen használt (tán többféle?) más, a felső-lövői más, s így tovább, s így tovább! Mindegyik továbbá a legkülönfélébb heterogen theol. irányoknak egyoldalú szülöttje és szóvivője. Hát ha még a bennök foglalt egyes énekeket vizsgáljuk! Sokszomorúsággal, szégyennel, de haraggal telik el a szív! Uram Istenem! mit mivelt főleg a rationalistikus kor a legfönségesebb énekekkel! Az ember sokszor alig ismer rá az eredetire. Boldog, boldogtalan auktor avatatlan kézzel másított, törölt, bővített, ferdített. Ha helyünk volna rá : bőségesen szolgálhatnánk az ilyféle szomorú anthologiával, de hiszen az úgy is, főkép tisztelt német tiszttársaim előtt, eléggé ösmeretes! Hinnők-e, hogy e német könyveknek egynémelyikében még az: „Ein" feste Burg ist unser Gott!" hibázik! s Luthertől magától — mintha azt meg akarná tagadni, egyáltalában semmi! Van oly könyv, mely fősúlyt a theolog. egyes szakok szerint a rendszerre, a legapróbb részletekig fektet. Es mi lett ennek a következménye? Hogy meglegyen a specziálitás és az egyenmérték : sok helyt ki lett küszöbölve, legszebb énekgyiijteményünkből ki nem maradható ének s annak helyébe jött aztán vizenyős, doktrinär, hasznavehetetlen gyártmány, csakhogy meglegyen az alkalomszerű mindenféle specziálitás ! — Így mentve volna a rendszer : de nincsen köszönet benne, — s feledékenységnek vannak dobva legszebb kincseink. De elég legyen belőle! Jó lesz megjegyezni: hogy egyes, bizonyos könyv fölött nem akarunk hozni különleges kritikát, — mert a mi az egyes könyvekben jeles, jó, elfogadható, azt hálásan elösmerjiik és elfogadjuk ; csak általánosságban, a tényállást akartuk ecsetelni, — és e tekintetben a kép bizony csak szomorú! Vegyük még hozzá azon, minden időben és gyakrabban előforduló esetet : hogy ha valamelj'ik család, egy helyről más helyre átköltözik, a hol más énekeskönyv van. Eltekintve az anyagi kártól, mely ebből rá háramlik, bizony, bizony, még más jelentékenyebb kár is tekintetbe veendő e mellett! A biblia mellett főerősségünk nekünk az énekeskönyv. Már most beleképzeljük magunkat az olyan hívőnek helyzetébe : ha gyermekkorától megszokott kedves könyvét nyilvános tiszteleteknél már nem is használhatja; ha az újnak énekei idegenszerűek előtte, mert — más szövegűek s emlékezetébe máskép vannak vésve s azokba újra meg csak bele kell élnie magát. A legkülönfélébb variánsokon — megzavarodik; de ha valamelyik általánosabban használt, kedves énekét épen nem találja — lelke elszomorodik. Nos hát, az ilyenek hasznára válhatnak-e énekes ügyünknek, evangyélmi lelkületünknek? — Komolyan emeli fel a szükség intő szózatát: Amiássátok! már el nem odázható azon idő, hogy e bajon segítve legyen! Ha egy rész szenved, szenved az egész. Nekünk pedig főkép most erősbülésre, tömörülésre volna szükségünk; kell, hogy magasztos énekünkkel új lángra fel fellobbantsuk a lelkesülést. Énekeink — hatalom, isteni hatalom! Lássuk most a magyar énekeskönyvet. Itt leginkább a győriről, mint legközönségesebbről legyen szó. Az új „Haan"-féle kezemnél nincsen. Megvallom, hogy e fölötti mondani valómat más avatottabb kézre szeretném bízni és megelégszem vele, ha csak lendületet adtam az ügynek. Hogyha a német énekeskönyv, a német énekbőség mellett, ki nem elégítő, zilált természetű, úgy a magyar énekeskönyv — sajnálattal legyen mondva — némileg annak ellentétese : szegényes az énekekben. Ezeknek legjava többnyire fordítmányok a németből, — s kell is, hogy meg legyenek gyűjteményeink között, — csakhogy sajnos, a költői ihlettséget s az eredeti erőt és irályt nélkülöző fordítmányok azok. Grammatikai formái egyrészt elavultak, s hozzájárul, hogy vajmi kevés az eredeti magyar egyházi költői mű! A magyar énekeskönyvnek ügye még a legszomorúbb! II. S már most lássunk hozzá a másik kérdéshez : mit tegyünk vagyis mit lehetne tenni e tekintetben? S itt kitűnik a dolognak, ha nem is lehetetlensége, de nehézsége. Rövidek leszünk. Az eddigi mondottakból inkább tisztelt olvasómnak engedvén az abstrahálást. A tót énekeskönyvre indokolva már kimondottuk annak „in statu quo" maradását. Hagyjuk a hogy van! Kielégít. Más nem szükséges. A németre nézve a rendezés, ha nehéz is, de lehetséges, sőt szükséges. Ennek vezérirányául szolgálhatnának a következő elvpontok : 1-ször is a könyv legyen egyetemes, minden magyarországi evang. német egyházra kiható, hogy általános használhatósága mellett legyen olcsó is. 2-szor. Választassanak ki az énekek, tekintettel úgy a miveltebb, mint az egyszerű falusi néposztály miveltségi fokára és lelki szükségletére, az igazi egyházi költészet legszebb és legjobb korszakából. 3-szor. Purifikáltassanak a romlott énekek, lehetőleg vissza helyezvén azokat romlatlan eredetiségökbe, kivált ott, hol egy bornírt kor szelleme idétlen javítgatások által azoknak eredeti szépségét megcsonkította. 4-szer. A silány énekek kiküszöböltessenek. 5-ször. Ezeknek helyébe énekeskönyvünk gazdagíttassék ujabbkori remek énekekkel. 6-szor. A fősúly ne fektetessék arra, hogy minden képzelhető alkalomra szükségkép legyen valami, s azután akármi speciális ének; hanem az egyházi énekek legjava legyen adva, inkább egyszerű, világos, praktikus elrendezésben. 7-szer. Az új kiadás előkészítése tekintetéből választassák a négy egyházkerület érdekelt köreiből egy bizottmány, mely nagyobbrészt az egyházi énekirodalomban jártas lelkészekből és ezek mellett kisebb mértékben kitűnő organista-tanítókból állván, az idézett elvek szerint járjon el, nem elhamarkodva, hanem az egyes vidékek, esperességek, egyházak kívánságainak tekintetbe vételével és megfontolásával, mihez mindenesetre nem egy, de több év volna szükséges, míg a tervezet közköltségre kinyomatva a tényleges elfogadásra előterjesztethetnék. A munka fáradságos, időt és egyesült erőt és tehetséget igénylő. Csak tessék utána nézni, a jeles württembergi énekeskönyv hogyan jött létre? De épen azért, már hozzá is kellene látni, hogy legalább a kezdet meglegyen. Vagy aludjunk még egyet? Mondom, majd fölver-