Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Papzsák (Farkas Géza) II.

155 ordo, melyben annyi a szívós ragaszkodás az elvhez; olyan az egymásiránti tisztelet minden subordinált viszony ellenére; olyan az ó'szinte összetartás és kölcsönös testvéri szeretet minden politikai és nyelvi kérdések, eltérések és ellentétek daczára, hogy ugyancsak utánzásra méltó. Hát ránk mindig fog férni a gáncs: dissolutae scopae? E tekintethen legalább non plus ultra ne legyünk! Istenem! hány javaslat, terv volt már csak e becses lap hasábjain közölve. Melyikük lett immár testté? Úgy hiszem, hogy egy sem. Es mikor lesz testté? Úgy hiszem, hogy soha. Tehát hiába való minden szó, úgy hogy kár tovább csak egy ujjat kockáztatni? Nem. Nem tesz az semmit, ha a szó papiroson is marad, talán még sem szárad rá. Ennek révén ismerkedünk, egymáshoz közeledünk, hiányainkat ismertetjük, építünk, buzdulunk, evangelizálódunk, evangelizálunk, szegénységünkben gazdagodunk. És ha minden egyes egyház papjával egy kis zsinat lehetne a mi zsinat-presbyteri szervezetünk mellett; akkor egyházunkban nem csak több rend, hanem több élet is volna. Űzzünk hát ezen csupa politikai világban, mink is egy csepp egyházi politikát, vagyis Urunk meghagyása szerint legyünk óvatosak, okosak az eszközök megválasztásában, bölcsek a czél fölismerésében, okkal móddal belül rendezkedjünk, és úgy lassacskán szervezkedve, kifelé terjeszkedjünk. Raphanides Vilmos. A papzsák. Ii. I. Timt. V. 8. Ha valaki az övéiről, és főképen az ő hazanépéröl gondot nem visel, az a hitet megtagadta. . . . Azonban az én jó szomszédom szélesebb látkört nyit s példákkal bizonyítja, hogy az ev. papi fizetések tisztességesek. Utal az államhivatalnokokra, kik között van szinte kis fizetéses is. Igen is, egy írnoknak van 400—500 frt fizetése, aztán feljebb, ki milyen hivatalt tölt be, vagy milyen képességgel bír. Azt már még sem óhajthatja egy 3—4 latin iskolát végzett egyén, hogy a törvényszéki ülnökéhez hasonló fizetése legyen, pedig már ezeknek igen tisztes fizetéseik vannak. De e tárgynál nem igen időzik, talán akkép vélekedvén, hogy aligha fog ez összehasonlítás bizonyító erővel bírni, ismét visszatér az egyház kebelébe. Rámutat hát a mi érdemes selmeczi tanárainkra, mondván hogy azok fizetése 5—800 frt között változik. Nagyon sajnálom, hogy teljesen tisztán nem emlékezem, de a menynyire tudom, épen a szügyi lelkész, mint alesperes által körözött selmeczi iskola költségeiből, ott 500 frtos fizetésű tanár nincs, hanem van mindeniknek a szálláspénzt ide nem értve 6—800 írtja, kivétel talán azon uraknál van, a kik ideiglenesen vagy próbaévre választattak. De feltéve, hogy a selmeczi tanár urak fizetése 600 frt, banem mindeneknek — s ezt kérem figyelemre méltatni! — megvan a 600 frt ja, tehát mind szerény, de mind tisztességes! És ha ehhez felgondoljuk, bogy ők oly városnak lakosai, ahol egy gymnasium van, tehát gyermekeik neveltetése csak a tanpénzbe kerül ; 3 legyen már most egy derék papi családnak 3—4 neveltetni való gyermeke, hol van ennek 800 frtja — a tanárnak 600 frtja megett! De nem 800, hanem 250—400 frtos papi fizetésről van szó. Tekintve már most a tanári fizetések bizonyos voltát, a melyeket elemi csapások nem fenyegetnek, tekintve, hogy azt intelligens embert megillető módon és időre kapják, s tekintve még igen sok más körülményt, — a tanári fizetések egy nógrádi, nem átlagos fizetéssel biró, de IV. oszt. egyház lelkész fizetésével össze nem mérhetők. Hogy azonban az állapot káros, azt mindamellett, az én jó szomszédom is elismeri s ki is húz zsebéből annak gyógyítására egy doboz labdacsot — habár azok szerinte keserűek is. Keserű lehet a szerénység, takarékosság és munkára való intés annak, a kit az úrhatnámság, tékozlás és a semmittevés démonai bántanak; azonban ez az eset, hála Istennek! ma még a kivételek közé tartozik. Esztelen emberek, kik nem tudták helyzetüket felfogni, mindig voltak, most is tudjuk a szédelgésnek nem egy példáját; de általában kimondani azt, hogy ezekre a labdacsokra a szerényebb körülmények között élő papok mindenikének szüksége lenne, talán a szügyi lelkész még sem akarta. Azok a vétkek is, a mivel a papi osztályt vádolja — nem oly súlyosak, mint a milyen súlyt ő nekik adni kívánna. Hogy valamely pap hintón jár — ez mai napság, mikor egy hintót 25 írttól kezdve felfelé lehet venni, tán sok tekintetben anyagi haszonnal jár, kivált oly egyénnél, a kinek tán sokat kell utazni, vagy betegségre hajlandó; és ha jár, bizonyosan csak az jár, a kinek módja van hozzá; legalább exekucziókról ev. papoknál nem értesülünk, a mi annak a jele, bogy igyekezünk csak a takaró végéig nyújtózni. Másik ilyen luxus, a melylyel a vád sujt, a drága szivar, — ismét csak a fentebbi megjegyzésünk van rá. Én bizonyságot teszek arról, hogy az én petényi szomszédom sem engedi magának azt a fényűzést, hogy ő négy krajczáros szivarra gyújtson, a két krajczárosat is csak ünnepélyes alkalmakkor ereszti meg. Hogy a leányok az anyák példájára nem fonnak, ez egyszerűen azért van, mert nem fizeti ki magát, azonkívül a len vagy kender termelés sem minden vidéken háladatos pl. az én szülőhazámban minden 8—10 évben sikerült anyámnak a len. — Mai nap nagyon megváltoztak a nemzetgazdasági viszonyok. S hogy a szegény egyházak családjai szalonokban forognának, ez nem áll azon egyszerű oknál fogva, hogy azon szegény egyházakban szalonok vagy egyáltalán nincsenek, vagy ha vannak, a papéknak nem igen van módjuk a divathoz meg a toilettehez. A mi végre a „nagysádot" illeti, ez a mai kor hábortja, s a józan eszű el nem kapatja magát ezzel. Abban már igaza volt, hogy a régi jó időkben az Űr szolgái egy kis vagyonkát is félre tehettek; de csak oly helyeken, a hol az összes bevétel a legnélkülözketlenebb életszükségletet fölözte ; a nép is jobb módú volt, az Uraknak meg kedvtelésüket képezte a papot felsegíteni : mai napság már ez is megváltozott. S hogy mindezen tények daczára megvan sokakban a papi fizetések javítása utáni vágy e felett — nemes haragra gyúl az én szomszéd tiszttársam s arczul vágja a „malcontentusokat" azzal a kérdéssel: „de hát honnét?" A harag pedig hasonló egy megbokrosodott paripához; már Pál apostol mondja: „ne haragudjatok," s paripa — módon elragadja a Collegát is nemes hevében a ki most már olyannal vádolja az ellentábort, a minek épen az ellenkezője