Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Népiskola és a vallás (Micsinay Pál)

156 áll. Húsos fazekakat hánytorgatni nem volt egyikünknek sem eszében ; de azt állítottuk s állítjuk a mit maga czikkíró is beismer, hogy vagy semmi, vagy nagyon kevés történik a felsőbbségek részéről a csekély fizetéssel bíró lelkészek helyzetének javítására. Czikkíró szerint azon egyszerű oknál fogva, hogy „hiába, nem lehet." Hogy miért nem lehet? Erre a kérdésre tiszttársam a felelettel adós marad. Azonban a vád mindig nehezebb lesz — közeledünk a vég felé. Szent könyöriilet, te hozzád apellál a nemes érzülettel bíró népbarát ! Csakhogy nem arról van szó, hogy új terheket rakjunk a nép vállára, hanem hogy azt méltányos módon leemeljük róla. Ujabb korban a nemzetgazdaságnak elvei teljesen megváltoztak, s homlokegyenest ellenkeznek a 48 előtti állapotokkal; mai nap sokkal nagyobb teher a földmivesnek évenként 8—10-szer saját munkájából kiállani, azt félbe hagyni — mint néhány forint méltányos váltságdíjat fizetni. Tegyük fel, hogy földje félig szántott, s a curator a papéba rendeli ekéjét, mire a papét elvégezték egy erős zápor becsapja fris szántását; váljon nem hozta volna-e meg földje azt a csekély váltságot, a mivel idejét megmenthette volna. A selejtes munkát pedig, — a mellyel a szügyi tiszttárs megelégszik, mai napság a közgazdaság semmiképsem türi. Eddig ugyancsak azt állítottuk, hogy az egyházi felsőbbségek nem tettek — s gyanítottuk, hogy nem akarnak — a legnagyobb tisztelet azoknak, a kikre ez nem vonatkozik : de gyanításunkat nem soká hagyta bizonytalanságban czikkíró, kijelentvén hogy ő, — az a. nógrádi alesperes — nem akar. Azokat a módokat, a mik általam ajánltatnak, egyszerűen elveti. — Nem roszallom, nem tartom magamat csalhatatlannak. De, ha ezek a módok nem jók, lehetetlen, hogy más — jobb mód ne találkoznék — melynek előterjesztését méltán megvárhattuk volna attól, a kit az egyházi közügyek vezetésével az egyházmegye megbizott, s a kinek sok évi tapasztalata ezt elvárni feljogosított. Olyan széles látkörrel bíró, tekintélyes állású s nagy befolyású férfiú, nagyszabású terveit mindig tisztelettel fogadná a közegyház, kivált, ha azok az egyház felvirágzását czélozzák ; s már maga a személyiség nagy garantia lenne arra nézve, hogy a terv életbe lépjen. Egyik ilyen igen fontos elv lenne a papi fizetések emelésére a fokozatos előléptetés, mely, ha gyakorlatba lépne, bizony nagyon lendítene a kisebb fizetésű papok jólétén — anélkül, hogy az a jó nép csak egy fillérjével is járulna hozzá. S ez a fokozatos előléptetés útját vágná az „árlejtésnek" is : vagy az esperes úr előtt ez közömbös dolog, — avagy pláne jó „jel"? Talán egy országos papi nyugdíj-intézet szintén hivatva lenne, az állapotokon lendíteni, mert ebből eszközölhető lenne az elaggott szolgák, az özvegyek és árvák nagyobb mérvű segélyezése . . . Ilyen és ezekhez hasonló eszméket várnánk azoktól, a kiknek a szegénj^ebb sorsú társak ügye is szivökön fekszik. De hát — most már tudjuk, az esperes úr nem tartozik ezek közé. Van ugyan neki is egy jó tanácsa, s ez, hogy „segíts magadon." Az a „könyörülő" samaritanus a sebekben fekvő idegennek ugyan nem ezt mondta : de hát ez csak azt bizonyítja, hogy némely emberek csak a saját érdekeiket iparkodnak elősegíteni, s a máséval nem gondolnak még akkor sem, ha az a másik saját testvérök is! — Farkas Gejza. A népiskola és a vallás. A társadalmak életerejének és morális értéküknek alaptényezői kétségen kivül a jól rendezett és egészséges tananyag és -erőkkel ellátott népiskolák. Hol az iskolák a társadalom igényeihez képest nincsenek korszerüleg berendezve, ott a társadalom morális életének szervezetében minden lépten-nyomon kórtünetek mutatkoznak, a melyek okvetetlenül tespedést és lassanlassan sülyedést vonnak maguk után. Nemzetek és államhatalmak becse és értéke mai napság nem áll már egyedül nyers anyagi erő, hatalom és gazdag fényűzésben, hanem a közműveltségben és tudományban. — Nem ok nélkül Írattatott fel tehát az élet könyvébe a nagy értékű mondás: „Elvész a nép a tudomány nélkül." A népet pedig ama tudományra vezérelni, a mit az élet fentartásához szükséglend, a népiskolák feladata. Egykor az országok és államok a kard és vérontás által tétettek nagyokká, hatalmasokká és virágzókká. Manap a kardot bátran szegre lehet akasztani, mert manap a tudomány és észbölcsesége intézi a nemzetek és országok sorsát és csak ott villan meg néha-néha a gyilkoló fegyver és patakszik még az emberek vére, ahol az életbölcseség világossága még emberi gyarlóság és hiúság fellegei által homályban tartatik. Grambetta Leo, Francziaország volt nagy államférfia, a közel múltban a sedani katastropha után ezt szintén bölcsen belátta, a midőn ekkép nyilatkozott : „bízvást letehetjük már most a kardot s egész figyelmünket a nép iskoláztatására fordíthatjuk, mert csak így készíttetik elő a nemzetek és társadalmak üdve és boldogsága", sőt Jókaink, halhatatlan regényírónk és történészünk csak nem rég, 60-ik évi születésének alkalmából a magyar egyetem ifjúságának üdvözletére válaszolván, szintén ekkép nyilatkozik : „ma csak az iskola padjain lehet megszabadítani a hazát, melyet régen egy kis versírással se gy kis vérontással szabaddá tudtak tenni." „A tudomány, munkásság és ipar mainapság azon hatalmas fegyverek, a melyek egy társadalmat nagygyá, hatalmassá és virágzóvá tehetnek." E jellemzetes, nagy férfiak mondásaiban nagy az igazság, csakhogy nem lett volna túlzás az Istenben való bizalmat a vallást is ide csatolni, a melyek nélkül nincs siker és valódi boldogúlás az ég alatt, sőt a mely társadalom a közboldogságra való törekvésében ezeket akarná szem elől téveszteni, az minden áron hiú talapzaton mozogna.