Evangélikus Egyház és Iskola 1885.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Papzsák (Farkas Géza) I.
150 szörnyűséges ijedelem fogja el külömben élénk lelkét, hogy képes keresztyén pap létére egy afrikai pogány beduin csuháját magára venni, hogy abba burkolózva őt a rémek meg ne ismerjék s ártalmatlanul elsuhogjanak fölötte. Én azonban őt inkább egy olyan „síkra szállt" hadfihoz hasonlítanám, a ki az éjszaka sötétjében valami neszt hallván a mellette levő bokorból, azt — ellenséget vélvén benne — kegyetlenül megszurkálja panganétjával. Pedig nem a vélt ellenség volt, csak egy üdítő szellő mozgatta meg a cserje leveleit, mely a tespedésnek indult levegőt vala felfrissítendő; de a melyet éles fegyverének szúrásai elhallgattatni képesek nem valának; mert mire a hadfi véresnek Ígérkező — de mindenesetre ártalmas szándékú munkáját elvégezte, akkora az megzörgetvén a szegény szügyi parochja ablakait már régen messze a kert alatt enyeleg a virágok fakadó bimbóival. Tehát részesített engem is abban a szerencsében, a mit eddig következetesen került, hogy toasztot mondott illetőleg írt reám — a papzsákról. Azok legalább, a miket lapunk april 11-iki számában a papzsákról érdekkel olvasnunk szerencsénk volt, teljesen megfelelnek a toaszt helyes fogalmának. Van benne egy jó adag a szerénykedésből; meg van fűszerezve zamatos közmondásokkal; vannak benne kenetes — írásból vett citátumok; ékeskedik egy igen csattanós véggel — a mi igen megkívántató kellék; s végül, a mi mégis legfőbb — nem mond semmit. Ezek után pedig teljes lehetetlen, hogy az olvasó ne azzal a meggyőződéssel tegye le a lapot, hogy Farkas — lupus in fabula — et consortes „feneketlen papzsák." Quod erat demonstrandum. Hogy pedig többünkről van szó — az az „írástudók" és megcsinálják tehát többesszámú kifejezésekből is kiviláglik. Igaz, hogy csak Farkasnak osztódnak ki a szentképű ütlegek, de ebből ti is értsetek Gerengay, Kondoros és többi igen tisztelt társak. Lám legjobban járt az, a ki félvén attól, hogy kikap, nem árulta el érzelmeit, vágyait; jó sejtelmei voltak, ha mi is ezt előre tudtuk volna ! Nehogy azonban a fentebbiekre nézve csak puszta állításoknál látszassunk megállapodni, lássuk csak kissé közelebbről, a mik kérdéses czikkünkben lelki üdvösségünkre írva vannak. .,Ha az „írástudók" valamely tárgyat felkapnak s a közvéleményt „megcsinálják," legyen az bár a legnagyobb absurdum, bajos az ellen síkra szállni." Hát micsoda tárgyakat is szoktak az írástudók felkapni? Nemde nem olyanokat, a melyeknek megoldását társadalmi, politikai, egyházi vagy más szempontból kívánatosnak tartják? S a hírlapok olyan közegek, a melyekben pro et contra kifejezhetik az avatottak nézeteiket, s így az eszmék kölcsönös kicserélése által egymást kapaczitálva elősegítik az ügy végmegoldását. Hogy pedig a papifizetések kérdése szintén egy ilyen szükséges, előbb-utóbb megoldandó, de a mostaninál bizonyosan más alapra fektetendő egyházi kérdés, arra bizonyság az én jó szomszédom, a ki szíves volt azok közé sorakozni, kik bár más világításban — de szükségesnek tartották a dolgot megbeszélni; habár tiltakozik is azon feltevés ellen, mintha ő is „írástudó" lenne (s ezt az ártatlan hiedelmet nem akarjuk elvitatni tőle); valószínűleg azért is beszél a papzsákról. Ahhoz legalább a logikának kevés köze van, hogy abból, miszerint sok a konkurrens, a kik esetleg „árlejtésre" is hajlandók, azt következtessük, hogy ennélfogva a lelkészi fizetésekben hiba nincsen; mert vannak példák rá Angolországban, hogy egyes úri családok gyermekei teljesen ingyen teljesítik a papi teendőket, már pedig ki mondaná azt, hogy abban az esetben is tisztességes a papifizetés? Abban nem kételkedünk, sőt sajnosan saját tapasztalásunkból tudjuk, hogy mindig akadnak olyan pályázók, a kik — mert máskép czélt nem érnének — hajiandók engedményekre a fizetéseket illetőleg; sőt mi több, akadnak egyházak, a kik a csalétekre rámennek, sőt azt mai napság csekély kivétellel az egyházak praetendálják is : de hát mind ebben mi bizonyít a mellet, hogy a papi fizetések általában tisztességesek! De az én jó szomszédom adatokkal áll elé, a melyek szerint péld. csak Nógrádban a papi fizetések átlagos kerekszám 1000 frt. Kissé ugyan elhamarkodottnak veszi maga is és túlzottnak a számot, nyomban 200 frtot engedvén belőle, s csillag alatt aztán el nem mulasztja, kezeit mosni ettől az összegtől is (hátha a financzia kezébe kerülne!) s egész nyíltan bevallja, hogy a szügyi papi jövedelem 600 frt. Risum teneatis amici! Már most feltéve, hogy Nógrád oly szerencsés helyzetben van, hogy papi fizetései megközelítik az 1000 frtot, vagy legalább a 800-at átlag, hol van az megirva, hogy azon megye, melynek viszonyaiból Gerengay tiszttárs merítette sok évi tapasztalatait, vagy Árva, Bereg és más megyék papi fizetései is megütik átlag az 1000 frtot. Azonban azon körülmény, hogy Szügy 600 frtos állomás nagyon lefogja szállítani az imént kimutatott 1000 frtot — lévén ugyanis Szügy Nógrád jobb egyházainak egyike. Mégis, vagy épen ez oknál fogva: kételkedem a felett, hógy a szügyi lelkész az 1000 frt átlagra a felelősséget Nógrádra nézve elvállalná. De ha úgy is, ez az átlagos számítás van legalább is olyan relatív, mint szerinte a gazdagság meghatározása az átlagos számítás ebben a tekintetben nem más, mint ámítás. Mert ha ott valaki a r. kath. papság fizetését veszi átlagban, akkor nem 800 —1000 frt; de valószínűleg legalább 5000 frt jönne ki, és ennek daczára van sok, igen sok ínséggel küzdő plébánia; hasonlókép nálunk is teszem azt épen Nógrádban, mit ér az Petény, Legénd vagy Bodonynak, ha a megyei fizetések átlaga, mondjuk 800 frt, ha ezzel ellenkezőleg egyik másikunk péld. ilyen módon zárja le évi számadását: Bevétel: Terményekben és állatokban .... 417 frt Stóla 41 „ Készpénz 41 „ Fa 14 öl, à 7 frt 98 „ 26 k. párbér, à 2.50 frt 65 „ 662 frt. Kiadás: Mezei gazdaság, munka, vetőmagvak, takarmány stb 298 frt Adó 36 „ Cseléd 95 „ Kovács 33 „ 462 frt.