Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Papzsák (Farkas Géza) I.

149 Emezek amazokra nem tekintenek a félelem, nem a meghunyászkodás érzetével, hanem szeretettel, ragaszkodással, fiúi és gyermeki odaadással: „A hová ti vezettek, mi oda elkísérünk titeket, mert tudjuk, hogy ti inkább engedtek az Istennek, mint az embereknek", hangzik a sereg ajkáról. Ez óriási, e hatalmas tábor az összes magyarországi protestáns egyháznak tiszteletre méltó tábora. En azonban e tábor egyik tekintélyes fele felé fordulok, — a magyarországi ágost. hitv. evang. egyház összes lelkészeihez, tanáraihoz és tanítóihoz kiáltokkérve-kérvén egy nagy, dicső, magasztos eszme érdekében meghallgattatást. Tartozom vele a szent ügynek, melynek érdekében felemelem szerény szavamat, hogy e czikk megírásánál nem vezetett feltűnési vágy : ez soha sem volt s nem is lesz kenyerem. A reám rótt hazafiúi kötelesség érzetének parancsszava elől nem akarok kitérni. Szerény szavaim felemelésére ez indít egyedül, minthogy e becses lap terén az én szavamnál hatalmasabb, mézédes hangzása által hódítni hivatottabb, a megmérhetlen eredményeket inkább biztosító — eddig még fel nem hangzott. Ez indokhoz járult még azon körülmény is, hogy az isteni gondviselés működési teremet ezen állomáson, itt, hol a megpendített eszme megszületett, jelelte ki, itt, ahol a magyar állameszme érdekében (Erdélyre nézve) megindított mozgalom gyűpontját képezi. Szent meggyőződésem, hogy kedves hazámnak és szeretett egyházamnak együttes érdekét szolgálom, ha e becses lapok utján is elmondom azt, a mit más irányi lapok elmondtak ugyan, de itt-ott a téves felfogás, a roszszúl értelmezett magyarázat a kedélyeket szent ügyünkre nézve nem a legelőnyösebb izgatottságba hozta. Ezen becses lapokra vonatkozólag pedig kötelességem megjegyezni, hogy a mennyiben a magyarországi protestáns egyház élete a magyar állameszme életével szerves összefüggésben, szoros kapcsolatban áll, testvéries együttélésnek örvend, e becses lapok hasábjai ilyen és ehhez hasonló eszmének érdekében megnyílhatnak a nélkül, hogy a mint alább kitűnik, a pártoskodás vádjának bár csak árnyékával is vádoltathatnék akár a lap, akár e czikknek irója. De foglalkozhatik e becses lap ez eszmével annyival is inkább, minthogy a hazánknak összes tanügyi lapjai ez ügynek már is szenteltek tért. Tárgyunkra vonatkozólag a következőket kell bár csak dióhéjba szorítva — felemlítenünk : Evekkel ez előtt az egyik kolozsvári napilap (az „Ellenzék") egy magyar közmivelődési egyesület létrehozása érdekében hosszú czikksorozatban értekezett. Körvonalozta a teendőket, melyek egy ily egyesületre várnak, s szerinte az egyesületre nem vár más teendő, mint : „az erdélyi részekben a közmívelődés emelése által odahatni, hogy e bérezés hazarészünknek különféle nemzetiségekből álló összes polgársága a magyar állameszme érdekében vai ó összműködésre vezéreltessék, — anélkül azonban, hogy ez által az egyes nemzetiségek az ő specialis jellegükben megtámadtatásnak. Végre is a jó meg jó földbe hullott! ... A kérdés több oldalról megvittatott, — s isten jóvoltából az ügy elére tevékeny, buzgó és lelkes, minden elfogultságtól óvakodó férfiak állottak, kik az egyesület programmját alapszabályok létesítése által megteremtették, — s az ügy vagy mérveket öltött, úgy annyira, hogy ma már minden jó hazafi siet érdeklődését tanúsítani. Az egyesület czél ja: az erdélyi részekben a hazafiságnak fejlesztése, nemzeti irány művelése által," — eszközei pedig: „óvodák, nép- és polgári iskolák, egyházak segélyezése, esetleg létesítése, népkönyvtárak és olvasó körök alkotása; hazafias iratoknak anyanyelven való terj esztése." Mily dicső eszme ez?! Ki ne lelkesednék érte?! . . . Ki ne érezné e feladat nagyságát és nehézségét?! ... Ki ne óhajtaná a magyar hazában létező nemzetiségeknek egymás iránt való testvéries szeretetét? . . . Mindenki! ... s ezek között a magyarországi ág. hitv. ev. lelkészi, tanári és tanítói kar kiváltképen; mert bennök meg volt, meg van, s meg lesz — a mig ez egyház létezik — pedig létezése örök — minden szép, jó, igaz, nemes és hazafias érzelmek forrása. Midőn e sorok napvilágot látnak, az egyesület vezérfiai már szétküldték az ezen eszme felkarolására és gyámolítására felhívó aláírási íveket. Megkapja azokat a hazai ág. hitv. ev. egyház közönség lelkészi, tanári stb. kara is. Jól tudom én, hogy a szegénység ezen körben igen sok helyen mutatja fel el nem rejthető sebeit. Ámde oly szegények még sem vagyunk, hogy dicső és magasztos eszmékért lelkesedve, ne tudnánk megtagadni magunktól egy kis élvezetet azon czélból, hogy az így megtakarított filléreket le ne tudnánk tenni a szeretet oltárára épen akkor, midőn honfitársaink, talán utódaink- s szeretetteinknek nem csak anyagi felvirágzására, de ki e váltképen a boldogságot szétárasztó egyetértés megteremtésére munkál egy kulturegylet, mely a meghasonlott testvéreket igyekszik egymáshoz közelebb hozni, a hideg sziveket felmelegíteni s a sötétségben tévelygőket felvilágosítani. Ne nézzük mi evangyelmiak, ne nézzük összetett kezekkel, miként munkálja már a jót : legyünk őseinknek méltó örököseik! . . . Isten áldása a szent ügygyei! . . . Turcsányi Gyula, ág. hitv. ev. lelkész Kolozsvárit. A papzsák. Efezus IV., 15. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől nevekedjünk abban, a ki fő, t. i. Krisztusban. I. Az én jó szomszédom a szügyi tiszttárs kifogyhatatlan, szeretetre méltó ötletekben és kellemes — toasztiroró. S habár neki is megvan az a sokakkal közös embert tulajdonsága, hogy szereti magát martyr-nak hinni és vallani, mihelyt nagy elfoglaltsága közben vesz magának annyi időt és fáradságot, hogy egyik másik ügybe bele ártsa magát; mindazonáltal a világ nem veszi ezt egészen komolyan, annál kevésbbé, mert senkinek sincs eszeágában őt, az ő jó czélzataiért megkövezni. Azt ezek után épenséggel nem csodáljuk, hogy ő néha rémeket lát és ha ezek nincsenek is a valóságban, olykor jó kedvében maga fest magának, s megjelenésükre olyan