Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Erdélyi magyar közművelődési egyesület érdekében (Turcsányi Gy.)

148 ma már csak ott lehet, ahol azt saját hiveink engedik. Elég sajnos az, hogy az egyházban szerepet játszó urak — még egyházfelügyelők is — önmaguk aláírták a reverszálisokat. Az evangelizáczió egészen más Spanyolországban és nálunk. Hazánkban létező az ev. egyház. Templomaink az ország minden vidékén nyitvák, aki üdvöt keres, meglátogathatja azokat. Felekezeti intézeteink nagyszámúak. Főiskoláink igen látogatottak a más felekezetűek által. Még protestáns jogakadémiáink is vannak. Mind ezek hathatnának, mindezeknek egy czél szolgálatában kellene állaniok. A proselyta kapkodás nem a mi szellemünkhöz való. Apáink sem tették s mi sem teszszük és ha még oly nagy hatalma is lesz a divatnak. A mi evangyéliom szerint reformált testvéreink már haladnak azon az úton, melyet nálunk is meghonosítani szeretne a Nagy tiszteletű pestmegyei főesperes úr. A mi evangyéliom szerint reformált testvéreink már megkezdték a térítés nagy munkáját. Pancsova, Orosháza, F. Becse nagyon hasonlítanak ahhoz, amit a drezdai prédikátorok tevének a fehérhegyi csatakor (lásd czikkemet az evangelizáczióról.) Az evangyeliom szerint reformált testvéregyház a testvér megnyeréséhez hozzá látott. Ha valahol az evangelikus egyházban a híveknek a fegyelem nem tetszik, nossza tárt karokkal fogadja őket a jó testvér. Ugyancsak az a jó testvér, Selmeczbányán, ahol két virágzó evangelikus egyház van missiói lelkészi állomást szervez (lásd : Dunántúli ref. egyh. gyűlés jegyzőkönyve 1884, 73-ik p.) Ez a szellem már a ref. egyházban is meghozta gyümölcsét. H. M. Vásárhelyen propagandát kezdtek csinálni az unitáriusok. Hodie mihi, cras tibi. A katholikus egyház dicsőítésével vádol a Nagy tiszteletű úr. Igaz, én a katholikusban is tisztelem a keresztyén jellemet. Saját hibáinkat csak azért emiitettem fel czikkemben, hogy lássuk, miszerint mi sem dobhatunk a bűnösre, ha mindjárt nagy bűnös is, követ. Kár nekünk a katholikus főpapok hazafiságának rugóit kutatni. Lehet, hogy igaz, amit Nagytiszteletű úr a főpapokról mond, hogy t. i. minden szentnek magafelé hajlik a keze. De hát nem hazafiaskodnak-e sokan a mi egyházunkban is csak azért, hogy hírnévre és dicsőségre tegyenek szert. Nincsenek-é sokan, kik csak azért állítják pellengérre lelkésztársaikat, hogy annál jobban fedezhessék szentségükkel bűnneiket. Ne keressük a katholikus főpapok hazafiságának rugóit, hanem kövessük az Ur ama szavát „ne Ítéljetek, hogy ne ítéltessetek." Legyen saját egyházunk élete evangyéliom szerinti és ahhoz nem keli reform, nem tervezgetés, hanem komoly, önzetlen, alapos munka. Fájdalom egyházunk képe most szomorú. Vallási és politikai szekták dúlnak benne. Egyházunk tág tért ád a politikai szenvedélyeknek, sokszor mondhatnám örjöngéseknek s a helyett hogy elnyomná a szenvedélyek tombolását, még szítja azt. Es a hitélet oly sivár, az egyházmentők serege mellett, elvész maga az egyház. Idegen Istenek foglalták el sziveinket, azoknak feláldozunk mindent, még hitünket is. Es a sok nagyhangú gyűlés-nyitó beszédek mellett ott, a hol az ész, sziv és zsebnek öszszhangzóan szólani kellene, nagy a némaság. Két évi harangozás után csak 800 frt. gyűlt be a Luther-társaság czéljaira, pedig uraink, kik a protestáns névre büszkék, képviselő választás alkalmával tiz-husz ezret szántak a vesztegetés oltására. Evangelizáljuk önmagunkat. Más kertjébe nem megyünk szakítani gyümölcsöt, hanem inkább saját kertünket ápoljuk és tisztítsuk. Igaz, könnyebb más kertjében a már kész gyümölcsöt leszakítani ; de ki tudja, váljon addig, mig másnál járunk, saját kertünkbe nem rontanak e be a tolvajok. Szerintem jobb kert az, melynek fái kisseb számúak, azonban mind nemes fajnak : mint az a kert, melyben csak ültetnek és ültetnek, nem tekintve arra, hogy jó e a faj, melyet ültetnek s hozzá való-é a talaj. Áttérni sokkal könnyebb mint megtérni s egyházunk jobban cselekszik, ha az elsőt nem hangsúlyozza; de a második megvalósításához teljes erővel hozzá lát. Szeberényi Lajos Zs. ev. lelkész. Az erdélyi magyar közművelődési egyesület érdekében. A magyarországi összes protestáns egyháznak éltető eleme, a mi számára dicső multat és biztos jövőt teremtett, az volt, hogy hívei a múlandó javakat mindig csak eszköznek, czélnak soha sem tartották. A szükséges eszközök megszerzésében a kitartó munkásság mellett, folyton a magasztos czélra tekintve, fáradalmaik gyümölcséből az önmegtagadásig áldozatkészek voltak. Mindég magasztos eszmék lebegtek szemeik előtt, — s az eszmék győzelmét nem kötötték időhöz, — nem féltek attól, hogy fáradságuk és áldozatkészségük gyümölcsét maguk nem élvezhetendik. Nem gondoltak még arra sem, hogy közvetlen utódaik élvezik-e, — vagy reájuk nézve teljesen idegenek?! Sokkal messzebb, a jövőnek sötét fátyola alá is beláttak. Látták ott a most még eltakart, de majdan dicsőítendő eszmének biztos győzedelmét! .... Szerény Dávidok emelkedtek ki az élő híveknek soraiból, kik biztos léptekkel és Istenben vetett bizodalommal haladtak a — sokszor dölyfös — Góliátok felé, hogy legyőzzék azokat. — S csudákat míveltek! . . . . Mi pedig, mint utódok, bámulva állunk meg sírjaik felett, s róluk megemlékezve tudunk is, akarunk is lelkesedni minden dicső, magasztos, szép és igaz eszméért. Én is, ha megállok őseimnek sírjuk felett, miként int felém dicső alakjuk, figyelmeztetve azon szent kötelességek hű teljesítésére, melyeket ők, mint az igaznak, szépnek, jónak és nemesnek védő harczosai utolsó lehelletükkel róttak reám. Érzem súlyát a felelősségnek, mely lelki halállal fenyeget mindenkit, ha a szent zászlót elhagyná, vagy az arra írt eszmének győzelmét, a neki adatott tehetségekkel biztosítani vonakodnék. — Hisz a munkának nagyobb és nehezebb részét ők, az erősek már úgy is elvégezték, — s reánk, a gyengébbekre már könnyebb, de nem kevésbé fontos feladatnak teljesítését bízták, — de ezt azután megés elvárják. Egy ily kötelesség, melyet reánk az ősök róttanak : „a magyar állameszme érvényesítéseért tenni azt és annyit, a mit és a mennyit, kiki körülményeihez képest, tehet. Egy óriási táboron tekintettem végig, mielőtt e sorok megírásához fogtam. Láttam ott a táborban kiemelkedő alakokat, melyek körül a tisztikarnak lelkes vezetői mellett, és megett ott áll a hű harczosoknak egész serege.