Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Reflexiók Schlauch beszédjére (Szabó Béla) II.

12 királyokat, fejedelmeket. Tagadhatlanul nagy és hatalmas eszme és egyáltalán nem látszhatott lehetetlennek kivitele. Hisz ott fejlődött a keresztyénség szemei előtt és terjeszkedett szét az ő hátrányára bámulatos gyorsasággal három világrészben a muhamedanizmus. Ha a kalifa, a próféta utódja, ura, szultánja minden mozlimnek, miért ne lehetne a pápa ura, királya minden keresztyénnek? A jogczímet a megváltótól, a keresztyénség alapító profétájától könnyen elhozhatta szent Péter apostol a kulcsok képében Rómába, a pápa lábaihoz. Nem akarom én azt állítani, hogy . mindez egy kész, kidolgozott tervezet szerint ment volna, mint a hogy az építész a kész minta után építi fői a palotát vonásról vonásra. Hanem hiszen Romulus sem rajzólta oda egy Kiepert-féle atlaszra a római világbirodalom határait, midőn városának sánczait tizakkorára csinálta, mint épen szükséges volt, mégis ez időtől fogva mintha minden római fejében ott lett volna a világos tervrajz, úgy hordták fáradatlanul, szünet nélkül a köveket e nagy épülethez. Nekik sikerült, a katholiczizmusnak nem. De hogy nem a katholikus egyházon mult, miszerint e ker. világbirodalom létrejöjjön, azt bizonyítják a világrendítő harczok, a miket a pápa vívott a római császár, általában mindenki ellen, a ki hatalmának, világi uralma terjedésének útjába állott. Avagy a kath. vallástan védelmére nem szövetkezett-e a törökökkel, protestánsokkal, normann kalózokkal, ker. kath. fejedelmek ellen? A profán kard biztosabb, erosebb fegyvernek bizonynlt a szent kulcsoknál; a külön államok megmaradtak. De hogy e törekvés még most sem halt ki a kath. egyház kebeléből, mutatja azon elkeseredett hang, melylyel a pápa minden kínálkozó alkalommal a szabadkőművesek ellen meny dörög. Hogy ne? Mikor ezeknek egyik főtörekvése a katholiczizmus egyetemes birodalomról való álmát megvalósítani, de egészen más úton, más eszközökkel és más névvel? Avagy a ker. tan érdekében utasítja-e vissza a pápa a katholiczizmus főpapjának díszes állását és marad inkább trónpraetendensnek — hihetőleg örökre? Vagy minek a sok nuntius? Hogy mondhatja tehát Schlauch: „az egyház soha sem kívánta az államot abszorbeálni vagy nulliükálni, sőt mindig fenhangon hirdette annak fenhatóságát?" Akkor sem, midőn földnélküli Jánost és másokat hűbéresévé tett-e, avagy a boldogságos szent szűz hozományaképen magának követelte Magyarországot? Bizony a kath. egyháznak nem tett szolgálatot püspöke, midőn az állami trónról a társadalom szerényebb székére ültette azt. Miért tette? Vájjon az ő keblében nem él a katholiczizmus egyetemleges törekvése? Miért nevezi tehát a pápát, főpapját, „dicsőségesen uralkodónak;" mely kifejezés elfogadott szokás szerint igazi fejedelmeket illet csak, avagy miért áll fel ő róla beszélve? Alpapsága körül ki tette azt ő vele, szinte főpapjával szemben? Bizony, bizony mást érez szíve, mint a mit szája mond. Egy más állam, a kath., a pápai állam polgárának érzi ő magát; azért kész inkább vagyonát stb. oda dobni, semhogy az államnak, melyben él, magát alávesse; azért szeretné az állam kezét megfogni, a midőn pedig az semmi egyebet nem tesz, minthogy most, midőn önállósága teljes tudatára ébredt, lassan visszaszerezni iparkodik a jogokat, a melyek őt természetszerűleg megilletik, de a melyeket ama másik állam tőle titokban, kéz alatt elbitorolt? Még az, oly zsarnoki elnyomónak kikiáltott Németország sem akart egyebet hirhedté vált törvényeivel, minthogy a kath. papokat ama nagy állam kötelékéből kivegye és német honpolgárokká tegye. Vájjon igazságtalan és vallásellenes kívánság és törekvés-e ez? Hogy ily körülmények között mikép volna eszközölhető a békés kiegyezés az állam és a kath. egyház között, azt elképzelni aligha lehet. És ha végig lapozzuk a törr ténelmet, tapasztaljuk, hogy e szép béke sohasem is létezett a két fél között. Küzdelem volt ez egyháznak egész, eddigi élete; s e harcz csak akkor szünetelt, ha az egyik fél annyira erősödött, hogy a másiknak nyakára tehette lábát s a kath. egyház csak addig élt békében egy állammal, a míg ez csöndes álomba merülve az egyházat engedte gazdálkodni és rendelkezni a maga nevében, mint a hogy az Spanyolországban történt. Most az egész harczvonalon az államhatalom kerekedett felül és az egyház kiegyezést ajánl, természetesen azon reményben, hogy .... tempóra mutantur. Ha őszintén ki akarna egyezni az államhatalommal, akkor le kellene mondania mindenekelőtt nagyzási, államalakítási ábrándjairól, és megelégedni a szereppel, melyet neki a vallás fogalma nyújt, de ez esetben nyugodtan nézhetné, mint rendezkedik és erősödik az állam; nem lesz az soha vallásellenes. De a míg ezt nem teszi, hanem kulturharcz, status in statu-féle fenyegetésekkel, melyek Schlauch beszédéből is kikandikálnak, akarja az államot reábirni, hogy a béke kedvéért inkább tegyen kárt önmagában, veszélyeztesse önmagának lételét, csakhogy a telhetetlen egyházat elcsitítsa : addig tovább foly a harcz, ha más fegyverekkel és rejtett módou is, de szakadatlanul, szünet nélkül. S higyje meg, ha mindkettőnek árt is e háború, de neki kétszeresen; a világ már nagyon megtanult a kulisszák mögé tekinteni és nem fogja vérét ontani vallásosságból egy pápai állam érdekében. Mindezek után kimondhatjuk, hogy az állam és kath. egyház között a kibékülés lehetetlen, mig az utóbbi jelenlegi szervezetében, törekvéseivel fennáll, lehetetlen még Schlauch szerint is, miután ő ezt a kiegyezést egy alapon (az egyház társadalmi természetű) építette föl, a melyen építeni nem lehet. Hogy tehát most már minden egyéb okoskodása, tervezgetése homokra van építve, természetes. Ilyen természetű főként a dualismus terve állam s egyház között. Magában véve is rendkívül tág fogalom. — III. Incze is körülbelől dualismust akart behozni, a midőn pápát és királyt egymás mellé állított, amazt mint napot, emezt mint holdat. Tlyet talán Schlauch nem gondol. Mindazáltal nagyon különös felfogás még egy kath. főpaptól is, hogy bennünket protestánsokat teljesen, de teljesen ignorálni kiván. Avagy, hogy reméli a dualismust létrehozni az állam és annyi felekezet között, mert hisz csak nem hiheti, hogy az állam teljesen hátat fordít minden nemkatholikusnak és egyesegyedül a katholiczismust méltatja testvéri szeretetére? Nagyon sok szó fér a püspök úr nézeteihez a kath. egyháznak Magyarországhoz való viszonyát illetőleg, a mikor alkalmat vesz magának az annyira felkapott phrá-