Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Prónay Dezső báró megnyitója

41. szám. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Előfizetési ár: x Hirdetés ára: Egész évre . 6 frt — kr. —Négyhasábos petit sorként félévre . . . 3 n » Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. egyszer közölve 7 kr. negyedévre .1,50,, többször közölve 3 kr. Egy szám ára: 12 kr. o. é. Felelős szerkesztő: Bélyegdij : külön 30 kr. TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Tartalom: Prónay Dezső b. egyetemes felügyelő ő mltóságának megnyitó beszéde és jelentése. — A szent béke. 1 Farkas Geyza). — A GusztávAdolf-egylet 38-ik nagygyűlése Wiesbadenban. (Láng Adolf). — Mily változásokon ment át a paedagogiai gondolkodásmód a két reformátor működése folytán? (Steiger Frigyes). — f Lichner Pál. (Stromp László.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. Prónay Dezső b. egyetemes felügyelő ő méltóságának megnyitó beszéde és jelentése.*) Elmondta az ág. h. ev. egyetemes gyűlésén 1884. oktober 8-án. Üdvözölve az egyetemes gyűlés tagjait, a gyűlést megnyitottnak nyilvánitom. Evang. egyházunk nem foglal el oly külön állást, s nincs annyira izolálva, hogy azon fontosabb társadalmi kérdések melyek általában a hazai közvéleményt foglalkoztatják és a melyek többé-kevésbé a közel jövőben megoldásra várnak, hatásukat egyházunkon belül is ne érvényesítsék. Hazánk a múltban több, mint három századon át a legsúlyosabb harczokat, a legnehezebb küzdelmeket vivta, hogy lételét mint állam fenntartsa és másrészről alkotmányát, annak szabad fejlődését biztosítsa. Természetes, hogy midőn a múltban magának az országnak a létezéseért folyt a harcz, — sem idő, sem alkalom nem lehetett arra, hogy az ország belső konszolidácziójának egyik főfeltételére, a magyar nemzeti közművelődésnek terjesztésére hasonló figyelem fordittassék, mint aminőt szerencsésebb helyzetben levő államok nemzeti kulturájuk kifejtésére fordítani képesek voltak. Midőn hazánk viszonyai kedvezőbbekké alakultak, természetesen azon igyekezet lépett mindinkább előtérbe, hogy a régi idők mulasztásait minél gyorsabban pótolhassák és a nemzeti közmüvelődésügyét leghatályosabban felkarolják. A múltban pedig az egyház karolván fel a nevelés és oktatás ügyét és az iskolák majdnem kizárólag az egyház kezében lévén, természetes, hogy hazánk közművelődési törekvései egyházunkat is a legközelebbről érdeklik. A haza minden müveit polgárára egyaránt kiterjedő nemzeti jellegű közművelődés lévén a legszebb, a legbiztosabb kapocs nagy történelmi hagyományok mellett, mely az ország polgárait egymáshoz fűzi, kiket ezen nemzeti jellegű kultura terjesztése által közelebb hozni egymáshoz és az összetartozás érzetét felkelteni s megszilárdítani bennök oly feladat, melynek az egyház, a mennyiben a hazai közművelődésnek *) A gyűlés lefolyásáról jövő számunk hoz kimerítő tudósítást. egyik tényezője, kell, hogy megfelelni igyekezzék. Nekünk, talán más eszközökkel és más uton, de ugyanazon czél felé kell törekednünk, melyet e tekintetben ma az állam tüz maga elé. Az egyedüli különbség csak az, hogy mi nekünk első sorban mindig az evangéliumban lefektetett valláserkölcsi elvekhez is viszonyítva kell eme közművelődési feladatokat tekintenünk. Egyházunk oly szép jogoknak van birtokában, hazai alaptörvényeink értelmében és azoknak megőrzésére mindenkor méltán oly nagy súlyt fektetett, miszerint nem kételkedhetem, hogy ezen jogainknak sértetlen fentartására oly súlyt fog fektetni egyházunk minden tagja, hogy még áldozatok árán is kész volna e jogokat biztosítani. De még áldozat sem kívántatik tőlünk, csak az, hogy ismerjük fel helyesen, miszerint saját érdekünk is tökéletesen azonos e tekintetben az állam legfőbb érdekeivel, hogy t. i. egyházunk azon szolgálatot, melyet a közművelődés érdekében korunk, s a hazai közvélemény ma tőle megkíván, valóban teljesítse is. Mi természetesen nem téveszthetjük szem elől, hogy gyülekezeteinkben a gyülekezeti tagok anya nyelvén is hirdettessék az evangelium; — de másrészről el kell ismernünk azon szükséget, hogy ránk is vár a feladat, miszerint ama kulturteendőket, melyek hazánkban ránk várakoznak, csak ugy fogjuk megfelelően teljesíteni, ha a magyar nyelv ismeretének minél tágabb körben való elterjedését is előmozdítjuk. Egyházunk demokratikus szervezete, az egyházat alkotó egyes testületeknek, úgymint az egyes gyülekezetnek, esperességeknek és kerületeknek is fenálló önrendelkezési joga biztosításul szolgálhat arra nézve, hogy itt jogtalan kényszer nem fog alkalmaztatni. De még az önérdek s egyházunk saját tagjaival szemben fennálló kötelesség is sürgősen követeli, sőt mintegy parancsolja, hogy a magyar nyelvnek, mint az állam hivatalos nyelve ismeretének, minél tágabb körben való terjesztésében tanintézeteink hátra ne maradjanak. Ne csak az képezze tehát feladatunkat, hogy a magyar nyelv ismeretének terjesztésére a hazai közművelődés érdekében munkálkodjunk. Ennél szebb, magasztosabb feladat is várakozik reánk. A haza szeretetének erkölcsileg