Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - De kenyérrel is! Farkas Géza

83 amint az evangyéliomi könyvekből ránk tekint, oda bűvölte, lekötötte magához az emberiség szivét, lelkét és religiozus imádatát. Látok az ö dicsőségét, úgy mint az Atya egyetlenegy szülöttjének dicsőségét. Vagy — mint egy uj szélnek zendülése — mint tavasz, mely f'uvalata érintésével — miben életet talált — azt uj életre fakasztotta, és — mi halálra vált, mi kiszáradt — azt halálra Ítélte. És azután — mely népeket ezen szél szárnyaira vett, „azoknak erejük megujjult, és szárnyakkal magasra repültek, mint a saskeselyük"; és mikor a keresztyénségnek ezen saskeselyű szárnyai a középkori egyház korrupcziójával megfáradtak, de az — visszatérve világot győző és világotboldogító hatalma ős forrásához, erejében ismét regenerálta magát, amely népek akkor az ő erejében megujjult keresztyénségnek tért nyitottak, és annak vizeiből ittak — értem a protestáns népeket — azok folyton emelkedő mivelődésük, erősödésük és térfoglalásuk utján „futnak — és el nem fáradnak, járnak — és meg nem lankadnak". És — ez nem költészet, ez história! Menjünk végig a keresztyén aera történetén. Annak minden változataiban, a római birodalom szétporlásában, a népvándorlás ide vetett forgácsaiból és hullámaiból alakult uj államok consolidálásában, ezek kulturai alkotásaikban mindenütt ott találjuk, hogy — van egyház, és pedig nem csak erős hierarchiai szerkezete szerint, hanem kovászszerü hatásaiban, szellemisége organizáló fuvallatában. És pedig ott áll Krisztus egyháza a fel- és aláhullámzó események torlódásai között, nem csupán mint merő neutrális idealismus, hanem mint regulativ világrend, mely „elvettetett sokaknak esetükre, és sokaknak feltámadásukra." Luk. 2, 34. Ki magyarázza meg ezt? Luther vallásos költői géniusza egyik szép szavában azt mondja: O neki legnagyobb csoda, hogy az égboltozat, melyen milliárd világok fénye ragyog, fennáll, és nem látsz oszlopokat, melyek azt tartják. Nekem pedig még nagyobb csodának láttatik, hogy a keresztyén egyház — látszólag ily elporló oszlopokra emelve — mégis fennáll. A kérdés e mai reflexiómban az volt: van e vallás ? Feleletem: volt és van, mert van egyház — mint annak organuma. Az emberi bölcselkedés kevély theoriái jöttek, mentek. De Krisztus egyháza fennáll. Gyönk, 1884. márcz. 9. Ritter István. De kenyérrel is! ív. Amit az államsegély tőkésítése mellett másik okul szeretnek felhozni — nem kevésbé figyelemre méltó. — Még ez eddig nyilvános kifejezést ugyan nem nyert, olyan nyilt titok : de számolnunk kell ezzel is. Azok, a kik felső köreinkben megfordulnak, onnan hozták magukkal azon aggodalmat, hogy el lehetünk rá készülve, hogy az állam rövid időn meglógja vonni e segélyt egyházunktól. Hogy tehát egyszerre minden segélyforrásunk el ne apadjon, jó lesz magunkat ezen eshetőség ellen fedeznünk, oly módon, hogy az államsegélyt tőkésítsük. Bizony nagyon jó az előrelátás : de aggodalmunk ilyetén való kifejezése által, épen az elkerülni szándékolt örvény felé sietünk. Vagy nem juthat-e egyszer eszébe az országgyűlésnek azt mondania: van már most a kerületeknek 100— 100 ezer frt. tőkésített államsegélyük — ennek kamatja 5000 frt.; épen annyi, amennyit évenként folyóvá tett az országgyűlés, tessék ezzel már most beérni. Vagy ad az állam segélyt jövőben is, vagy nem ad. Ha ad, minek akkor az indokolatlan félsz, az alaptalan aggodalom? Ha nem ad, s ezen eshetőségre a segélyt tőkésítjük, ez annyi, mintha most nem adna; mert nem élvezzük azt. Van még egy fontos ok, mely az államsegély tőkésíttetése mellett szokott felhozatni — s ez a jövő. Lássuk ezt is. Nagyon lábra kapott egy idő óta egyházunkban az az áramlat, hogy : tegyünk, gyüjtsíink, alapítsunk — a jövő számára. — A keresztyén buzgóság nagy mértéke szükségeltetik ahhoz, hogy valaki önzetlenül a jövő számára gyűjtsön kincseket, s a buzgóság, ha tettekben nyilatkozik, számot tarthat az utókor hálájára. De hogy mindenben a jövő érdekeit istápoljuk, még akkor is, ha az a jelennek hátrányával lenne összekötve : ez úgy hisszük túlhajtása a buzgalomnak. Pedig az államsegély tőkésítése — a jelen kihasználása a jövő érdekében. Vagy hát nem lenne nekünk már — a jelenben semmire szükségünk? Jól mondja az Idvezitő: ne legyetek szorgtdmatosak a holnapi napról: mert a holnapi nap gondot visel az ö dolgairól. Elég a napnak az ö mindennapi szorgalmatussága. Csak ezt elégítsük ki. Kétséget nem szenved, hogy a kerületek gazdagabbak lesznek 100-ezer forintokkal; de ezzel a pénzzel épen százezer forint ára Ínséget lehetett volna megszüntetni. S ki akarná kétségbe vonni, hogy ez, ha nem is életde — kenyérkérdés. Nem sokkal jobban áll a dolog a Baldácsy - alappal sem. A mi itt beteges állapotra vall, az, a világosság hiánya. Tenyész a természet fold alatti sötét üregekben is, de a kihajtott inda, színtelen s hamar elfonyad. A Baldácsy-alapot titokzatos homály környékezi. Teljes tisztelettel és feltétlen bizalommal viseltetünk mi azon férfiak iránt, a kiknek vezetésére s felügyeletére van bizva ez a szép alap. Miért hát részükről a bizalmatlanság a nagy közönség iranyában? Talán annyi figyelemre sem méltó az evangyéliomi egyházak nagy közönsége, hogy egy-egy részletes évi jelentéssel legalább tudatát tartaná fel a bizottság annak, hogy mi nagybirtokosok vagyunk? A kerületeken alig jön szóba ez az alap. az egyetemes gyűlésen felvett jegyzőkönyv néhány rövid sorban kimenti a tárgyát. - Nem. - ki nem meríti; hanem annal melyebb gondolkozásba ejti az érdekelteket. Néhány éve már, hogy az összes evangyehomi egyházak 8, mond: nyolezezer hold föld birtokában vannak, s még azóta ez a rengeteg vagyon egy fillér jövedelmet nem birt felmutatni. .. , , k Ki kezeli, milyen az a kezelés, m.k az uzleUgak m

i az évi jövedelem, hova fordíttat* ? S hason* £ sek igen élénken foglalkoztatok a nagy közönségét.