Evangélikus Egyház és Iskola 1884.
Tematikus tartalom - BELFÖLD - Ruszt
78 tás dékánja, a mult évi Luther-napok alkalmával az egyetem ünnepélyén elmondott. Fellépése mind a mellett váratlan következményeket vont maga után s a némethoni ev. egyház főfigyelrae ez idő szerint ezen esetre van irányozva: elég ok, hogy úgy a beszédről, mint az az által keltett mozgalomról pár szóval megemlékezzünk. Szerző (így nevezhetjük, mert beszédje megjelent) a reformáczió és egyház viszonyáról értekezett. — Kiindulva az oppoziczióból, melyet Luther a róm. kath. külsőségek ellen kifejtett, azon véleményre jut, — hogy voltakép ez volt az „eredeti reformáczió-programm". Luther e programmját elő is adta, és pedig azon ismeretes műben, melynek czime : „de libertate christiana," s melyben épen az érintett külsőségekkel szemben a keresztyén számára teljes szabadságot kiván, — a bensőre Krisztussal való közösségre fektetvén fősúlyt. E programmtól a reformátorok eltértek, középkori képzeteket elevenítettek fel, fogadtak el; s itt következik a symbolumok bírálata, melyet, hogy túlhosszúvá ne váljék levelem, mellőzök, mit annál is inkább tehetek, mivel benne igen kevés az új, eredeti; legfeljebb a túlságos szigor és méltánytalanság. — Szerző végül másrészt kifejti a maga positivumát; a keresztyénség elve szerinte a Krisztusban adott életideálba való hit; — mi mellett az egyes hittételek (pl. az örök-élet stb.) benső igazságát, magvát elismeri. Ez körülbelül a mű vázlata. A szónokot, befejezvén beszédét, általános tetszés tüntette ki. — Nem úgy lett, midőn a beszéd megjelent. Az első 600 példány Bonnban kelt el, s nemsokára második és harmadik kiadása jelent meg, még a múlt évben. Csak a beszéd megjelenése után kezdődött meg az ellenhatás. A szabadelvű politikai párt lapjai nagy tetszéssel fogadták, az egyházi lapok pedig két részre osztottak : a modern irányúak helyeselték, az ú. n. „positive"-k pedig elitélték. Luthardt a maga lapjában : „Alig. ev. Luth. Kirchenzeitung"-ban „Auch eine Lutherrede" czím alatt elejétől végig gúnyos ismertetését adta, mi mellett egy pár hittételt péld. Krisztus pokolba szállását, mennybemenetelét, illetőleg ezek lutheri felfogását védelmezte. Azonban mindazon czikkek közt, melyek Bender fellépését elitélték, első helyen áll Dr. JBaur, a rajna-melléki generalsuperintendens : „Evang. Neujahrs wort "-ja, mely a Magdeburgban megjelenő „Kirchliche Monatschrift"-ben, a positiv unió közlönyében, és pedig a januári füzetben jelent meg. Elejétől végig higgadtan, mérsékelten, kiválón szép stylusban írott czikk, melynek a másik fele bírálja Bender fellépését. S itt iparkodik kimutatni, hogy Bender háromfélekép vétett: 1. nem helyesen tüntette fel a reformácziót; 2. az írással ellenkezve leszállította (Herabminderuug) az üdvözítő hitre nézve fenálló követelményeket; 8. megsértette (Verunehrung) a jelenkor egyházában működő férfiakat. — E czikk jelentőségét emeli a körülmény, hogy ép ama tartomány egyházi elöljárójának nézete, melyhez a bonni egyetem is tartozik. Azonban a sajtó nem maradt meg e fellépés egyedüli birájáúl. Bonnban mindjárt e beszéd hatása alatt egy theologus-egylet alakúit, mely magát Benderrel ellentétben positivnek nevezi. A bonni theol. fakultás seniora egy közzétett levélben — ugyan egy — túlzón orthodox tanár irányát is, de ugyanúgy Bender fellépését is elitéli. De a legnevezetesebb lépést a rajnai tartomány-egyház lelkészeinek egy része követi el. Egy tiltakozó levelet köröztetett a bonni theol. fakultás dékánja ellen a tartomány lelkészei közt. E tiltakozás tartalma : a tartományi zsinat elnöke tiltakozik a Bender által kifejtett elvek ellen, s kívánja, hogy a zsinat tiltsa meg Bendernek a túlkapásókat a hitvallás ellen és utasíttassák, az esetben, ha egy rendszeres theologiai tanári szék üresedésbe jő, e széket — egy a hitvalláshoz hű férfiúval betölteni. — E tiltakozást különben a Messner által szerkesztett „Neue Ev. Kirchenzeitung" szó szerint közölte. Az aláírások viszonylagos száma u. 1. nem eléggé bizonyos még. Beyschlag a maga „Deutsche Ev. Bl." czimű lapjában 140-re teszi a tartomány lelkészeinek számát, kik közt 59 igen, 81 pedig alá nem irta volna; e számarányt átvette a „Prot. Kirchenzeitung" utolsó előtti száma is. — A Messneri lap legújabb száma azonban úgy igazítja helyre ez arányt, hogy 96 közt 64 aláirta, a többi nem; ezek közt is pedig határozottan csak három utasította volna vissza az aláírást. E mellett még két röpirat jelent meg Bender ellen. Pastor Krüger: „Luther und Bender," Barthold pedig: „Prof. Bender's Festrede und das christliche Lebensideal" czím alatt támadták meg a szerzőt, kinek beszédje rövid idő alatt a 3-dik kiadást érte volt el. E műveket csak a Harnack és Schürer által szerkesztett ,,Th. Litztg."-ból ismerem. Gottschicli bírálja a 3-ik számban mind a három művet, s különösen Bartholdi művét dicsérte. Gottschick s vele az érintett lap, u. 1. szintén elitélik Bendert, bár megengedi, hogy az érintett röpiratok, s általában Bender ellenesei sokat elferdítenek, sokat elhagynak abból, mit Bender mondott. Gottschick, bár értekezése végén ezek ellen, a posít. irány hívei ellen fordúl, — mégis kimondja az ítéletet : Bender müve időszerűtlen, hangja pedig épen nem alkalmas a kölcsönös megértést, összhangot előidézni. 1 1 A lelkészek tiltakozása és annak tartalma azonban a beszéd iránti érdeklődést csak fokozta, s a mozgalmat növelte. Bender a ,,Köln. Ztg."-ban roszakaró is illetéktelen fellépésnek jellemezte, fentartván magának a bővebb választ. A szabadelvű párt polit. lapjai mind meghúzták a vészharangot : ime az orthodoxia korlátozni akarja a tanszabadságot. Az egyházi lapok is mind megszólalnak. — A ,,Prot. Kirchenztg.", a határozottan modern irány első közlönye — maga szólit fel egyet az érdekelt lelkészek köréből, ki egy igen mérsékelt hangon irt czikkben ismerteti a dolgok lefolyását. Megszólal Beyschlag is a már egyszer idézett ú. n. kék lapjában (mert boritéka kék). Nézete összpontosúl abban : elitélendő a hellyel-közzel nem eléggé óvatos, vagy igazán méltánytalan kifejezés élessége, ép úgy, amint világosak és kétségbevonhatatlanul igazak a mű alapgondolatai. — A többi szabadelvi párti egyházi lapok nyilatkozatai: a Hoszbach által szerkesztett ,,N. Ev. Gemeindebote" egészében helyesli Bender beszédét s védi az orthodoxia eljárása ellen, mely csak azt vette ki belőle, a mit el akart Ítélni; a brémai „D. Prot.-bl." pedig: ,,Ein Kreuzzug gegen die Freiheit der Wissenschaft" czimű czikkben a már említett tiltakozást jellemezve a jövőre mégis kedvező kilátásokat talál, s üdvözli Bender beszédét, mely erre lökést adott. — Viszont a posít. párt lapjai közt különösen, Messner lapja az, mely a tiltakozókat pártfogolja, bár minden más ily irányú lap hasonlókép. — Bender ellen — és pedig igen elkeseredetten nyilatkozik.
