Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - ISKOLAÜGY - Népiskoláink s a biblia. Kapi Gy

közérdeket mozdít elő, legyen közteher, járuljon hozzá a kis és nagy, gazdag és szegény egyház. Igaz hogy kisebb egyházainknak nehéz lesz e terhet elviselniök; de hát ott van az államsegély, fel kell őket belőle segíteni, s képesekké tenni, hogy a közteherben részt vegyenek. Nem a kerületeket kell tőkepénzesekké tenni a segélyt igénylő egyházak rovására, de fel kell segíteni a gyöngébb tagokat, hogy az által erőben nyerjen az egész szervezet. S nagyon jó lenne még, ha az államsegély egészben tőkésíttetnék : elébb azonban levonatnak belőle egyes kerületi költségek, aztán bizonyos összeg esperesek íizetésekép — s csak a maradvány helyeztetik el tőkének. Ilyen módon azonban az az államsegély nem egyházaknak adott segély többé. Hát elismerjük a kerületi költségek jogosultságát, el az esperesek fizetésének méltányos voltát: de nem rigy veszi-e ki magát ez a dolog, mintha az a segély a kerületi pénztárak felsegélésére adott összeg lenne, s nem következik-e in ultima analysi, hogy az állam fizeti espereseinket? . . . Akar a kerületi költségeket, — a mennyiben erre alapítványaink nem lennének — akar az esperesek fizetését, — viseljük közösen! Egyházaink bármily szegények, ha a szükség úgy kívánta sohasem tagadták meg részvétüket. Ha kevés az eddigi kerületi adó — kétszerezzük meg, s járuljon a költségekhez minden egyház részarány]ag: de ne vonjuk meg a segélyt ott, a hol szükséges, hogy megmentsük a tehertől azt, a kinek erre szüksége nincsen. Részünkről tehát azt tartjuk, hogy a kerületek nem jól alkalmazzák az államsegélyt — s ez bizonyára nem egészséges állapot. Az állam átértvén az egyházak kulturális missióját segélyben kívánta részesíteni a gyöngéket, kitartásra buzdítani a csüggedőket. Az orvosok pedig megvonják az Ínségestől a táplálékot. Egy szép ideának feláldozzák a személyeket (habár erkölcsiek is azok — az egyházak). S meglehet, hogy az államsegélyből — majd idővel csinálunk egy szép egyház-szervezetet, azon egyházaknak, a melyek nem fognak létezni, holott most még segítséggel biztosítani lehetne jövőjüket. A jó méhész — ha van olyan népe, mely tavaszszal némi táplálékot igényelne, nem vonja azt meg tőle, s bizony nem hagj'ja rakáson heverő mézét czukorrá jegeczedni. Ilyen népnek tekintsük az egyes egyházakat, melyek némi anyagi felsegíttetésüket busásan megszolgálnák — nem ugyan a fokozottabb adófizetéssel, de a vallás erkölcsi élet fokozott fejlesztésével. Farkas Gejza. Népiskoláink s a biblia. Nehéz bizony a kenkolyt úgy szaggatni ki, hogy egykét gabonaszál is vele ne menjen. Az 1868-iki népiskolai törvény s a nyomában megindult és a népoktatás minden terére kiterjedő reform-mozgalom sok buján tenyésző konkolyt irtott ki népnevelésünk kertjéből, de nem tagadhatjuk : a konkolylyal együtt sok nemesebb vetemény is került az irtóvas alá. Két oldala van itt is az éremnek. Nem árt, sőt szükséges időnként megnézni ez érem másik oldalát is: nincs-e ott számunkra valami mementó? Ama népiskolai reform-mozgalmak az oktatás középpontjává tették az olvasókönyvet, azt tartván — elég helyesen : az olvasókönyv nem csak arra való, hogy belőle a gyermek olvasni tanuljon meg, hanem oly egyetemes eszköze az az elme fejlesztésének, mely az emberi ismeretek minden oldalú felkarolásával, a népiskolai tantárgyak mindegyikét támogatja, kiegészíti s illusztrálja, mig a nyelvkezelés mintaszeríí példányainak bemutatásával gondoskodik a gondolat szabatos és helyes kifejezéséhez megkívántató műveltebb nyelvérzékről s nyelvtudatról, tehát egyaránt nyújt anyagi s alaki képzettséget. E paedagogiai elv meghozta az olvasókönyvek „ivadját." Megindult úgy a „közhasznú ismereteket tartalmazó," mint a „kézikönyveket helyettesítő" olvasókönyvek gazdag irodalma. De hogy ezek meghonosíttatásának semmi útjában ne álljon, vallás tekintetében közös vonásukká lett — nagyon helytelenül: a „színtelenség." E nivelláló hatás alatt készült termékek váltak népiskoláink oktatásának is központjaivá. S mit nyertünk velük? Módszertanilag elég sokat; de vallásosság s egyháziasság tekintetében annál többet veszítettünk. A mai olvasókönyvek panoramájának tarka képei nem engednek a gyermeknek annyi pihenőt, hogy csak eszébe juthatna: az embtr nem csak kenyérrel él! Ehhez járul még az — s ez alkalommal különösen erre akartam reámutatni — hogy az olvasókönyvek által teremtett keretben többé nem találtunk helyet azok tiszteletre méltó elődjének a prot. népiskola eddigi központjának — a Bibliának. Régi, kopott jószág, elavult nézetekkel, melyből semmiféle „praktikus" tudományt kibányászni nem lehet; s aztán milyen a stylusa? kezdtünk okoskodni, s iskoláink régi hűséges barátjának, az uj vendégek előtt, kiadtuk az utat. Gyermekeink manapság nem hordják már magukkal azt a nehéz, vaskos könyvet az iskolába, az sem kiséri őket vissza az életbe, a mestergerendán is mást szokás ma már tartani. . . . S népünk vallás-erkölcsi élete? . . . Nem akarjuk bántani magát az olvasókönyvet. Tiszteljük fontos feladatát, s tudjuk, hogy a Szentirással helyettesíteni nem lehet; kell oly könyvnek a gyermek kezében lennie, melyből megtanul gépiesen s kellő hangsúlyozással olvasni, mely a gondolatkifejezés titkaiba őt vezeti, s mely felajánlja szolgálatát mindegyik tantárgynak; de a könyv ne szorítsa ki az iskolából hitéletünk alapjáta Szentírást; ne akarja pótolni azt, a mit soha nem pótolhat. Mért ne lehetne a rendes olvasókönyvbeli olvasás mellett rendes Biblia-olvasás is? Azonban, midőn a Bibliának a népiskolában való olvastatása mellett emeljük fel szavunkat, sietünk kijelenteni, hogy ez alatt nem az oly betüzgetést s gépies olvasási gyakorlatokat értjük, minőkre szent könyvünket az olvasókönyvek aerája előtt használták, hanem szemünk előtt lebeg az avval való foglalkozás oly tökélye, mely a Bibliaolvasást a lelki épülést, a hitbeli élet s vallásos meggyőződés tiszta s zavartalan forrásává, a reá fordított órát valóban az áhítat órájává teszi. Ennélfogva hibáztatnunk kellene a Szentírásnak korai, minden válogatást nélkülöző, minden értelmezést s fejtegetést mellőző olvastatását. Nem fűzöm tovább az idevágó módszertani szabályokat. Ezúttal csak jelezni akartam a Biblia-olvasás körüli mulasztásainkat. Tegyünk meg mindent, hogy jövőben máskép legyen. A dunántúli egyházkerület népiskolai bizott-