Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Még egy pillantás Lutherre

sága által közzé tett tanterv-javaslat is ezt látszik czélozni, midőn a bibliai történetekről szólva hozzá teszi: „egyes, különösen az uj szövetségből vett történetek, tárgyaltatásuk után, a Bibliából is felolvastassanak", s midőn az ismétlő tanfolyam vallási tárgyánál „leginkább a szentirás válogatott szakaszainak olvasását s magyarázását" tűzi ki feladatul. Ajánlom a javaslatot s különösen e pontjait tanférfiaink figyelmébe. Kapi Gyula. Még egy pillantást Lutherre. 1883. évi november hava az összes keresztény világ szemét Wittenberg felé irányozta — a reformáczió születése és a reformátor temetése helyére. Az ős vártemplom — melynek ajtajára a 95 tétel volt szegezve — zsúfolásig megtelt zarándoklókkal. Az uj bronze-ajtók, melyek solid érczben tartalmazzák a tételeket, számtalanokat bocsátottak be, kik a legmélyebb tisztelettel gyülekeztek a templom közepében lévő két kis tölgyfa csapajtó körül. Az egyik ajtó kinyilik s szemünk elé tárja a „Philippus Melanchthon" nevet. Egy pár lábnyi távolságra kinyilik egy másik hasonló ajtó s egy kőtáblán olvasható : „Doct. Martinus Luther." Ezen kő alatt nyugszik a koponya, mely egykor agyvelejének erejével megrázkódtatta az egész continenst. Megállva ezen sír szélén, vessünk még egy pillantást Lutherre s nézzük, mi volt Luther és mit adott Németországnak s az egész világnak. Első sorban egy csodálatra méltó személyiséget adott a világnak. Óriássá domborodik és a legnagyobb árnyékot veti az újkor valamennyi nagyjai között. Napoleon lángesze szemet kápráztató; ámde 60 év alatt porrá lett. Négy század múlva ezen bolygó a történet teleskopját f)gja igényelni; Luther négy évszázad után is uralja az eget mint első rendű csillag. Nagy emberek a Mindenhatónak legnagyobb kézmívei, és mióta Pál a Mars dombján állott, Luther Márton a wormsi országgyűlés előtt volt a legfelségesebb személyiség, melyet a világ látott. Nézz rá arra a szállás szász barátra, milyen szegletesen áll ott a császár előtt pórias saruiban. Vállai elég szélesek, hogy azokon a vatikán kapuit elhordhassa,; nyaka olyan mint a bivaly-é s szeme olyan mint a sólyom-é. Ezen szénfekete szemek „villámoznak mint egy daemon-éi" — mondá a pápának alantasa Wormsban; átszúrják minden szemlélőnek a lelkét. Az egész világ figyelt a császárnak és a főpapnak adandó feleletére; soha Pilátus ítélőszéke óta egy feleleten nem forgott annyi. Ha Luther elsápad az napon és elárulja Urát, a felébredt Európa visszaesik sötét éjhomályba s a világtörténelem megváltozik. A halhatatlan felelet, mely az oroszlán szájából kidördült a biblián kivül, a legjobban ismert szó: „Itt állok, másként nem tehetek, Isten úgy segéljen. Amen." Ezen szó felnyitotta a felvirradás reggelének kapuit és beözönlött a reformáczió. Midőn Luther szakított Rómával, nem nézett hazájának határain túl. Hazafisága oly mély volt mint kegyessége. Az eislebeni pórnak fia minden ízében német volt, valamint Nehemiás zsidó. Vére felforrt benne, midőn Rómában az ő honfitársait „buta német" és „német állat" névvei csúfolva hallotta illetni. A pápai zsarnokság rá nézve elviselhetlen volt, miután abban az olasz népnek a teuton nép felett gyakorlott zsarnokságát látta. Neki hazája számára szellemi függetlenség kellett. Ez ideig Luther Márton a teutonok halhatlan császárja. Luther bibliája magának Istennek héber szövege után a legfenségesebb fordítás ez országban — leggazdagabb hagyományaként marad fenn, melyet hazájának testált. Luther kátéja minden német protestáns gyermeket az egyházba való felvételére neveli. Luther Márton hymnusai után indult a német nemzet csatába és 400 éves születésnapján az ő ienséges „Ein' feste Burg "-ja megrázkódtatta a szíveket az Elba torkolatától le Adriáig. Midőn kevéssel ezelőtt Vilmos császár „Germania" óriás emlékoszlopát leleplezte s felszentelte, hogy a Rajna mellett őrt álljon, von Bismarck és von Moltke fényes nevei fölé illendőképen a nagy reformátor nevét is vésethette volna. Luther holt keze vezényelte azon seregeket, melyek Saarbrücken és Sedan csatamezeit seperték; Gusztáv Adolf szellme lovagolt a protestáns hódítók csatasoraiban. Luther pór eredete az ő hatalmának egyik eleme volt. mert az adta meg neki velős szász tájnyelvét. 0 értette a köznépet s birt természeti elmésséggel és idiomatikai határozottsággal. Bár maga is csak tanuló, mégis lefordította a bibliát a tűzhely és piacz nyelvére és így az TJr Istennek könyvét a nép könyvévé alkotta. Néha midőn lelke igazolt haragra felgyuladt, minden szava egy-egy bunkó volt; fenmaradt levelei között van egynehány, mely durvasága miatt alig közölhető. A barátok ordítását-éneklését elnevezte: „nyelvvel való csépelésnek"; Emsert elnevezte Lipcse „kecske bak"-jának; gonoszlelkíí trécselőkről élesen azt jegyezte meg: „ők olyanok mint a disznók, kik a kertben nem törődnek az ibolyákkal és rózsákkal, hanem orrukat a sárba túrják." — A legderekabbat, mit Luther a pápának való ellenszegülése után mívelt, az Bora Katalin menekülő apáczával való megnősülése volt. Megtudakolván tőle az okát, ő velős szász modorában azt felelte: „Atyámnak akartam örömet csinálni, a pápát csúffá tenni és az ördögöt bosszantani." Ezen a coelibátus csúf doktrínája ellen irányzott praktikus protestálása nélkül az ő életműve befejezetlen lett volna. Ez életművének tökéletes adománya és dicsősége a prot. reformáczió volt. Ez tény. Isten közreműködésével ez épen úgy saját műve volt. mint Amerikának felfedezése Columbus-é. Más hőslelkű férfiak — Wycliífe, Husz, Jeromos — lázadást ébresztettek; egyedül Luther vívott szabadságharczot. Az ő szemében ,.a pápaság sátáni intézmény volt, a leggonoszabb baj, melyet az ördög valaha kigondolt" s ő tette lehetlenné örök időkre, hogy a pápaság valaha azzá legyen ismét a mi volt; ő letörte szarvait. Mások földhöz sújtották s csak romokot hagytak maguk után. Luther lesújtotta s a földre terített pápaság romjain azon magasztos épületet építette föl, mely homlokzatán, Jézus Krisztussal mint alapkővel, a protestáns nevet viseli. Tény hogy tévedett is — sajnálatra méltóan. A consubstantiója tévedés volt. Tévedett, midőn a syájcz. reformátorokkal, Zwinglivel és Bucerral szerencsétlenül összeveszett. Tévedett az által is, hogy rosszul állította helyre az egyensúlyt a megigazuló hit és a jótettek íeleslege ko-